nihonsuki
Men
     
Harcmvszet
     
Japn vallsai
     
Fzfk s Virgok Vilga
     
Minden, ami hagyomny -hzioltrtl a lnyok napjig
     
Modern Japn
     
Zene Tr
     
Video Tr
     
2009 a Heisei 21-ik ve ( japn naptr szerint)
2025. Szeptember
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
<<   >>
     
Idjrs-Jelents
     
Nihonsuki - Httrzene
     
Bbjosok Versengse

BBJOSOK VERSENGSE
Japn npmesk
Vlogatta, fordtotta: Hukaya Berta [szletett LIPTZY Berta, Kecskemt, 1954]
Mzsk Kzmveldsi Kiad, Budapest, 1990
Elektronikus kiads: Terebess zsia E-Tr

A magyar szveget a japn eredetivel
Hukaya Sitosi s Dur Gyz vetette egybe

Szerkesztette, az utszt s a szmagyarzatot rta:
Dur Gyz

 

Simonnak s Slynak


Tartalom

NYIHON MUKASIBANASI

ISTENEK S SZENTEK

A sznget lma
Hrom krs
Egy szl bambusz, egy vka s
Az ernykalapos bdhiszattvk

BOSZORKNYOK, RDGK

A hegyi boszorkny bvs ldikja
A cshuku-hegyi boszorkny
Lnyrabl rdgk
Kirnduls a Pokolba

 

 


Nyihon mukasibanasi

E ltszlag riasztan bonyolult japn cm magyar fordtsa vgtelenl egyszer: "japn mesk".
A japnok hivatalosan Nyipponnak vagy Nyihonnak hvjk orszgukat, m mindkt szalakot a "Nap" s az "eredet, szrmazs" knai rsjegyvel rjk. Ezt az elnevezst Stoku herceg, a jeles llamfrfi, Szuiko csszrn rgense, a japni buddhizmus szentknt tisztelt elterjesztje hasznlta elszr. 607-ben, a knai csszrhoz intzett levelben a korbban emlegetett sokfle orszgnv, pldul a legkzkeletbb Jamato helyett hazjt a "Flkel Nap Orszgnak", az attl ktsgtelenl nyugatra es knai fldet pedig a "Lenyugv Nap Orszgnak" titullta. Ezzel hatatlanul magra vonta az g Fia, a Mennyei Srkny rettent haragjt, aki eladdig a "Kzp Orszgnak", az egsz vilg "kldknek" tekintette birodalmt. Tny, hogy a rgi japnok valban "a Nap szlhelynek" tartottk szigetcsoportjukat, s ebbli hitket a napjrs irnynak s az gtji viszonyoknak mindennapi tapasztalatn tl si mtoszuk is altmasztotta. A legenda szerint fldjkn jtt vilgra Amateraszu mikami, a Napistenn, akitl a jelenleg is uralkod csszri hzat szrmaztatjk.
Mukasibanasi sz szerint annyit tesz: "rgi beszd" vagy "rgi trtnet", s az ilyen rtelm kt knai rsjeggyel rjk. Jelentse voltakppen csak "mese", teht a kifejezs legtgabb fogalomkrbe ppgy beletartoznak az eredetmondk s a folklorisztikus trtnetek, mint a gyermek-, dajka-, tndr- vagy tanmesk, illetve akr a modern kori mmesk is. S br a npmese jkelet tudomnyos elnevezsi minva, azaz "npi elbeszls", a htkznapi nyelvhasznlatban tovbbra is mukasibanasinak hvjk. Valsznleg azrt alakult gy a kzflfogs, mert a npmesk ktelezen a "Mukasi, mukasi...", vagyis "Rges-rgen..." szavakkal kezddnek, amelyeket gy is fordthatnnk: "Hol volt, hol nem volt..."


Istenek s szentek

A sznget lma

Rges-rgen trtnt, Hida tartomnyban, ahol a hegyek gy borulnak egymsra, mint a kabt kt szrnya. A Szre nev vlgyben lt egy derk sznget, akit Cskicsinak hvtak.
Egyszer jjel, lmban megjelent eltte egy remetefle regember, s gy szlt:
- Ide hallgass, Cskicsi! Eredj el Takajama vrosba, s llj ki a Miszrusok hdjra! Meglsd, j hrt fogsz ott hallani!
Msnap, ahogy felbredt, Cskicsi vltig tprengett magban, hogy vajon mi lehet az lom rtelme. S br nem tartotta egybnek kprzatnl, az lombli reg mgis bogarat tett a flbe. Vgl gy dnttt, csak elmegy Takajamba!
Mg alig pitymallott, mikor htra vette az eladsra sznt faszenet, s elindult vele Takajamba. A vrosban utcrl-utcra jrt, rulta a portkjt, s kzben itt is, ott is hiba krdezskdtt, hogy merre van a foly. Mert Takajama vrosnak vros volt ugyan, m mivel magasan a hegyek kztt fekdt, folynak a nyomt sem lehetett tallni benne. Csak nagysokra lelte meg Cskicsi a hidat, ami affle palldeszkkbl csolt, rozoga tkolmny volt, s kt hegyet kttt ssze. Az emberek ezen jrtak t vsrolni a hd lbnl lak miszrusokhoz, akik a messze fldn hres szjababpasztt ksztettk. Cskicsi szinte egsz nap a hdon lldoglt, de bizony nem hallott senkitl semmit, amit jnak tarthatott volna.
De mert jmbor ember volt, killt msnap, harmadnap, st mg negyednap is, htha mgiscsak hall valami j hrt, ahogy az reg grte neki lmban.
Aztn az tdik napon a hd tvben lak boltos, aki nap mint nap ltta a hdon csorgt, furcsllani kezdte a dolgot. Odament ht a ttlen vrakoz Cskicsihoz, s kvncsian megkrdezte:
- Hallja-e, jember! Nem tudom ugyan, hogy kelmed kifle-mifle, de nem ruln el, hogy mivgre lldogl itt mr vagy tdnapja?
- Tudja, az gy trtnt, hogy... - kezdte Cskicsi, s ezzel elmeslte klns lmt.
Erre a boltos fitymlan nevetni kezdett.
- Bizony, balga ember lehet kelmed, ha egy csalka ltomsnak gy fll! A minap jmagam is lmodtam hasonlt. Megjelent elttem egy remetefle vnsg, s mindenfle zagyvasgokat beszlt: hogy l valahol Hida tartomnyban, egy Szre nev vlgyben egy ember, akit Cskicsinak hvnak, s...
- Ty, a mindenit! Hisz ez rlam beszl! - kpedt el Cskicsi, de igyekezett nem mutatni megdbbenst, hanem csak hmmgetett.
- No, annak a Cskicsinak a hza mgtt - folytatta az lom mesjt a boltos -, van egy fenyfa. Eredj, mondta nekem az lombli reg, s sd fel a fenyfa tvt, mert a fa alatt nagy kincs van elrejtve! Csakhogy nekem fogalmam sincs rla, hol lehet az a Szre nev vlgy; de mg ha tudnm is, nem vagyok n annyira ostoba, hogy komolyan vegyek egy ilyen badarsgot. Ltja, jember, kelmed is jobban tenn, ha szpen hazamenne, ahelyett, hogy itt fecsrli el a drga idejt!
Cskicsi persze rgtn megrtette, hogy ez az a j hr, amelyre vrt, s ennek gy megrlt, hogy mg ksznni is elfelejtett nagy siettben.
Amint hazart, tstnt kista a fenyfa tvt, s valban sok-sok kincset tallt, pontosan gy, ahogy az a boltos lmban megmondatott. Egy csapsra dsgazdag ember vlt belle, s a krnykbeliek attl kezdve csak Bszerencse rknt emlegettk.

Hrom krs

Valamikor, rges-rgen, a hegyek tvben lt egy asszony meg a fiacskja. Nehezen ment a soruk, mert szegnyek voltak, s frfiember se volt a hznl. Az asszony nap mint nap fljrt a hegyre rzst gyjteni, azt a faluban eladta, s az rte kapott pnzecskbl tengdtek mrl holnapra.
Teltek-mltak az vek, s a ficska akkora legnykv cseperedett, hogy mr segteni tudott a munkban.
- No, desanym! Mtl fogva n megyek a hegyre frt! Kend csak pihenjen itthon! gyis eleget dolgozott mr rtem eddig - szlt egy napon.
Nagyon megrlt az anyja e szavaknak. Sebtiben csomagolt a finak egy kis ebdrevalt, s azzal tnak eresztette.
Flment a legnyke a hegyre, aztn mikor mr j mlyen bent jrt az erdben, az elemzsis batyujt egy gra akasztotta, s tstnt dologhoz ltott. Nem nzett se jobbra, se balra, csak jrt a keze sernyen. Nemsokra meg is hezett, s gondolta, megeszi, amit az desanyja csomagolt. Keresi az teles dobozkt, ht nem tallja! Hanem a fa alatt, amelynek gra a batyujt akasztotta, megpillant m egy nagy szakll, sz regembert, amint ppen az ebdjt eszegeti.
- H, reg! Hiszen az az enym! - szaladt ki majdnem a szjn, de meggondolta magt. Megesett a szve rajta, olyan jzen falatozott az apka.
- Ez bizony jlesett! Rgen ettem ilyen finomat! - biccentett az reg, amint az utols falatot is lenyelte, majd ahogy jtt, kszns nlkl eltnt, mint a kmfor.
A klns esetet otthon elmeslte a legnyke az anyjnak.
- Jl tetted, fiam, hogy nem mondtl semmit! - dicsrte meg az anyja. - Az reg bizonyra nagyon hes lehetett. Hanem, tudod mit? Holnap majd annyit csomagolok, hogy jusson belle mindketttknek.
gy is lett, s msnap a legnyke dupla adag elemzsival ment el hazulrl. Az erdbe rve megint flakasztotta a batyut egy fagra, s kemnyen dolgozott dlidig. Hanem akkor ismt flbukkant a tegnapi reg, villmgyorsan bekapta mind a kt ebdet, majd eltnt.
Mikor aztn a legnyke otthon ezt is elmeslte, igen elszomorodott az anyja.
- Ksztenk ennivalt ketttknek holnap is, csakhogy mr nincs mibl.
- Miattam egy csppet se bnkdjon desanym! Majd megmondom az regnek is, hogy tbb ebdre mr nem telik.
gy aztn harmadnap elemzsia nlkl indult munkba a legnyke. hsgt legyrve sernyen dolgozott, mikor vratlanul ismt megjelent eltte az reg.
- n a Hegy Istene vagyok. Mr kt zben elettem elled az ebdet, s lm, te egy zoksz nlkl elnzted nekem. Ezrt hlbl mondok neked valamit. Indulj tnak, akr mr holnap, s keressd fl a Mennyei Szentlyt! tkzben klnfle emberekkel fogsz tallkozni, akik mind krssel fordulnak majd hozzd. Semmi mst nem kell tenned, csak j szvvel meghallgatnod ket... - mondta az reg, s azzal a legnyke szeme lttra tereblyes tlgyfv vltozott.
A fi dbbenettel nzte a ft, aztn hazarohant, s elmeslte a trtnteket az desanyjnak.
- Ht akkor eredj, fiam, s ltogasd meg azt a szentlyt! De elbb menj el az urasghoz, s krd meg, adjon klcsn egy kis travalt, mert itthon mr semmink sincs.
Elment ht a legnyke az urasghoz.
- No, ha tnyleg a Mennyei Szentlybe kszlsz, akkor hallgasd meg a krsemet! - szlt az urasg. - Te is tudod, fiam, hogy van nekem egy lnyom, aki rgta betegeskedik. m hiba gygyttattuk a legjobb orvosokkal, semmi nem hasznlt. Ha mr gyis arra jrsz, ugyan krdezd meg a szently istentl, hogy mitvk legynk.
Msnap aztn tnak eredt a legnyke. Ment-mendeglt, m az erdben resteledett, gy szlls utn kellett nznie. Tallt is egy magnyosan lldogl hzat, ht beksznt:
- A Mennyei Szentlyhez tart utas vagyok, s krem kendteket, adjanak szllst jszakra!
- Kerlj beljebb! - hvtk a hziak. - Nincs ugyan semmink, amivel megvendgelhetnnk, de aludni elalhatsz nlunk. Hanem ha tnyleg a Mennyei Szentlybe kszlsz, ugye meghallgatod egy krsem? - fordult a legnykhez a hzigazda. - Van nekem, fiam, egy szp liliomfm, ami nagyon kedves a szvemnek. Ez a fa eddig minden esztendben gynyr virgokat hozott, de nem tudni, mi lelhette, mert ezen a tavaszon egyetlen virg sem nylott rajta. Ha mr gyis arra jrsz, ugyan krdezd meg a szently istentl, hogy mitv legyek.
Msnap a legnyke ment tovbb, hegyen t, vlgyn t, mg egy szles folyhoz nem rt. Hanem a folyn nem volt hd! ppen azon tprengett, hogyan juthatna t a tls partra, amikor odat megltott egy csuparnc vnasszonyt, aki fl-al jrklt a parton.
- H, reganym! A Mennyei Szentlyhez tart utas vagyok, s szeretnk tkelni ezen a folyn. Ugyan rulja mr el, hogy kend hogyan jutott t?
- tsegtelek n, fiam. De ha tnyleg a Mennyei Szentlybe kszlsz, ugye meghallgatod egy kjrsem?
- Meg n!
Akkor a legnyke, csodk csodjra, olyan knny lett, mint a tollpihe, s egy gynge fuvallat trptette a folyn.
- Ide hallgass, fiam! - szlt ekkor a vnasszony. - Ezer esztendeig ltem a tengerben, s msik ezerig a folykban. jabb ezer esztendeig laktam a szrazfldn is, s most az a leghbb vgyam, hogy fljussak az gbe. De hasztalan knldok vele, sehogy sem sikerl flemelkednem. Ha mr gyis arra jrsz, ugyan krdezd meg a szently istentl, hogy mitv legyek.
A legnyke trelmesen meghallgatta a harmadik krst is, s azzal indult tovbb. Kitartan ballagott napestig, s akkor egy pomps szentlyhez rt.
Annak rendje s mdja szerint imdkozott ppen, mikor hirtelen flbukkant eltte a mltkori szakllas reg.
- Ltom, fiam, szerencssen megrkeztl! Nem lehetett knny utad. Ht akkor mesld el, hogy mit krtek tled tkzben!
A legnyke szp sorjban elmeslte a hrom re bzott krst: hogy az urasg lenya nagybeteg, s nem tudjk, hogyan gygythatnk meg; hogy a szllsad gazda kedves liliomfja ezen a tavaszon nem hozott virgot, s nem tudjk, mi lelhette; hogy a foly menti anyka szeretne flszllni az gbe, de nem tudja, hogyan tehetn. Vagyis mind a hrom megsegtje az istensg tancst kri.
- No, akkor jl figyelj, fiam, elmondom, melyikk mit tegyen! Az urasgnak azt zenem, hogy hvassa ssze mind a frfiembert, akit csak a hznl eltall. Adjon a kezkbe egy-egy rizsboros kupict, a lnya kezbe meg egy szakval teli flaskt. Amelyikjk poharba a lny elsnek tlt, az legyen a jvendbelije, s akkor a lny is meggygyul. A szllsadnak azt zenem, hogy a liliomfa alatt kt kinccsel teli kcsg van elsva, az nyomja a fa gykert. Ha a kcsgket kissa, tstnt virgba borul a fja. Az gbe vgy regasszonynak meg azt zenem, hogy csak a telhetetlensge miatt nem tud rplni. Az a kapzsi vnsg kt gyngyszemet rejteget a ruhjban. Ha csak az egyiket is elajndkozn, tstnt megknnyebblne, s szllhatna kedvre.
Amint az sz reg mindezt elsorolta, hirtelen megint hatalmas tlgyfv vltozott.
A legny sem idztt ott tovbb, hanem sarkon fordult, s rgvest hazafel vette az tjt. A folynl mr vrt r az anyka.
- Na, megkrdezted-e, amit krtem?
- Meg n! Azt zeni a Hegy Istene, hogy reganymat eddig is csak a telhetetlensge hzta vissza. Ha a ruhjban rejtegetett kt gyngyszem egyikt elajndkozza, mris teljesl a kvnsga.
- Rplni is szeretnk, de a gyngyktl sem vlnk meg szvesen... - ttovzott a vnsg egy ideig. - Na j, neked adom az egyiket! - mondta vgl, s az egyik gyngyszemet a legnynek nyjtotta. Aztn a fit a htra kapta, s trplt vele a tlpartra. Hanem abban a pillanatban, ahogy fldet rtek, ltjk m, hogy a foly kzepn a vz oszlopp tornyosul, s egyre magasabbra, egyenest az g fel tr.
- Jrj szerencsvel, fiam! - bcszott a vnasszony sietve, s mint valami paripra, flpattant a vzoszlop tetejre.
A legny eltette a gyngyszemet, s sietett a szllsad gazdhoz az zenettel.
- No, fiam, megkrdezted-e, amit krtem?
- Meg n! Azt zeni a Hegy Istene, hogy a kend fja al kt kinccsel teli kcsg van elrejtve, s attl szenved a fa gykere.
A hzigazda azon minutban st nyomott a legny kezbe. Kettesben kistk a fa gykert, s valban megtalltk a kcsgket.
- Fiam, mindezt neked ksznhetem, ezrt az egyik kcsg tged illet! - mondta a gazda.
A legny persze szabadkozott egy ideig, de a hzigazda unszolsra vgl mgiscsak elfogadta az adomnyt. S lm, mintha a fa is csak erre vrt volna, abban a szempillantsban hfehr virgok bortottk el minden gt.
Htra volt mg az urasg, a legny sietett ht tovbb.
- Isten hozott, fiam! No, megkrdezted-e, amit krtem?
- Meg n! Azt zeni a Hegy Istene, hogy tessk sszehvni minden frfiembert, aki csak akad a hznl! Aztn adjon mindegyikk kezbe egy szaks kupict, a lnyba meg egy rizsborral teli flaskt. Amelyikk poharba elszr tlt a lny a borbl, az lesz a kend veje, s akkor a lny baja is elmlik.
Megrlt az urasg a j hrnek, s rgvest hvatta a frfiakat. Igen m, de a lny nem tlttt senkinek.
Az urasg csaldottan nzett a legnyre, s akkor jutott csak eszbe, hogy rla megfeledkezett.
- , milyen szamr is vagyok Ht tged, fiam, nem kifelejtettelek! Nesze, itt egy kupica, fogjad hamar!
A lenya erre elmosolyodott, s megtlttte a legny pohart. S amint a legny a szakt felhrpintette, a pr is visszatrt a leny arcra.
Aztn az urasg vejv fogadta a legnyt, s mindnyjan boldogan ltek, mg meg nem haltak.

Egy szl bambusz, egy vka s

Valamikor, rges-rgen lt egy tehets gazdaember, akinek ldott llapotban volt az asszonya is, meg a cseldje is.
Trtnt egyszer, hogy dolga akadt a vrosban, s mr hazafel tartott, amikor a hegyen resteledett. Nem jrt mr messze a falujtl, m az jszakai t nem ppen veszlytelen. gy gondolta ht, hogy inkbb meghzza magt virradatig az svny menti kis kpolnban.
- Krlek, vigyzz rm reggelig! - imdkozott a kpolnt oltalmaz istenhez, aztn elaludt.
jnek vadjn egyszer csak beszlgetsre lett figyelmes.
- No, Falu Istene, megjttem! Indulhatunk! Odalent a faluban ma este megszaporodik az embernp. Gyere, hallgassunk egy kis friss gyereksrst!
- Vrtalak mr, Hegy Istene! Sajnos, ma nem tarthatok veled. Vendgem van. A kpolnban alszik, vigyznom kell r. Menj csak nlklem!
- Jl van, megyek n egyedl is. Te meg csak rkdj nyugodtan! Hazafel majd jra betrek hozzd!
Ezzel a beszlgetsnek vge szakadt, s megint csnd lett. Hanem az embernk gy elmult a hallottakon, hogy nyugtalanul virrasztott tovbb.
Telt-mlt az id, aztn visszatrt a Hegy Istene.
- Megrkeztl? No, meslj, hogy esett, mint esett?
- Bizony j darab idbe telt, s nem volt ppen egyszer eset. Kezdem azzal, hogy a Dnglmozsr Istene megksett kiss, mert a mozsrban tartott vickek-vackok all nem brt elbb kiszabadulni. De a Sepr Istenre is vrnunk kellett, mert a seprt nem tallta a helyn. Eltartott ht valameddig, amg az alkalomhoz minden szksges egybegylt. No de vgl is szerencssen meglett a dolog.
- Ht az jszltt?
- Nem egy jtt, hanem kett! Egy gazda felesge fit, a cseldjk meg lnyt hozott a vilgra.
- s mivel jellte meg ket a szerencse?
- Ht, a ficska nem sokkal bszklkedhet, mert csak egy szl bambuszbot jutott neki, de a lenykt egy vka s ksrte, mrpedig az a j szerencse jele.
- Lehet, hogy lmodom? - gondolta a kpolnban flel gazda, akit a klns szavak nem hagytak nyugodni, s alighogy megvirradt, egyenest hazasietett.
Ht valban gy trtnt, ahogyan azt a hegyen hallotta: a felesgnek fia, a cseldjnek meg lenya szletett az este. Mrpedig ha ez gy van, akkor az is valra vlhat, amit a gyerekek szerencsjrl mondott a Hegy Istene.
- Ha az n fiamnak gyr a szerencsje, akkor az lesz a legjobb, ha sszehzastom a cseldnk lenyval - hatrozta el a lelke mlyn a gazda.
S ettl kezdve a lenyknak is mindenben gondjt viselte, gy desgette, mint a sajt gyermekt. A kislny les esz, bjos teremtss serdlt, s mikor eladsorba kerlt, a gazda - rgi szndkhoz hven - sszehzastotta a fiatalokat. S hogy, hogy nem, az ifj hzasokat szerencse ksrte mindenben, akrmibe fogtak, s jobb sorban ltek, mint valaha.
Ltvn a fiatal menyecske srgst-forgst, rvendezett a gazda, s nagy k esett le a szvrl, hogy tn a fia balsorst is sikerlt jra fordtania.
m egy napon hirtelen meghalt a gazda.
A fia meg, aki, gy ltszik, a lelke mlyn mgiscsak rstellte, hogy cseldsorbl val a felesge, fogta magt, s elkergette a fiatalasszonyt.
- Fel is t, le is t, szedd a storfdat! Egy valamit elvihetsz magaddal, brmit, amit csak akarsz, de aztn ne is lssalak tbb!
- Ht akkor adja nekem kend a tehnkt! - krte a menyecske. Volt neki ugyanis egy tehnkje, amit apr borj kora ta nevelgetett, ptyolgatott, ht azt megkapta travalnak.
- Na, n szegny prm, nem maradt nekem semmim rajtad kvl. Az isten sem tudja, hol r ma minket az jszaka! - shajtott szomoran az asszonyka, mikzben a tehnkt csutakolta. A hsges jszg meg csak elbdlt, aztn a htra vette a gazdasszonyt, s azzal nekivgtak a nagy, kerek, szles vilgnak.
Egyenest a hegyek irnyba vettk az tjukat, s estlig meg sem lltak. Akkor rakadtak egy rozoga viskra, ahonnan egy kormos kp sznget bjt el.
- Szpen krem, nem adna neknk fedelet ma jszakra? - krlelte az elldztt asszony.
- Lthatod, milyen hitvny a hzam, radsul egyedl lek, nem tudlak megknlni semmivel... de ha neked j, ht aludjl itt! - felelte a legny j szvvel.
Msnap reggel, mikor a sznget flbredt, a menyecske mr meleg levessel vrta. Aztn harmadnap s negyednap is ott maradt. Trlt-fordult a hz krl, gyes kzzel rakott rendbe mindent, s a dledez kis hzba der kltztt. Idvel az asszony a sznget felesge lett.
Trtnt egy napon, hogy a sznget izgatottan jtt haza a hegyrl.
- Asszony, Asszony! Ide nzz, micsoda szpsges holmit talltam!
Nzi a felesge, s az bizony ragyog arany volt!
- Ht ezt meg hol tallta kend? Hiszen ez arany! Nemcsak rizst, de brmit vehet rte, amit csak megkvn!
- Naht!? Nem tudtam, hogy ilyen rtkes holmi ez! Fnt a vzessnl van belle mg bven.
Msnap aztn j korn flkeltek, s flkapaszkodtak a vzesshez. S valban, amerre csak nztek, mindentt csillog aranyat lttak!
Jl ment mr a soruk ezentl, sok birtokuk volt, cseldjk meg annyi, hogy a sok szj miatt napi egy vka st is elhasznltak. Ht ezt jvendlte a magt egy vka s kpben jelent szerencse!
Telt-mlt az id, mgnem egy napon bambuszbotra tmaszkodva egy rongyos koldus lltott be hozzjuk. JA menyecske rgvest rismert rgi urra, aki annak idejn a hztl elkergette. Csakhogy attl kezdve elprtolt m tle a szerencse, s aprnknt mindent elvesztette. Nem is maradt semmi egyebe, csupn egy szl bambuszbot, az, amit a kezben szorongatott. Ht ezt jelentette az szerencsje!
Megesett az asszony szve a szerencstlen kolduson, fogott ht egy csuprot, az aljba nhny aranytallrt rejtett, majd sznltig megtlttte maga ksztette szjababpasztval.
- Adja isten, hogy ettl jra forduljon a sorsod! - mondta a koldusnak, amikor a teli csuprot tnyjtotta neki.
A koldus szemlestve fogadta el az alamizsnt, de nem ismert r rgi asszonyra. Hazasietett, s hamarjban levest fztt a szjababpasztbl. Majd a maradkot tessk-lssk kikaparta, s anlkl, hogy alaposan kikotorta volna, fogta a csuprot, s elvitte az cskshoz, hogy pnzz tegye. A maszatos csuporrt nem kapott sokat. m amikor a keresked kimosta, megtallta benne az aljra ragadt aranyakat, s egy csapsra meggazdagodott.
Hiba, aki szerencstlennek szletik, az a legcseklyebb szerencsvel sem tud mit kezdeni.

Az ernykalapos bdhiszattvk

Valamikor, rges-rgen lt egyszer egy szegny regember meg a felesge. Tengettk csak az letket egyik naprl a msikra, s olyannyira nem volt semmijk, hogy hiba kzelgett mr az jesztend, mg annyi rizsecskjk sem akadt, hogy egy falatnyi rizslepnyt kszthessenek az nnep tiszteletre.
- Kszbn az jesztend, s mg egy kis rizslepnyt sem tudunk ldozni az isteneknek.
- Brcsak lenne itthon valamink, amit pnzz tehetnnk! - shajtott fel az reg az nnepet megelz nap reggeln, s krbejratta a szemt a szobn. De bizony nem jutott az eszbe semmi.
- Hiba, nagyon szegnyek vagyunk... - mondta csggedten az asszony, s kiment a fldes konyhba sztnzni, htha ott tall valamit. A konyha sarkban meg is akadt a szeme egy kteg csenevsz bambuszndon.
- Tudod mit, Tata! Itt van ez a bambusznd, csinljunk belle ernykalapokat, htha el tudjuk adni a piacon!
- Igazad van, Mama. Ez nem is rossz tlet.
Ezzel sernyen munkhoz lttak. Az reg keskeny cskokra hasogatta a ndat, az asszony meg ernykalapokat font belle. Amikor t darabbal elkszltek, fogta az reg a kalapokat, s a htra vette.
- Hazafel veszek majd rizst. Hozok rpt, de mg bojtorjngykeret is! - bcszott el a felesgtl, s azzal elindult a vrosba.
A piacon nagy volt a nyzsgs, az nnepre kszldk rusrl rusra jrtak, azok meg hangosan knltk a portkjukat.
Az reg sem hagyta magt, jl kieresztette a hangjt:
- Kalap, ha st a nap, ha h esik, erny kalap! Kalap, ha st a nap, ha h esik, erny!
De hiba knlgatta az rujt, bizony nem kelt el belle egy sem.
- Nem is csoda! Ilyen nagy nnepen ugyan kinek van szksge holmi ernyre... - shajtott csggedten. - Szegny asszony, milyen csaldott lesz, ha rizs nlkl megyek haza.
Mivel mr kzel jrt az este, fogta ht az ernykalapokat, s elindult haza. Mr a faluja hatrban bandukolt, mikor komiszul flersdtt a szl, valsgos vihar tmadt. Egyszer csak, hogy flnzett, megpillantotta az tszlen Dzsiz bdhiszattva hat hlepte szobrocskjt.
- Szegny kis Dzsizk! Itt kell fagyoskodnotok ebben a hidegben! - mondta egyttrzen, azzal odalpett a kszobrocskkhoz, s gyngden leveregette a havat vllukrl, htukrl, kerek buksijukrl.
- Milyen szamr is vagyok! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Ht persze! Itt vannak ezek az ernykalapok, rjuk adom!
Ezzel sorban a fejkre tett egy-egy kalapot, mg a zsinrjt is megkttte az lluk alatt, nehogy a zaboltlan szl elsodorja. m mivel csak t kalapja volt, az utolsnak nem jutott.
- Sebaj, itt az n fejkendm! Igaz, nem olyan j, mint a tbbiek kalapja, de azrt fogadd el! - mondta bocsnatkren a hatodiknak, majd leoldotta a sajt viseltes kendjt, s a kerek buksira kttte.
gy aztn res kzzel, de nyugodt szvvel trt haza.
- Megjttem, Mama!
- Hideg volt ma, biztosan fztl. No, elkelt-e az erny?
- Nem biz'a. Egy darab se!
Majd elmeslte a felesgnek, hogy mi lett az ernyk sorsa.
- Jl tetted, Tata! Bizony mg a drga kis Dzsizk is fzhatnak ebben az tletidben. Gyere, Tata, te is tfagyhattl, melegedjl meg a tznl!
Az reg szinte maghoz lelte a jles lngokat, gy melengette fagytl gmberedett tagjait.
- Ht, Mama, az idn mgiscsak rizslepny nlkl kszntjk az jesztendt. De tudod mit? Jtsszuk el legalbb a lepnyksztst!
- Szp fehr rizs egy mozsrral, trjed mr, zzzad mr! - rikkantotta az asszony.
- Trm mr, zzom mr! - felelte r az reg.
- Teli a mozsr klessel, trjed mr, zzzad mr!
- Trm mr, zzom mr!
- Szemescirok mozsaramban, trjed mr, zzzad mr!
- Trm mr, zzom mr!
Fjtk jkedven, ahogy lepnyksztskor szoks, s kzben temesen doboltak a tzhely padkjn, mintha a slyos famozsrban vidman pufogna a dnglfa.
Miutn gy eljtszottk a lepnyksztst, elrgcsltak egy kis tlire eltett savanysgot, s tea helyett forr vizet kortyolgattak hozz, majd lefekdtek.
jnek idejn az regek arra bredtek, hogy kintrl tvoli hrukkols hangja szrdik be, mintha egy megrakott sznk hzi biztatnk egymst.
- Ugyan kik lehetnek ezek ilyen ksn? Lehet, hogy a legnyek csak most jttek meg a vsrbl?
- Az bizony meglehet.
Tovbb fleltek, s egyszer csak halljk m, hogy valakik nekelnek, mghozz egyre hangosabban, mintha egyenesen az hzuk fel tartannak.

Hat Dzsizknak ernyt ad
regap s regany
hza merre van,
hza merre van?

Kisvrtatva az nek hirtelen abbamaradt, majd valami tompa puffans hallatszott a tornc fell.
A kt reg flkelt, s vatosan ajtt nyitott. Ht ltjk m, hogy a torncon hrom hasas szalmazsk hever, az egyik rizzsel, a msik klessel, a harmadik szemescirokkal teli. De volt ott mg ms is: retek, rpa, bojtorjngykr, szrtott hal, de mg nnepi fenyg is, vagyis minden, ami csak illik ilyen jeles napokhoz. S mg lttk az ton a hat ernykalapos Dzsiz alakjt, amint sznkt hzva maguk utn egyre tvolodtak, majd elnyelte ket a sttsg.


Boszorknyok, rdgk

A hegyi boszorkny bvs ldikja

Rges-rgen lt egyszer egy faluban egy igen jmbor hzaspr. Olyannyira jlelkek voltak mind a ketten, hogy amijk csak volt, megosztottk a szegnyebbel: kivel a rizst, kivel a pnzt, fz emberrel mg a rajtuk lv ruht is.
Egy hideg tli napon trtnt. Reggel ta sr pelyhekben hullt a h, s napnyugtra dermeszten hideg lett. Egyszer csak zrgettek az ajtn.
- Vajon ki lehet az ilyen cudar idben? - morfondrozott az ember, s kiment ajtt nyitni.
Egy hlepte fiatal n llt eltte.
- A tvoli hegyekbe val boszorkny vagyok, ezer mrfldre lakom innen. Hamarosan szlni fogok. Nem adnnak nekem klcsn egy gyknyt? - nzett maga el bnatosan, fejt leszegve.
Az ember jobban szemgyre vette a jvevnyt, aki boszorknynak mondta magt, mgsem ltszott egybnek, mint egy huszonht-huszonnyolc v krli gynyr szp nnek. Reszketett a fogvacogtat hidegben.
- Ht persze, hogy adok! Mr mrt ne adnk. Vigyl csak nyugodtan annyit, amennyit akarsz! - mondta az ember. Ezzel a fldes szoba sarkban ll gyknytekercsekbl felnyalbolt nhnyat, s tnyjtotta jvevnynek.
A n a hna al fogta a gyknyeket, szpen megksznte, s meztlb elindult hazafel a sr hessben.
Az ember shajtott egy nagyot, s pp behzta az ajtt, amikor eljtt a felesge.
- Mintha jrt volna itt valaki, ki volt az? - krdezte az asszony.
- A tvoli hegyekbe val boszorkny, aki ezer mrfldnyire lakik innen. Gyermeket vr, ht gyknyt jtt krni - felelte az ember.
- Hideg lesz ma jjel. Ugyan engedje mr kend, hogy nlunk megszlhessen! - krte az asszony, mikzben szemvel a sr hesst frkszte.
- Sz sem lehet rla! A boszorkny, az boszorkny! Ki tudja, mit mvelne itt...
- n is asszony vagyok! Jl tudom, milyen rzs gyermeket szlni. Igazn odaadhatn kend neki a hts fskamrt!
Jmbor lelk ember volt az ura, hajlott az asszony krsre.
- Na, jl van, legyen, ahogy mondod. Akkor n elmegyek utna, te meg addig tegyed rendbe azt a kamrt! - mondta, s azzal indult is a hegyi boszorkny nyomba. Alaposan ki kellett lpnie, hogy berje.
- Hideg lesz ma jjel. Ha nemsokra szlsz, nem tesz jt neked a hideg. Gyere, szljl nlunk, a fskamrban! Meleg vizet is kapsz! - lltotta meg szeld szval a boszorknyt.
Az rmmel igent blintott.
- Ksznm, hlsan ksznm! - mondta, s az emberrel egytt visszafordult. Mire hazartek, a kamra mr ragyogott a tisztasgtl, padlja friss gyknnyel szpen letertve. Az asszony mg a rseket is gondosan betmte, s vizet is forralt.
- Gyere, csak gyere, szlj itt nlunk! - hvta gyengd szval a vendget.
- Krem kendteket, most hagyjanak magamra! - szlt a boszorkny, s azzal le is fekdt.
- Jl van. Addig fznk egy kis rizskst.
- A gyermekszlshez kell az er, enned kell valamicskt!
A jmbor hziak ezzel magra hagytk. Nemsokra gzlg meleg ksval trtek vissza a kamrhoz, ahonnan mr gyermeksrs szrdtt ki. Dbbenten lestek be az ajtn, ht hrom ficskt lttak.
- Naht, mg ilyet! - nztek egymsra csodlkozva.
- Ksznm szpen, hogy gy trdtek velem! - szlalt meg a boszorkny. - De mr indulnom kell vissza a hegyekbe.
Fl is kelt rgtn, s szedelzkdni kezdett.
- Ugyan hov sietsz? Maradj mg! Pihenj csak, hiszen ppen most szltl! - marasztaltk a hziak. - Odakint amgy is kutya hideg van.
De hiba krtk, hiba prbltk maradsra brni, a boszorkny csak a fejt ingatta, s mosolygott. Egyik ficskt a htra vette, a msik kettt a karjra ltette, s a szves gondoskodst megksznve elindult hazafel a sr hessben.
Msnap jesztend napja volt. jnek idejn megint zrgettek az ajtn.
- Elnzsket krem a ksi zavarsrt! n vagyok az, a tegnapi boszorkny. Krem, eresszenek be!
A hziak tstnt talpra ugrottak, s siettek az ajthoz.
- Jaj, de j, hogy jra eljttl hozznk! - mondtk rmmel, s amint ajtt nyitottak, hrom virgonc kis fick prdlt be rajta.
- Naht! Micsoda eleven ficskk! - csodlkoztak a hziak.
A boszorkny erlyesen csendre intette a hancroz-zsivajg gyerekeket.
- Megint krssel jttem. Krem kendteket, adjanak nevet a gyermekeimnek!
- Szves rmest! Elvgre mgiscsak nlunk szlettek - s azzal sszedugtk a fejket, hogy megtancskozzk a dolgot.
- Legyen ht akkor Nyaraj a legidsebb, szej a kzps, s Telej a legkisebb! - ajnlottk.
- J nevek, igazn j nevek! - blogatott a boszorkny elgedetten. - Szvembl ksznm a hozzm val jsgukat! Hlbl fogadjk el tlem ezeket a ldikkat! - mondta, s mindkettjknek tnyjtott egy-egy kis fadobozkt. - Nyaraj, szej, Telej! - mondogatta zlelgetve a neveket.
Nem idztt sokig, bcst vett a hziaktl, s gyermekeivel hazaballagott.
Miutn elment, a hzaspr elvette a fadobozkkat, s megnzte, mi van bennk.
Az ember ldikja olyan bvs ldika volt, amelybl ki nem fogy a pnz, amg a gazdja l.
Az asszony ldikja meg olyan bvs ldika volt, amelybl ki nem fogy a selyemfonl, s a gazdja, amg l, annyi selymet szhet, amennyit csak akar.

A Cshuku-hegyi boszorkny

Valamikor, hajdanban volt egy gig r hegy, amit Cshukunak hvtak. A cscst mindig felhsapka fedte, s mg derlt nyri napokon is csak sejteni lehetett a tetejt. A hegy lbnl aprcska falu fekdt, m laki tudtk, hogy odafnn veszedelmes boszorkny tanyzik, gy mg lmukban sem mertek volna flmerszkedni a hegyre.
sszel trtnt, egy szp, holdvilgos estn, hogy az egsz falu npe kint csrgtt a szabad g alatt, s japn szoks szerint a tndkl holdban gynyrkdtt, amikor egyszer csak vszjslan stt felh takarta el a ragyog holdat. Hamarosan viharos szl kerekedett, s olyan felhszakads tmadt, hogy mg jg is esett. A hirtelen jtt vihar visszakergette a falusiakat hzaikba, s a rmlt gyerekek reszketve bjtak a paplan al.
A szl egyre csak ersdtt, s ordtva sprte vgig a hztetket.
- A Cshuku-hegyi boszorknynak fia szletett! Tstnt vigyetek rizslepnyt a flkszntsre! Mert ha nem, akkor lovat, embert, mindenkit flfal szrstl-brstl! - vlttte egy irtzatos hang, s valami hzrl hzra ugrlva megtiport minden tett.
Amikor elment, visszatrt a csnd, s azzal egytt az g is flderlt. Msnap aztn nagy riadalom tmadt a faluban, mert senki sem tudta, kifle-mifle szerzet volt a fenyeget hang gazdja. sszeltek ht, hogy megtancskozzk, mitvk legyenek. Mivel senki sem kvnkozott a boszorkny hasba, megegyeztek, hogy a lepnyt fl kell vennik a hegyre, s hogy a hozzval rizst sszeadjk. Minden csald hozott valamennyit, s az egsz falu npe nekiltott a lepnyksztsnek. A puhra gzlt rizst famozsrba ntttk, s dnglfval ppesre pfltk. Lett is belle kt jkora lepny. Igen m, de nem akadt egy btor vllalkoz sem, aki a tsztt a rettegett hegyre fl merte volna vinni.
- Tudjtok mit? - szlt az egyikk. - Vigye fl a lepnyt Dadahacsi meg Negiszobe, hiszen mindig olyan nagy a mellnyk!
- gy van, gy van! - helyeseltek buzgn a tbbiek.
A kt kiszemelt legny, a falu hzngi ijedten hztk be a nyakukat.
- Nosza! Itt a j alkalom! Most bebizonythatjtok, milyen beleval fickk vagytok!
- gy van! Hadd lssuk, mi igaz abbl a fene nagy btorsgbl!
Most aztn megszorult a kt hetyke legny, m azt mgsem mondhattk, hogy k bizony nem mernek a hegyre flmenni.
- De... de... nem ismerjk a jrst! - prblkozott kitrni Dadahacsi.
- Legalbb jjjn valaki, s mutassa az utat! - hebegte Negiszobe.
A vratlan krst sri csnd kvette. Vgl elllt Akaza nne, a falu legregebb anykja.
- No j! Majd n elmegyek veletek! Br aki keresi, az meg is tallja az utat... De mindegy, elksrlek benneteket.
gy is lett: Akaza nnvel az len tnak indultak. Vllukon kt nagy dzsban vittk a lepnyt. A kt pkhendi legny llekben flkszlt r, hogy a boszorkny kmletlenl flfalja ket, de szgyelltk volna a flszket kimutatni. J darab utat megtettek mr, a falujuk csak apr pontnak ltszott, mikor a hirtelen tmadt szl gy rjuk ijesztett, hogy a kt hsnek inba szllt a btorsga.
- n... n... mr...
- ... nem brom tovbb! - habogtak, s reszketve bjtak az regasszonyhoz.
- Na, szp kis vitzek vagytok! Ht mitl fltek? Hiszen csak a szl fj, nem ms! Embereljtek meg magatokat, aztn induljunk! - biztatta a rmldzket az anyka, s mr ment is tovbb. Hanem a szl jult erre kapott, valsggal tombolt, csak gy nyszrgette krlttk a fkat. Erre mr az anyka is megijedt, s hirtelenjben egy gba kapaszkodott, nehogy a frgeteg elragadja. Amint a vihar elcsendesedett, flllt, s krbenzett. Ht a kt szjhsnek csak hlt helyt tallta! Csupn a kt lepnyes dzsa hevert egy szikla tvben.
Az anyka csggedten llt egy darabig, s azon trte a fejt, ugyan mitv legyen. Ha is visszafordul, a tbbiekre hoz csak veszedelmet. gy dnttt ht, hogy egyedl is flmegy a cscsra.
- Ha flfal a boszorkny, ht flfal! - sznta el magt, s nekivgott a meredeknek.
Srn meg-megllva, folyvst pihengetve jutott csak elre, s bizony kzel jrt mr a naplemente, amikor vgre a hegytetre rt.
Odafnt egy kis hzat tallt, amelynek ajtajt fggny takarta. A kszbn egy nagyobbacska csecsem ldglt, s egy akkora kvel jtszadozott, mint a sajt feje.
- Bizonyra ez lesz a boszorknytanya - gondolta a nne, s illenden beksznt: - Szp j estt kvnok! A falubl jttem, s meghoztam a krt rizslepnyt.
A fggny mgl elbukkant a boszorkny.
- De j, hogy jttl, mr vrtalak! Tegnap este szltem ezt a ficskt, s nagyon megkvntam egy kis rizslepnyt. Leszalasztottam ht a fiamat az zenettel, de attl tartok, rijesztett a falura.
A nne csak mult-bmult a gyereken, hogy ht ez lenne a tegnapi riadalom okozja!
- Nincsen ezen semmi csodlkozni val, hiszen boszorkny fia! - magyarzta az anyja. - Amint megszletett, tstnt szaladglni kezdett. Na, lssuk csak azt a rizslepnyt!
- Persze, persze, a rizslepny! Hozni hoztam, de mert nagyon nehz volt, tkzben letettem, nem brtam egsz idig... - mentegetztt a nne.
- Eredj, Gara fiam, hozd hamar azt a lepnyt! - szltotta a boszorkny a ficskt, akit, gy ltszik, Garnak hvtak.
A klyk flpattant, s gy elrohant, mint a szlvsz. De egy szempillants sem telt bele, mris vgtatott visszafel, vlln a kt slyos dzsval.
- Jl van, fiam! Akkor most eredj, s fogjl egy medvt! Fznk belle egy j kis hslevest rizstsztval. Hiszen ma estre vendgnk is van a vacsorhoz.
A ficska villmsebesen elszguldott, de mr jtt is vissza, a htn egy hatalmas medvvel.
Akkor a boszorkny fogott egy jkora stt, s fltette fni a levest. Majd beleszaggatta a rizstsztt. Jl is laktak belle mind a hrman.
- Ksznm szpen a vacsort! - szlt a nne. - Ht akkor n mennk is haza.
- Ugyan, maradj mg! Hov sietsz? Egyedl vagyok, nincs, aki trdne velem. Krlek, viseld gondomat mg vagy hrom htig! - marasztalta a boszorkny.
A nnnek nem volt ms vlasztsa, ht ott maradt. Vizet hordott, fztt, mosott, mindenben segtett a boszorknynak, mikzben szntelenl azon aggdott, hogy mikor fogjk flfalni.
- Otthon mr bizonyra aggdnak rtem! Ideje lenne hazamenni! - szlt a nne, ahogy a harmadik ht is letelt.
- Igazad van, nne. Ksznm a segtsget! Most mr megersdtem, eredj csak nyugodtan haza. Nincsen msom, amivel a fradsgod meghlljam, ht fogadd el tlem ezt a cseklysget! - mondta a boszorkny, s ezzel tnyjtott Akaza anynak egy vg gynyr szp selyemszvetet. - Csodlatos kelme ez! Hasznlhatsz belle akrmennyit, amit levgsz, az msnapra visszan. A faludbelieknek ugyan nem tudok kldeni semmit, de grem, gyelek majd rjuk, hogy meg ne fzzanak, s psgben-egszsgben dolgozhassanak. No, Gara fiam, gyere csak ide! Kapd fl a htadra a nnt, aztn ugorj le vele a faluba!
- Ugyan mr! Lemegyek n a magam lbn! - szabadkozott az anyka. - Hov gondolsz? Csak nem fogom egy csecsszopval cipeltetni magam!
De hiba tiltakozott, a klyk csak flkapta a htra.
- No, any, hunyd be a szemed! - parancsolt r a ficska.
Akaza nne gy is tett, s j ersen belekapaszkodott Gara vllba. Nyomban rezte, hogy svlt m a szl a fle mellett. Aztn hipp-hopp!, mris letettk a fldre, s mikor a szemt kinyitotta, a sajt hza eltt llt.
- Gyere, Gara, fjjl nlam egyet! - hvta a gyereket, de az mr nem volt semerre.
Hanem ahogy be akart lpni a hzba, hallja m, hogy nagy a srs-rvs odabenn, s egy bonc hangosan imdkozik.
- Ugyan ki halhatott meg? - lpett be az ajtn aggdva.
- Segtsg, ksrtet! Visszajtt a halott lelke! - ugrottak fl rmldzve az egybeverdttek.
- Mg hogy ksrtet! Hiszen n vagyok az, Akaza nne! Egyenest a hegyrl jvk!
A falubeliek alig brtak hinni a szemknek, s knnyeket trlgetve rvendtek a hazatrnek. Akkor az anyka elvette az ajndkba kapott selymet.
- Hanem nzztek csak, mit hoztam!
Mindenkinek adott belle bsgesen, magnak egy kis darabkt hagyott csupn. S ahogy azt a boszorkny megmondta, a maradkbl msnapra megint egy kerek vg szvet lett!
Bizony rltek az emberek a szp holminak, hiszen ilyen pomps kelmt mg sohasem lttak. Ki kabtkt varrt belle, ki csinos batyut, de mindenki nagy becsben tartotta, akr a kincset.

Lnyrabl rdgk

Rges-rgen fent, a hegyek kztt, egy barlangban lt egy rdgnagy sok-sok szolgjval. Szemre ijeszt klsejk volt ugyan, de az embereket soha nem bntottk.
- Megkvntam az ember lnyt felesgl! - jelentette ki az rdgnagy egy napon.
Hallvn ezt a szolgk, tstnt kaptk magukat, lementek a faluba valami szemreval lenykt keresni a kvns vezrnek. Kerestek erre, kutattak arra, s vgl a faluvgen, egy flrees hzban talltak is egyet, egy kedves-szpet. Sietve vittk a hrt a vezrnek.
- No, akkor ma este lnynzbe megynk! - szlt izgatottan az rdgnagy, aki az rmhr hallatn teljesen elvesztette szokott nyugalmt, s azonnali mehetnkje tmadt.
- Na de fnk! Igaz, hogy az rdg jjel nem alszik, hanem dolgozik, m az ember ppen akkor alszik. Vrjon ht holnapig!
Az rdgnagy hallgatott a szra, s letett siets szndkrl.
Msnap alig kezdett pirkadni, az rdgk mris kszldtek, s ajndkokkal megrakottan nekivgtak az tnak, a hegyrl a faluba.
- Szpen krem kendet, engedje, hogy a lnyt lthassam! - szlt a vezr, s nagy drrel-drral mr bent is volt a hzban.
Sz se rla, a szlk nagyon megijedtek.
- --rdg! Jtt, hogy elrabolja a lnyunkat!
- Dehogy, dehogy! Sz sincs rla! Nem rabolni jttem n, hanem azrt, hogy megkrjem a lnya kezt! - igaztotta ki sietve a vezr, s ezzel az rdgk lepakoltk a magukkal hozott sok-sok ajndkot a rmlt szlk el.
Ltvn a szlk, hogy nem bnt az rdg, megnyugodtak kiss. De fltett lnyukat akkor sem adhatjk egy ilyen-olyan rdgfajzathoz!
- A lnyunk pp nincsen itthon. Krem ht kendteket, hogy ma menjenek csak szpen haza! - mondtk, s elkldtk a krket anlkl, hogy a lennyal tallkozhattak volna.
Igen m, de a hegyre visszatrvn a vezrt ersen elfogta a lenyka utni vgyakozs, pedig eddig mg nem is ltta. Maga el kpzelte bjos-kecses alakjt, s a kedves kptl nem jtt lom a szemre. Virradatkor, amint megszlalt az els kakas, mris szedelzkdtt, jabb ajndkokkal pakolta fel szolgit, s mr indult is le a faluba.
De a lennyal aznap sem tallkozhatott. Ettl aztn egyre csak ntt benne a vgyakozs, msnap, harmadnap, nap nap utn lejrt a lnyos hzhoz. Mr kerek szz napja prblkozott, de a lenyzval egyszer sem tudott tallkozni.
- H, szolgk! Eluntam a hibaval vrakozst! Menjetek, raboljtok el nekem azt a lnyt! - drgte mrgesen.
A vezr parancsra lementek ht a szolgk a faluba, s tvolbl szemmel tartottk a hzat. De hiba lestk, hiba vrtk, a lenyka csak nem akarzott eljnni.
- Mi lenne, ha mind egyszerre berontannk? - ajnlotta az egyik rdg.
- Ugyan, inkbb vrjunk mg! - intette le egy msik.
Vrtak, vrtak, nem is keveset. Tavaszbl nyr lett, kzeledett a Halottak nnepe. Az egybknt csendes faluban egyszer csak megpezsdlt az let. Az nnep estjn vgre elbukkant a lenyka is: a tncmulatsgba indult.
- Na, vgre itt van!
- H, rsen legyetek!
Egy darabig kvettk, majd mikor elrkezett az alkalmas pillanat, rvetettk magukat, flkaptk, beledugtk a magukkal hozott dzsba, a fedvel j szorosan lezrtk, s hoppla-hopp! - mris csrtettek fl vele a hegyre.
- H! Az rdgk elraboltak egy lny! - szaladt ssze a falu npe. Kapt-kaszt ragadtak, s ldzbe vettk a lnyrablkat. Kvettk a nyomukat a csapson. Ht egyszer csak mit ltnak! A fldn egy dzsa hever, az rdgfiak meg ppen kifjjk magukat krltte.
- H! - vltttk el magukat egyszerre a falubeliek.
- Jajjaj! Ksrtet! - ugrottak talpra a cipelstl bgyadt rdgk, s ahnyan voltak, annyifel szaladtak.
- Ez az! Most kell a lnyt kiszabadtani! - futottak oda az emberek. Sietve kiengedtk a lenyt a dzsbl, s levettk rla a kimont. Kerestek gyorsan nhny jkora kvet, amelyek a leny slyt kiadtk, ezeket beleraktk a dzsba, rjuk tertettk a levetett ruht, a lnyra meg egy msikat adtak, s szaporn visszasiettek a falujukba.
Kis id mltn az rdgk is elmerszkedtek, s megrltek, amikor meglttk a dzst.
- Mg szerencse, hogy a dzsa megvan! - mondtk flllegezve.
- gy ltszik, azok a ksrtetfajzatok nem nyltak semmihez! Csak ijesztgetik a szegny rdgt!
A biztonsg kedvrt mgiscsak belelestek a dzsba, de ltva benne az ismers ruht, megnyugodtak. Slyra is ppen olyan volt, mint addig.
- Hahaha! gy kell neki!
Ezzel flkaptk a dzst, s szaporn gettek tovbb a csapson.
Mondanom sem kell, hogy az rdgnagy roppant boldog volt, amikor megltta ket.
- Alaposan megdolgoztattalak benneteket, de j munkt vgeztetek! No akkor hadd lm, mifle az a lnyka!
Kt-hrom szolga a dzshoz ugrott, hogy levegye a fdelt.
- Vrjatok! Majd n magam! - mondta a vezr, s leemelte a fdt.
- Most mr kijhetsz! Nem kell flned semmitl! grem, a hajad szla sem grbl! Na, mutasd mr magad! - ngatta a mozdulatlan alakot, s megveregette a vlla tjkt. Hanem kemny volt a leny, mintha csak kbl lenne.
Itt valami nincs rendjn!
Lerntja a lenyka kimonjt, ht - nem hisz a szemnek - hrom nagy kdarabot lt a helyn!
- Ht... ez meg micsoda?
ktelen haragra gerjedt. Remeg inakkal mennek, s nzik a szolgk is: ht tnyleg!
- Ez meg hogy a csudba lehet? Hisz a lnyt annak rendje-mdja szerint elraboltuk, beletettk a dzsba, s cipeltk idig.
- Megvan! A hegyre jvet szusszantunk egyet, mikor rnk ijesztett valami ksrtet. Nem ksrtet lehetett az, hanem biztosan a falubeliek, akik a lnyrt jttek.
- Micsoda hatkrk vagyunk! Az ember csfosan rszedett minket!
Ekkor a vezr kapta a dzst, s tombol dhben hozzvgta egy sziklhoz. A dzsa zz-porr trt. De dltak-fltak mrgkben a szolgk is. Sziklkat rugdostak rjngve, fkat csavartak ki tvestl.
Mondjk, hogy az rdg azta jr le az ember szllsra, s azta gytri a fldi halandt.

Kirnduls a Pokolba

Valamikor, rges-rgen lt hrom j bart. Az egyik vsri mutatvnyos volt, a msik fogorvos, a harmadik meg kborl hegyi szerzetes. R se hedertettek a vilgra, csak rrsen kdorogtak hol erre, hol arra. Folyton ton voltak, egytt vndoroltak, de annyi pnzt azrt mindentt megkerestek, hogy az aznapi betev falatjuk meglegyen.
Egyszer ppen egy hegyen kaptattak flfel, s mr jl benne jrtak az erd srjben, amikor isten tudja, hogyan, de letvedtek az trl.
- Sebaj! Majd csak kilyukadunk valahol! Menjnk!
Mg a nap is magasan jrt, siets dolguk sem volt, ballagtak ht tovbb, amerre a lbuk vitte ket. Ahogy gy mentek-mendegltek, egyszer csak megpillantottak egy nagy ktblt.
"Balra a Mennyorszg, jobbra a Pokol!" - ez volt a tblra vsve.
- Naht, mg ilyet! Szavamra mondom, sose hallottam, hogy a Tlvilg kapuja ppen hegyek kztt nylna!
- Az m! De a Pokolba csak az juthat be, aki elbb meghtt!
- Csakugyan! No, de taln mi lve is kiruccanhatunk a Pokolba!
- Ht akkor, cimbork, menjnk s nzznk krl benne!
Ezzel fogtk magukat, s megindultak jobbra. Mentek-mendegltek, s egyszer csak egy risi vaskapu eltt talltk magukat.
- Naht! Ez lenne a Pokol kapuja? - nztek egymsra muldozva, s megprbltk a kaput kinyitni. m olyannyira be volt zrva, hogy hiba feszegettk, csak nem brtak vele hrman se. Belestek ht egy rsen, s mit lttak! Egy tucat rusnya rdgt: vrsket, zldeket, feketket; akik, gy ltszik, nem vettk szre a hrom jvevnyt.
- H, rdgk! Eresszetek be! - dngette meg a kaput a mutatvnyos.
Erre egy tagbaszakadt rdg, aki addig lustn tetvszkedett, odajtt a kapuhoz.
- Ht kendtek meg mi a fent akarnak itt?
- Jttnk, hogy egy kicsit sztnzznk a Pokolban!
- Eredjenek a fenbe! Hiszen kendtek mg meg se haltak! Ez nem olyan hely, ahova brmifle jttment l csak gy belphetne!
- Ugyan, ne legyen mr olyan szrsszv! Engedjen mr be, ha szpen krjk!
- Ht j, vrjanak egy csppet! Megyek, megkrdem Enma kirlyt, a fnkmet.
- Hogy milyen ostoba fajankk vannak! Eridj, ereszd be ket, oszt vezesd krbe egy kicsit! Aztn, ha gy-ahogy krlnztek, nem bnom, flfalhatjtok ket! - mondta Enma kirly, s bszen forgatta gl szemeit.
No, nem kellett ktszer mondania, rltek az rdgk, hogy friss hshoz juthatnak. Futottak tstnt a kapuhoz, s szjuk szlt nyalogatva tereltk-tuszkoltk befel a hrom kvncsiskodt.
- No, most aztn jl nyisstok ki a csiptokat! - kezdte az idegenvezetst egy tarka rdg. - Ez itt a Halottak Folyja. Az a vn banya meg, aki mellette l, a halottak tbaigaztja s vetkztetnje. Nlkle a szegny llek hiba is akarn, nem tallna ide. Az ott a hres-nevezetes Tlvilg Mezeje. Amikor egy kt-hrom esztends lurk meghal, oda kerl, ni, aztn ott kell a kvet hordania halomba. Mikor a raks kszen van, jn egy magamfajta, s az ujjval kicsit megpckli. A raks sszedl, a lurkk meg kezdhetik az egszet ellrl. Persze bgnek. Akkor eljn rtk az irgalmas Dzsiz bdhiszattva. Elszr csak vigasztalja ket, majd megknyrl rajtuk, s flviszi mindet a mennyekbe. gy mkdik a gpezet, vilgos?
- rtjk, rtjk, hogyne rtennk!
Hanem az rdgk nagyon kvnsak voltak, ppen csak a bejrat krnykt mutattk meg, s mris meglltak.
- Ennl tovbb mr nem rdemes menni, mert nincsen semmi ltnival! Hanem kendtek bizony elg bdsek, meg kne mosdaniuk. Van egy kis meleg viznk, jjjenek, mrtzzanak meg! Fldls lesz egy j frdzs! - mondta kajn vigyorral egy vrs rdg, ugyanis volt a frd flgyelje.
Elindultak ht a vrs rdg utn, s meg is rkeztek egy irdatlan nagy sthz: csak gy bugyogott-fortyogott benne a sok vz, s sr gz gomolygott fltte.
- H, a mindensgit! Ennek fele se trfa! Hiszen ez kopasztvz! Csontig fvnk benne! Most aztn mitvk legynk? - nztek egymsra borzongva a cimbork.
- Ugyan mr, mit vagytok gy berezelve! - szlt a hegyi szerzetes. - Mi ez nekem? Hiszen pap vagyok, s azzal keresem a kenyerem, hogy fohszkodom! - s mris az st fel fordult, s valami zsolozsmt kezdett mormolni.
- Mit motyog itt kend sszevissza, mint aki lzban flrebeszl! Hanem most mr elg, mars bele az stbe! Hadd fjenek j puhra kendtek! - azzal a dhs rdg flkapta a hrom embert, s zsupsz!, belevgta ket a lobog vzbe.
Igen m, de a szerzetes fohsznak ksznheten a vz ppen kellemes meleg lett. Minthogy a cimbork mr napok ta nem mosdottak, nekilttak ht a koszvakarsnak, s mint akik a Mennyorszgban rzik magukat, hujjogatva lubickoltak, de mg nekeltek, tncoltak is hozz.
A frdr tancstalanul bmulta a hejehujzkat, aztn elnyargalt Enma kirlyhoz, hogy jelentse a dolgot.
- Ht akkor dobjtok ki ket a frdbl! Aztn itasstok le alaposan mind a hrmat rizsborral, majd tmjtek meg az rdgk kldkben termett szezmbl kszlt ksval! - adta ki a parancsot a kirly.
Most egy fekete rdg jtt a cimborkrt, s hozott nekik rizsbort meg kldkszezmos kst. Mivel azok amgy is rgen ettek, na meg a jles frdre is megheztek, rmmel fogadtk a knlst. Mg repett is krtek.
- No, ez jlesett! Ksznjk szpen a finom vacsort!
- Ht ez gy nem mehet tovbb! Mg hogy ezek itt mindenhez j kpet vgnak! - hborgott a fekete rdg, s eltuszkolta a hrom j bartot a Szablya-hegyhez, ahol egy kk rdg rkdtt.
- Na, mars fl a hegyre! - vlttte a kk rdg.
De a Szablya-hegy nem affle kznsges hegy volt m, hanem csupa hegyivel flfel mered kardbl volt rakva, s azok olyan szorosan sorakoztak egyms mellett, mint a sndiszn tski. Ha rjuk lpnnek, a sok veszedelmes fegyver sszevissza szabdaln ket. A fogorvos meg a szerzetes beijedve huppantak a fldre mr a hegymszs gondolattl is. Nem gy a mutatvnyos!
- Semmi baj, cimbork! Hiszen mutatvnyos vagyok, s azzal keresem a kenyerem, hogy kardlen tncolok a vsri npek eltt. Mi ez nekem! Gyertek, msszatok fl a vllamra! - azzal a jobb vllra vette a szerzetest, a balra meg a fogorvost, s mintha csak a vsri kznsg eltt szerepelne, knnyed lptekkel megindult a hegyre.
- Tessk, csak tessk! Itt lthatjk a vilg legnagyobb produkcijt! A kardlen tncol pehelyknny embert! - rikkantotta, ahogy szokta. Mikor aztn mr fnt voltak a hegy tetejn, knyelmesen letelepedtek.
- Ht ezt azrt mgsem gondoltam volna! Hogy a Pokolban j meleg frdvel fogadnak, flsges kldkszezmos ksval knlnak, s mindennek tetejbe szp a kilts is! Akkor most fjjunk egyet! - ajnlotta a mutatvnyos. Azzal a hrom j bart lustn vakarzni kezdett.
A kk rdg gy megdbbent, hogy mg a szjt is nyitva felejtette. Aztn elrohant, hogy jelentse a dolgot Enma kirlynak.
- Fnk, fnk! Ht ez nem igaz! Kpzelje, egy karcols nem sok, annyi bntdsuk sem esett a Szablya-hegyen! Most ppen knyelembe helyeztk magukat odafnn, s tetvszkednek.
A Pokol kirlya a fogt csikorgatta szrny haragjban.
- Ht ez mr tnyleg tbb a soknl! Tstnt hozd ket elibm!
gy is lett, s mikzben a kvncsiskodk szvszorongva tallgattk, hogy most vajon hov is vezetik ket, megrkeztek a kirly szne el.
- Na, ti jmadarak! Ht mit kpzeltek ti, hol vagytok? A Mennyorszgban? De most aztn elg volt a mulatsgbl! Vgzek veletek: aprra rglak mindhrmtokat! Sorakoz!
Hanem most a fogorvos llt legelre.
- Rajtam a sor, bartaim! Megmutatom, hogy nem hiba vagyok fogorvos!
Ekkor Enma kirly kittotta irdatlan nagy szjt, s a fogorvosra vetette magt. Hanem az sem volt rest, egy szemvillans alatt kirngatta az sszes fogat, amit csak tallt a szrny nagy szjban. gy aztn Enma kirly hiba rgta, rlte a cimborkat. Egszben mg lenyelni sem tudta a nagy falatokat, ht vgl undorral kikpte ket.
- n mr nem tudok mit kezdeni veletek! Mars vissza oda, ahonnan jttetek!
gy ht szpen kipendertettk a hvatlan vendgeket a Pokolbl, vissza az Evilgra.
- Gondolta a fene, de ez a Pokol nem valami nagy dolog! Akrki megmondhatja, hogy a fldi let sokkal pokolibb! - egyezett meg a hrom j bart, s azzal folytattk tjukat, pp oly gondtalanul, mint addig.

 

     
Bejelentkezs
Felhasznlnv:

Jelsz:
SgSg
Regisztrci
Elfelejtettem a jelszt
     
Tik-Tak
     
Japn Trtnelme
     
Japn Trtneti Korszakok
     
Japn Irodalom Tr
     
Mitolgia
     
Npmesk
     
Japn Nagy Szemlyisgei
     
Hogyan nzzk a japn mvszetet
     
Japn Fldrajza
     
Mvszeti Vegyes Trlat
     
Japn Festszeti Tr
     

Debrecen Huszti Lakóparki napelemes családiház eladó. 06209911123 Debrecen Huszti Lakóparki napelemes családiház eladó.    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél színes szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Kedves Csokoládé kedvelõk! Segítségeteket kérném a kérdõívem kitöltéséhez! Témája a CSOKOLÁDÉ MÁRKÁK! Köszön    *****    Homlokzati hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati hõszigetelését!    *****    * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. * Beugrós munkavállalók éjjel-nappal. *    *****    Elindult a Játék határok nélkül rajongói oldal! Ha te is szeretted a '90-es évek népszerû mûsorát, nézz be ide!    *****    Megjelent a Nintendo Switch 2 és a Mario Kart World! Ennek örömére megújítottam a Hungarian Super Mario Fan Club oldalt.    *****    Homlokzati hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    A PlayStation 3 átmeneti fiaskója után a PlayStation 4 ismét sikersztori volt. Ha kíváncsi vagy a történetére, katt ide!    *****    A Bakuten!! az egyik leginkább alulértékelt sportanime. Egyedi, mégis csodálatos alkotásról van szó. Itt olvashatsz róla    *****    A PlayStation 3-ra jelentõsen felborultak az erõviszonyok a konzolpiacon. Ha érdekel a PS3 története, akkor kattints ide    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran! Mese, mese, meskete - ha nem hiszed, nézz bele!    *****    Az Anya, ha mûvész - Beszélgetés Hernádi Judittal és lányával, Tarján Zsófival - 2025.05.08-án 18:00 -Corinthia Budapest    *****    &#10024; Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott &#8211; ismerd meg a &#8222;Megóvlak&#8221; címû írást!    *****    Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!