Egy k�bor szamur�j
k�l�n�s eset�nek hiteles t�r�nete
(Ibun r�ninki)

1.

Valamikor az 1600-as �vek elej�n - egy �szi alkonyon -, oly rettent� hideg sz�l kerekedett a v�rosban, hogy a rekken� ny�rv�gi h�s�g nyomban feled�sbe mer�lt.
Mikoris el��llt egy r�nin: be akart k�redzkedni a Csereszny�sen t�li Ii-h�z port�j�ra, ahol abban az id�ben az udvari cerem�niamester tartotta f��ri rezidenci�j�t.
A pomp�s k�rnyezetben �ll� f�nyes kapu el�tt a r�nin f�ld�nfut� szeg�nyember l�t�re sem mutatott k�l�n�sebb elfog�dotts�got. Pedig el�g vedlett volt a vit�z a maga �tven�t, vagy t�n �tvenhat �v�vel - sz�rnyaszegett varj�nak beillett volna els� pillant�sra. M�gis valamely balj�s elsz�nts�g r�mlett viharvert k�lseje m�g�tt. Harcedzett termet�t v�sott g�ncei leplezni nem tudt�k, sz�les v�lla, er�teljes testalkata vit�zi mivolt�r�l �rulkodott.
- Ezt meg mi sz�l hozta ide? - t�n�d�tt az ajt�n�ll�, mik�zben egy fut� pillant�st vetett a kapuban �csorg� alakra. Csettintett �s f�lv�llr�l odasz�lt:
- No, mi j�ratban?
A foghegyr�l odavetett sz�ra a r�nin halkan v�laszolt.
- Csak egy kis id�re alkalmatlankodn�k itt, k�rem, lenne ugyanis egy tiszteletteljes k�r�sem.
Azzal Cugumo Hansir� - mert ez volt a k�bor vit�z becs�letes neve - el�hozakodott t�rt�net�vel.
Ur�t�l, bizonyos Geis� Hirosima-i Fukusim�t�l 1620 hatodik hav�ban minden indok n�lk�l megvont�k megb�zat�s�t - pedig v�r�p�t�sr�l volt sz�. A kegyvesztett nagy�rra �s h�zan�p�re ezut�n neh�z id�k j�rtak. Hansir� azonban nem hagyta el a szolg�lat�t, m�g a f��r a Sins� melletti Kavanakadzsim�ban - an�lk�l, hogy a s�guni bizalm�t visszanyerte volna - el nem hagyta e f�ldi vil�got. A h�z hanyatl�s�t k�vet�en Cugumo Hansir�t el�zt�k az atag�i palot�b�l is, a szeg�nysorra ker�lt.
A b�ke esem�nytelen esztendei j�ttek - a szamur�jra �ns�g. Hansir� hi�ba t�rte mag�t, tudakoz�dott erre-arra, v�g�l elhagyta a rem�ny. Becsv�gy�t eltemette r�g, csakhogy egyik napr�l a m�sikra fenntartsa sz�k�s meg�lhet�s�t. Eladdig �gy, vagy �gy hozz�jutott a betev� falathoz, v�gt�re azonban el�rkezv�n a sz�ks�g v�gs� hat�r�ig, szembe kellett n�znie azzal, hogy nincs tov�bb. Ekkor fordult meg a fej�ben: micsoda hi�baval�s�g alacsony sorban teng�dnie, mikor ki�rdemelte m�r a f�rfihoz m�lt�, szamur�jhoz ill� hal�lt, a harakirit! Egy tiszteletrem�lt� porta biztosan helyt adna k�r�s�nek e vit�zi v�gtisztess�get illet�en.
�gy adta el� k�r�s�t - hat�rozott, er�s hangon - kurt�ra fogva mond�k�j�t - Cugumo Hansir�, a gazd�tlan szamur�j.
Az �r�ll� vit�z jelentette a r�nin k�v�ns�g�t. Mid�n azonban Szait� Kageju, a h�znagy meghallotta, mit akar Cugumo Hansir�, gonoszul elnevette mag�t �s g�nyosan �gy sz�lt:
- M�r megint j�nnek... Csak nem okulnak a t�rt�ntekb�l...
- Mi legyen h�t vele? - k�rdezte a kapus.
- Ereszd csak be. Majd kiugratjuk a nyulat a bokorb�l.
�gy azut�n kisv�rtatva az �r k�s�ret�ben megjelent sz�ne el�tt a sz�ban forg� r�nin maga, Cugumo Hansir�.
A h�znagy sz�pen kiv�rta, m�g vend�ge a zavar legkisebb jele n�lk�l letelepszik, majd bar�ts�gosan megsz�l�totta.
- Elmondt�k nekem, mi j�ratban van. Amond�, ugyeb�r, hogy v�get vet nyomor�nak. Minek is t�tov�zna, ha egyszer f�rfim�d el�be mehet az utols� �r�nak. Vit�zhez m�lt�n, nem igaz?
Cugumo Hansir� sz�tlanul r�b�lintott, hogy �gy van, nyugalma nem hagyta el, elsz�nts�ga arc�tlans�ggal volt hat�ros.
- Der�k dolog ez, ritka manaps�g. D�nt�se elismer�st �rdemel - a h�znagy h�zelg�ssel pal�stolta h�ts� sz�nd�k�t. Azut�n, mint akinek nincsen semmi takargatnival�ja, laz�tott a hivatalb�li ember merev tart�s�n �s �gy folytatta:
- Bizony�ra hallott r�la... Nemr�giben m�r megfordult itt valaki a maguk h�z�nak n�p�b�l. Bizonyos Csidzsiva Motome nevezet�.
- Csidzsiva... - t�n�d�tt a r�nin. - Motome...?
- Az. Ismerte h�t?
- Nem �n.
- Nah�t... Sz�val nem. Pedig az v�ltig er�sk�d�tt, hogy a Fukusima h�zb�l val� - A h�znagy hirtelen t�madt gyan�val n�zett Cugumo Hansir� szeme k�z�. A r�nin azonban kem�nyen �llta a nagy ember sz�r�s tekintet�t. A h�znagynak titokban a ny�la folyt a k�r�r�mt�l. Arra gondolt, mik�nt fut majd ki a v�r a mer�sz r�nin arc�b�l Csidzsiva Motome t�rt�net�nek hallat�ra.
- F�l �ve m�r annak, hogy jelentkezett itt, h�zunkn�l a fent nevezett vit�z, azzal a k�r�ssel, ami �ppen most k�z�tt�nk is sz�ban forog. Vagyis, hogy bocs�ssunk rendelkez�s�re port�nkon megfelel� helyet, av�gett, hogy � az �letb�l m�lt�s�ggal elt�vozhatna...
A besz�l� itt sz�netet tartott, hallgat�ja arc�t f�rk�szte. Cugumo Hansir�nak azonban a szeme se rebbent.
- Kell-e tov�bb r�szleteznem az esetet? - mosolyodott el kegyetlen�l sokat sejtet�en a h�znagy.
Cugumo Hansir� rend�letlen, udvarias nyugalommal v�laszolt:
- Tisztelettel meghallgatn�m, ha m�d ny�lik r�…

2.

Kora tavasszal, k�zvetlen�l cseresznyevir�gz�s ut�n esett meg az al�bbi t�rt�net. Egy huszonh�t-huszonnyolc k�r�li f�rfi�, bizonyos Csidzsiva Motome - aki a Geis� Hirosima-i Fukusima h�z szolg�lat�ban �llt egykoron - bekopogtatott az Ii-h�z port�j�ra. Sokat pr�b�lt, kem�ny r�ninnak l�tszott a mark�ns, barnak�p� ifj�, csak mintha valami k�l�n�s, titokzatos, s�t�t teher �rny�ka nyomta volna a v�ll�t.
R�viden: azzal a k�r�ssel folyamodott a f��ri port�hoz mint az im�nt Cugumo Hansir�.
A szekigaharai csata �ta t�m�rdek f�ld�nfut� szamur�j lepte el a v�rost. R�gen a r�ninok k�l�nbj��rt nagyurak vet�lkedtek, a dali�s id�kben hatalmas keletje volt a hadra foghat� parip�nak, h�t m�g a fegyverforgat� k�znek! A nagy id�k m�lt�n azonban m�r a kutya sem ugatott a harcosok ut�n. Az �szakai csatazaj el�lt�vel n�ma csend telepedett a vid�kre, a Genna-kor idej�n (1617 ut�n) m�g az �gak sem z�rrentek a sz�lben. A szamur�jok t�nd�kl�s�nek v�ge szakadt.
R�ad�sul egyre-m�sra kegyvesztett� v�lt sok nagy�r. Lehetett b�rkinek ijafia, neves ut�dja, ha a s�gun�tus �tj�ban �llt - kiv�tel n�lk�l lesz�moltak vele, nem is besz�lve a falakon k�v�liekr�l, vagyis akiknek csal�dja nem tartozott a Tokugav�khoz. Ecsig�b�l Macudaira, Hirosim�b�l Fukusima, Kurum�b�l Tanaka, Honda Maszadzumi �s m�g sokan m�sok - ki gy�zn� �ket el�sorolni...
A Genna-kor k�zep�t�l a Kan'ei elej�ig (1624) eltelt �vtizedben se szeri se sz�ma azoknak, akiket rangjukt�l megfosztottak, kiforgattak birtokaikb�l. A nagy�r buk�s�val pedig - ak�r tetszik, ak�r nem - a szolga is utc�ra ker�l. A szamur�jn�p z�me, mint h�nykol�d� hab a tengeren - sodr�dott Ed� fel�. Tolongott ott azut�n t�m�rdek r�nin a szolg�lat rem�ny�t�l kecsegtetve - mindhi�ba.
Azut�n meg egyszerre csak az j�tt a szok�sba, hogy n�h�nyan zaklatni kezdt�k a nagy�ri h�zakat: ugyan m�r adjanak helyet nekik port�jukon hasfelmetsz�s c�lj�ra, ha lehets�ges. J�llehet esz�k �g�ban sem volt igaz�b�l harakirit elk�vetni, �ppen csak n�mi fort�llyal szerettek volna ideig-�r�ig szabadulni a meg�lhet�s gondjait�l.
�s honnan indult az eg�sz? Egyik�k be�ll�tott egy bizonyos nagy�rhoz azzal, hogy a vit�zi �let sz�m�ra v�gleg ellehetetlen�lt, m�lt�s�ggal szeretne v�get vetni �let�nek. Tiszteletteljes k�r�se csup�n csak annyi, hogy adjanak neki a port�n egy szamur�jhoz ill� helyet e c�lra. Mindezt azonban meggy�z� �szintes�ggel, elragad� �kessz�l�ssal �s m�lt�s�gteljes eleganci�val adta el�.
Olyannyira, hogy a nagy�r, akit sz�ven �t�tt az egyenes besz�d, megragadott ez a kivesz�f�lben l�v� virtus, annak rendje-m�dja szerint lebesz�lte az illet�t a harakirir�l, r�ad�sul tisztjeinek parancsba adta: fogadj�k a r�nint a szolg�lat�ban �ll�k sor�ba.
Nem sok id� telt bele: eg�sz Ed�t kereszt�l-kasul j�rta a h�r, �s r�gt�n akadt j� n�h�ny v�llalkoz�, aki teket�ria n�lk�l megrohamozta ezzel a f��ri h�zakat. Egyeseket szab�lyosan alkalmaztak, m�sokat az er�nyt megillet� tisztelet jel��l n�mi p�nzmaggal l�ttak el.
Micsoda gyal�zatos �zlet! Egym�s sark�ra h�gtak, a harakiri-kom�dia j�rv�nyk�nt terjedt a r�ninok k�z�tt.
Pedig tudnival�: aki komolyan r�sz�nja mag�t, hogy a balv�gzet k�njai helyett a b�trak �tj�ra l�pjen -, az mindv�gig mag�ba fojtva hordozza nemes elhat�roz�s�t. Bizony ma m�r az eff�le virtusb�l mutat�ba sem akad. Egyik a m�sika el� t�lekszik, a tem�rdek senkih�zi ott tapossa egym�st a f��ri port�k el�tt, hogy egy kis zsarol�ssal kikecmeregjen a nyomor�s�gb�l.
V�g�lis a nagyurak h�zt�k a r�videbbet. �tl�ttak ugyan a szit�n, tiszt�ban voltak vele, hogy erre a nyilv�nval� hazugs�gra csak a bolond ad, de az�rt m�gse v�gja f�l a has�t a r�nin a kapujuk el�tt!
Ilyen id�ben bukkant f�l teh�t ez a Csidzsiva Motome nev� ifj� ember az Ii-h�z port�j�n (ahol is el�sz�r fordult el� ilyesmi).
Felt�n�en nagyvonal� fogadtat�sban r�szes�lt, azonm�d bevezett�k egy szob�ba, melyben az �jonnan cser�lt tatami nagyszer� illata terjengett. R�videsen te�t szolg�ltak fel neki. �m azut�n sok�ig r� se nyitott�k az ajt�t. J� darabig v�ratt�k, majd a f�rd�be vezett�k.
A friss�t� forr� v�zb�l kil�pve odakint egy �lt�zet �jdonat�j ruha v�rta, a kellemes tapint�s� sz�vet az elm�lt napok szenyny�t�l megszabadult test�t j�les�en �lelte k�r�l. Motome ett�l eg�szen kivirult. Mik�zben a f�rd�be vezette, a j�indulat� fiatal vit�z, mintha csendesen odas�gta volna:
- A nagy�r sz�ne el� bocs�jtja... - igen, ezt mondta. A nagy�r: bizonyos Jasa Kamon. Ha � valakit fogad - az nem lehet rossz jel.
Azut�n egy Omodaka Hikokur� nev�, j� negyvenes tagbaszakadt szamur�j is be�ll�tott a szob�ba. Megsz�l�totta Csidzsiva Motom�t, meg kell adni, v�laszt�kos udvariass�ga igaz�n nem hagyott semmi k�v�nnival�t, m�gis meglepet�st okozott:
- �lt�z�k�t tisztelettel el�k�sz�tett�k... sz�veskedj�k �tvenni. - jelentette be.
A k�relmez� nem �rtette, mit akarnak t�le, hiszen �ppen az im�nt v�ltott tiszt�t. A fura k�zl�s hallat�n k�rd�n f�loldalra billentette a fej�t, Omodaka meg tette mag�t, mintha �szre sem venn�.
- Ha megk�rhetem, erre sz�veskedj�k... - �gy Omodaka, s azzal szertart�sosan visszavezette az els� fogad�terembe. Eladdig Motome - ha furcs�llotta is kiss� a t�rt�nteket -, m�g nem szembes�lt v�gzet�vel. �ppen fel�tl�tt benne, hogy vajon hov� lettek fegyverei az �llv�nyr�l, mikor is kiny�lt az egyik tol�ajt�, apr�d l�pett be rajta. Csidzsiva Motome csak r�n�zett �s a d�bbenett�l �gy �rezte, mintha vill�m csapott volna bel�. Mert az apr�d egy makul�tlan k�k, c�mer n�lk�li �lt�zet ruh�t hozott k�t karj�ra fektetve. A hal�lba men�nek kij�r� megk�l�nb�ztetett tisztelet jel��l. Omodaka Hikokur� szem�t az els�padt r�ninra sz�gezte:
- Csak nincs valami baj? - k�rdezte irgalmatlanul bar�ts�gos hangon, mik�zben arc�n csal�rd mosoly suhant kereszt�l.
Ezt kitervelt�k - d�bbent r� Csidzsiva Motome.
- De hiszen nekem azt mondt�k, hogy a nagy�r sz�ne el� j�rulhatok!
- Ki tudja, meglehet... - hangzott a semmitmond� v�lasz, majd hirtelen ford�tott egyet a k�penyegen Omodaka Hikokur� �s r�z�d�totta a r�ninra a kegyetlen val�s�got.
- Sz�veskedj�k �t�lt�zni a szertart�shoz! Minden k�szen �ll, helyt adunk k�r�s�nek, nincs kifog�sunk ellene - elk�vetheti a harakirit.

3.

Az esetet elbesz�l� Kageju, a h�znagy kaj�n �r�mmel v�rta a pillanatot, mikor hallgat�ja m�giscsak elveszti a fej�t, el�re nevetett mag�ban: na, ez m�r neked is sok, Cugumo Hansir�! �m v�rakoz�s�t megc�folva a r�nin a legcsek�lyebb meglepet�st sem mutatta.
Vagy nem is: az el�ad�s alatt mindv�gig mosoly j�tszadozott a bajsza alatt. Kageju megh�kkent, hiszen erre egy�ltal�n nem sz�m�tott.
- Teh�t tetszett a t�rt�net? - szegezte rabvallat� tekintet�t �ldozat�ra. B�zott benne, hogy ami eddig kif�rk�szhetetlennek bizonyult, azt a v�g�re m�giscsak megfejtheti.
�m Hansir� nem szolg�lt ezzel:
- Meglehet�s, figyelemrem�lt� elbesz�l�s... - ismerte el, - …a v�r�s p�nc�los Ii-h�z nyilv�n nem bizonyult m�ltatlannak dics� h�rnev�re.
Csak ennyit sz�lt, ezt is a meglepet�s legkisebb jele n�lk�l.
Elvetem�lt fick�. �gy is j�, j�rjunk a v�g�re! - gondolta Kageju h�znagy �s kiegyenesedett.
- Akkor h�t szabadna tudnom, tov�bbra is kitart nemes elhat�roz�sa mellett? - a h�znagy k�ptelen volt m�sra gondolni, mint hogy sz�nj�t�k volt az eg�sz, egy kis er�ltet�sre nyilv�nval�v� v�lik a kom�dia.
�m Hansir� - hasa el�tt keresztben elh�zva tenyer�t: jelezve a harakirit - visszak�rdezett:
- Oh�... csak nem erre m�lt�ztatik gondolni?
- De bizony.
- Vagy �gy? Efel�l nyugodt lehet. Hiszen els� perct�l fogva ez j�vetelem c�lja - nevetett fel a r�nin, mintha az eff�le apr�s�g sz�t sem �rdemelne.

Nem sok id� telt el ezut�n, �s Cugumo Hansir� elfoglalhatta az udvarban harakirire el�k�sz�tett hely�t. A c�mertelen �lt�zetet azonban - melyet Kageju felaj�nlott neki - visszautas�totta, mondv�n:
- Ezt mell�zn�m, engedelm�kkel. A magamfajta �henk�r�sz r�nin menjen csak azonm�d a hal�lba, ahogy utols� �r�ja �rte.
A le�ldoz� �szi nap m�g egyszer f�nybe bor�totta kem�ny von�sait. Kor�r�l s�r� szak�lla �rulkodott, ugyanakkor f�rfias, izmos termete m�g mindig tiszteletet parancsolt.
A szertart�sra kijel�lt udvart zs�fol�sig megt�lt�tt�k az Ii-h�z k�r�l szolg�l� vit�zek. Hansir� lassan felemelte a fej�t, s �gyet sem vetve a k�r�l�tte �ll�kra, Szait� Kagejuhoz fordult:
- Fogadja e napon h�l�m �szinte kifejez�s�t k�r�ltekint� gondoskod�s��rt. Mindezeken fel�l azonban b�torkodom k�rni, hogy...
Azzal el�adta k�v�ns�g�t, nevezetesen: seg�dletet v�lasztana.
- Mondja csak nyugodtan, kit �hajt?
- Ha m�d ny�lik r�, sz�l�tom seg�dem�l Omodaka Hikokur�t!
- Hikokur�t... mi�rt �ppen �t?
- Mert, ha j�l hallottam az im�nt: vit�zs�g�vel m�g az Ii-h�z n�p�b�l is kimagaslik.
Kageju h�mm�g�tt, mert �gy tudta, hogy �pp aznap Omodaka beteget jelentett, t�volmaradt a szolg�latb�l. Cugumo Hansir� ezt l�tva el�hozakodott k�vetkez� jel�ltj�vel, megnevezte Macudaira Hajatonosz�t.
Kider�lt, hogy az is valahogy kimentette mag�t. H�t j�, egyezett bele, akkor mondjuk legyen Kavabe Umanoszuke...
- Mi?! - Szait� Kageju homlok�n felh�k gy�lekeztek.
Kavabe - hogy, hogy nem: gyeng�lked�ben volt ugyanis. A felsoroltak az Ii-h�z legjava! �s nemcsak ebben egyeztek, hanem - �s ez akkor �tl�tt a h�znagy esz�be - abban is, hogy �k eszelt�k ki, mik�nt b�njanak el azzal a Csidzsiva Motome nev� r�ninnal. �k vett�k r� er�szakkal, hogy Csidzsiva v�g�l felv�gja a has�t.
- Hoh�... Csak nem? Mindh�rman mar�dit jelentettek volna? - k�rdezte Cugumo Hansir� fej�t ingatva, mint aki sehogy sem tudja mire v�lni a dolgot.
Mi lehet em�g�tt? - t�prengett a h�znagy. Most m�r biztosra vette, hogy a fick� valami rosszban s�ntik�l.
Mit t�v� legyen m�r most? Lev�gassa a r�nint minden teket�ria n�lk�l? Hisz csak egy nagyotmond� senkih�zi, a kutya sem ugatna ut�na. K�r�lfogva minden oldalr�l. Hogy tudn� megv�deni mag�t, ha egyszerre r�mennek? Viszont, ki mossa le a sz�gyent a h�zr�l, ha most r�vid �ton elint�zik? M�g hogy az Ii rezidenci�n mindenki szeme l�tt�ra lem�sz�roltak egy fegyvertelen r�nint? Igaz, Kagejunak egy szemvillan�s�ba ker�lne csup�n. �m ez az elj�r�s rendes �ri h�zhoz teljess�ggel m�ltatlannak mondhat�.
Hansir� azonban nem k�slekedett. Mintha csak olvasott volna a h�znagy gondolataiban - megel�zte a d�nt�st. Emelt hangon r�sz�lt, mint ahogy egyenrang�ak k�z�tt szok�s.
- Meg�llj! Nem kell kapkodni, lassan a testtel! Utolj�ra megillet a sz� engem is. Azut�n, ha m�r v�gighallgattak, �s a tettre ker�l a sor, haboz�s n�lk�l v�grehajtom a harakirit. Ha m�gsem - vannak itt elegen ahhoz, hogy nyomban miszlikbe v�gjanak.
Hangja er�s volt, bels� elt�k�lts�gr�l tan�skodott. Fegyvertelen embert�l ilyen hat�rozott ki�ll�s ugyancsak zavarba hozza azt, aki ink�bb r�vid �ton szeretn� eltenni a l�b alatt k�dorg�t - ha lehetne.
- Besz�ljen!
- H�t j�.
Hansir� lassan el�rel�pett.
- Csidzsiva Motom�t nagyon is j�l ismertem - vallotta be, �s a javakorabeli f�rfi� l�t�re is szokatlanul er�s tart�s� Cugumo Hansir� el�sz�r adta jel�t megindults�g�nak. Arc�t m�ly szomor�s�g �nt�tte el.

4.

Motome apja, Dzsinnai �s Cugumo Hansir� ugyanis elv�laszthatatlan bar�tok voltak. Dzsinnai azonban - gazd�juk, Fukusima buk�sa ut�n r�viddel - s�lyos betegs�gbe esett. Hal�los �gy�n r�hagyta bar�tj�ra egyetlen fi�t, Csidzsiva Motom�t, aki �ppen akkor l�pte �t a feln�ttkor k�sz�b�t.
A Fukusim�k v�gzete a Genna-kor 5. �v�nek 6. hav�ban (1620) teljesedett be. A s�gun�tus gyanakv�sa miatt hirtelen fel kellett hagyniok a hirosimai v�r b�v�t�s�vel, legal�bbis ennek �r�gy�n le�ll�ttatt�k vel�k a munk�t. De lett volna v�tlen sz�zszor is - a Fukusima h�z napjai meg voltak sz�ml�lva.
A Keics�-kor 19. �v�t�l (1614) a Genna els� �v�nek nyar�ig v�vott �szakai csat�k v�get �rtek, �j vil�g k�sz�nt�tt be, el�lt a n�gy tenger hull�mver�se, esem�nytelen esztend�k k�vett�k egym�st. Ebben az id�ben a f�urak k�z�l Fukusima, a maga k�zel f�lmilli� b�la rizsre r�g� j�vedelm�vel, a Hig�-i Kat�val egy�tt a legnagyobbak k�z� tartozott. Ennek ok��rt m�r j� ideje sz�lka volt a s�gun�tus szem�ben. Ideje volt m�r, hogy okkal-m�ddal mihamarabb elt�vol�ts�k.
J�llehet eredetileg a Fukusim�k a v�r �jj��p�t�s�re Honda �r, a korm�nyzat nagyhatalm� minisztere �tj�n nyertek felhatalmaz�st, fej�kre �ppen ez id�zte a visszaford�thatatlan v�gzetet - kellett nekik a megb�zat�s ut�n t�rni magukat! Beteljes�lt k�v�ns�guk lett a veszt�k.
A cselsz�v�nyt meg�r�k�tette a korabeli feljegyz�s, mely e szavakkal kezd�dik:
"Amikoris Honda �r kinyilv�n�totta, hogy Hirosima v�r�nak �rka kitiszt�ttass�k..."
De hiszen a t�bbit m�r magunk is tudjuk, r�vid az eset.
R�viddel ezut�n, �ppen a legnagyobb kil�t�stalans�g bek�sz�nt�vel egyid�ben elhunyt Dzsinnai, Csidzsiva Motome apja. Mint mondottam: utols� �r�j�ban �gy sz�lt bar�tj�hoz:
- Hansir�, csak a fiam�rt k�rem… Amit csak lehet...
A hal�los �gyon elhangzott szavakat Cugumo Hansir� sz�v�be v�ste. M�g �regs�g�ben is �gy t�nt, mintha csak a minap hallotta volna. Ha felid�zte eml�kezet�ben, megrohanta a szomor�s�g, harag, val�s�gos gy�l�letvihar kavarta fel a lelk�t, eget-f�ldet r�z� sz�lv�szk�nt t�rt r� a puszt�t� indulat.
�m az im�nt a h�znagy kev�lys�ge l�tt�n �pp csak halv�nyan elmosolyodott, mint akit az ilyesmi t�volr�l sem �rint. Bel�l tombolt benne a megsebzett vad�llat visszafojtott haragja.
Hansir� ugyanis nem volt r�szorulva arra, hogy majd a h�znagy besz�lje el neki Csidzsiva Motome utols� �r�it, tudta � j�l, milyen sz�rny� v�get �rt az ifj�. K�nhal�lt az Ii-h�zban.
...Mikor a hal�ls�padt Motome az el��r�sosan feh�r homokkal felsz�rt veszt�helyre �rt - melynek k�zep�n k�t tatamit fektettek egym�sra emelv�ny�l - k�r�sk�r�l m�r nagy �rdekl�d�ssel �s sz�p sz�mmal gy�lekeztek az Ii-h�z vit�zei.
- Nevezett Csidzsiva Motome �r! - sz�l�totta �nnep�lyesen a d�szruh�ba �lt�z�tt h�znagy a hal�lba men�t. - Tudom�sunkra hozta feltett sz�nd�k�t, miszerint ahelyett, hogy lealacsonyodva v�rn� a m�ltatlan hal�lt, ink�bb �nn�n has�t felmetszve tesz - mindannyi�nk el�tt - vit�zs�g�r�l v�gs� tan�bizonys�got. J�l van, minden igaz szamur�j v�gya ez. A n�hai Naomasza herceg esete �ta azonban m�g a v�r�s p�nc�llal �kes Ii-h�zban is ritkas�gsz�mba megy ezen derekas elhat�roz�s. Mint l�that�, vit�zeink is felsorakoztak, hogy r�szes�lhessenek a tiszteletrem�lt� hal�l felemel� l�tv�ny�ban. Tess�k teh�t hozz�l�tni!
Minden az els� perct�l kieszelt terv szerint zajlott. Az Ii-h�z j� el�re felk�sz�lt az alkalomra, hallv�n a r�ninok m�ltatlan viselked�s�r�l. Majd m�resre tan�tj�k a cselleng� n�ps�get, hadd tudj�k meg, milyen nemzets�g is az a bizonyos v�r�sp�nc�los!
A v�r�set k�l�nben r�g�ta viselte a h�z - pajzs�n, p�nc�lj�n, z�szlaj�n. A nyereg, a kengyel, az ostor - minden v�rsz�nben ragyogott rajtuk. Mikor rohamra indultak a j� vit�zek, mintha l�ngf�rgeteg z�dult volna v�gig a csatamez�n. F�ls�ges l�tv�ny: rohamra indul az Ii-h�z, a v�r�sbe �lt�z�tt! Ki ne hallotta volna h�r�t?

Csidzsiva Motome �lete? Sz�m�t az? Legfeljebb csak annyit, mint a repked�, t�zbe t�vedt ny�ri bog�r�.

Cs�fond�ros tekintetek k�s�rt�k a gy�ngyszem nagys�g� izzads�gcseppeket, amint a szerencs�tlen homlok�n lefutottak.
- Nocsak, mi lelte? - tudakoz�dott g�nyos mosollyal Kageju. Ekkor Csidzsiva Motome v�ratlanul felszegte fej�t �s �gy sz�lt:
- Esedezem, hallgass�k meg egy k�r�semet! - k�ny�rg�tt hal�lra v�ltan. - Egy kev�s halad�kot k�rek, csak k�t napra engedjenek el! Nem sz�k�m meg, el sem bujdosok. T�rt�nj�k ak�rmi, �g�rem, id�re megj�v�k!
- Innen m�r nincs vissza�t! - l�pett el�re fenyeget�en Omodaka Hikokur�.
- K�ny�rg�m...!
- Sz�gyentelen! - tajt�kzott Omodaka, �s ny�la az ifj� felemelt arc�ba fr�csk�lt.
Csidzsiva Motome arc�t irt�zatos harag �nt�tte el, ajk�t v�resre harapta. Kageju �ll�val intett, hozz�k a fegyver�llv�nyt! Arra pedig nem a r�vid kardot k�sz�tett�k, hanem Csidzsiva t�r�t.
- Parancsoljon, a saj�tj�val - mondta kaj�nul Hikokur� -, tess�k csak nyugodtan. Remek darab... Megv�rjuk am�g l�tv�nyosan megforgatja odabenn!
Csidzsiva Motom�t el�nt�tte a sz�gyen - t�r�nek ac�lj�t ugyanis csak egyszer� bambuszl�c p�tolta.
- T�vig besz�rni, megforgatni! - rivallt az ifj�ra Hikokur�, holott tudta j�l, hogy ez a lehetetlens�ggel hat�ros.
Az ifj� sz� n�lk�l levette a t�rt a tart�r�l. K�rben a vit�zek l�legzetvisszafojtva figyeltek. Csidzsiva fogta a bambuszbotot �s minden erej�t megfesz�tve lemeztelen�tett has�ba d�fte.
Rendesen a seg�d azt sem v�rja be, hogy a jel�lt megfogja a fegyvert, hanem suhint egyet a karddal �s a fej nyomban porba hull. Annak ok��rt m�g az is megt�rt�nhet, hogy a t�rt egy jelk�pes feh�r legyez� helyettes�ti. De nem az Ii-h�zn�l! Hikokur� mozdulatlanul �llt kivont karddal Csidzsiva h�ta m�g�tt.
- V�gjon m�r!!!
- El�bb a t�rrel! Balr�l jobbra v�gig...
Azut�n mikor a n�z�k g�nyos biztat�sai k�zepette az emberfeletti er�lk�d�st�l �s a gy�trelemt�l Csidzsiva k�nj�ban kett�harapta nyelv�t - csakis akkor villant meg kegyetlen seg�dj�nek kez�ben a meztelen penge.

5.

Hansir�t nemcsak a haldokl� bar�t utols� k�v�ns�ga k�t�tte ehhez a fi�hoz. Egyetlen le�nya, apja szemef�nye, Miho ugyanis Csidzsiva Motome feles�ge lett.
A nagy�ri p�rtfog� buk�sa idej�n - mikor el kellett hagyniok a palot�t - �rtatlan kis gyermek volt m�g Miho. K�s�bb azonban ann�l ink�bb mag�ra vonta az emberek figyelm�t elhunyt anyj�hoz foghat� ritka sz�ps�g�vel. Tagbaszakadt apj�hoz hasonl�tva els� l�t�sra aligha volt hihet�, hogy a marcona f�rfi�nak ilyen gy�ny�r� le�nya lehetne. Miho mezei vir�ghoz hasonl�, kend�zetlen sz�ps�ge nem s�nylette meg �let�k siv�rs�g�t.
M�r tizen�t-tizenhat �ves kor�ban, aki csak l�tta, ugyancsak unszolta az ap�t, adn� be valami rangosabb helyre. Udvarh�lgy, m�sodfeles�g is v�lhat bel�le, d�sze-vir�ga egy el�kel� h�znak!
Az apa azonban meg�talkodottan visszautas�totta az aj�nlatokat. Meglehet tudat�ban volt, hogy ezzel kih�vja a sorsot maga ellen, m�gse hajlott a j� sz�ra. Nemcsak saj�t haszn�val nem t�r�d�tt, �g�rete is k�t�ttte, �gy t�rt�nt, hogy a vil�gsz�p le�ny Csidzsiva Motome feles�ge lett, hiszen a fiatalokat m�g az ifj� apj�nak �let�ben eljegyezt�k egym�ssal. Mikor azut�n Miho bet�lt�tte a tizennyolcat - meg�lt�k a lakodalmat, miut�n Hansir� legy�zte a neh�z sorsukra hivatkoz� Csidzsiva ellenkez�s�t. Term�szetesen a le�nynak sem volt kifog�sa a h�zass�g ellen. Csidzsiva �s Miho napjai ezut�n szeg�nys�gben ugyan, de b�k�s boldogs�gban peregtek. H�zass�guk harmadik �v�ben megsz�letettt kisfiuk, Kingo.
Hansir� - mivel k�nyelmesebb egyed�l - k�l�n lakott t�l�k, de miut�n megsz�letett az unoka, nem restellte a f�rads�got, hacsak ideje engedte, �tj�rogatott hozz�juk. Fegyverhez szokott, k�rges kez�vel gyeng�den ringatta a gyermeket, f�lelmetes orc�j�t pedig k�l�nf�le mulats�gos form�ra igaz�totta Kingo mulattat�s�ra, mely foglalatoss�g mindkett�j�knek fel�lm�lhatatlan �r�met okozott. A kisfi� meg�rthette a furcsa fintorokat, mert igencsak ragaszkodott marcona �regapj�hoz, kis arc�n g�dr�cske jelent meg a nevet�st�l.
- N�zzenek oda - sz�lt a nagyapa tettetett neheztel�ssel, de bel�l semmihez sem foghat� gy�ny�r�s�ggel -, szamur�j k�lyke, vagy mi, az arc�n g�dr�csk�kkel! Miho is sz�p gyerek volt, de ez m�g rajta is t�ltesz!
Az eff�le id�t�lt�s elfelejtette Hansir�val, hogy valaha is a vit�zek elej�hez tartoz� rettenthetetlen hadfi lett volna, nagy�ri szolg�latban.
A kisgyermek k�zel�ben mindig a b�ke hangja hallatszik, a gy�ngy�z� kacag�s. �s ez eg�szen m�s boldogs�g volt, mint a j�l�t, amikor a szamur�j a biztos meg�lhet�s birtok�ban m�g semmi sz�ks�get sem l�tott.
A der� �r�i azonban egyszer v�get �rnek, hasonlatosan a meleg f�nyt �raszt� mag�nyos gyertyasz�lhoz, melyet hirtelen sz�lroham olt el. V�ratlanul t�rnek r� az emberre a nemszeretem, kietlen id�k. A balsors cs�pjait el�sz�r a t�r�keny termet� Miho fel� ny�jtotta ki.
Bek�sz�nt�tt az �j esztend�, Kingo h�rom �ves lett, de �desanyja, Miho m�r az �sz eleje �ta egyre csak s�padt, f�radts�gra panaszkodott. Egy �jszak�n hirtelen rengeteg v�rt h�nyt �s elvesz�tette eszm�let�t. Sz�let�s�t�l fogva el�g v�konyp�nz� volt szeg�ny, ha egy enyhe szell� kicsit megf�jta, m�ris �gynak esett. A v�gs�kig fesz�tett testi munka megt�rte a szerencs�tlen asszonyt. Gyenge t�dej�t a betegs�g d�monai rohant�k meg, hogy a v�dtelen testet irgalom n�lk�l elem�ssz�k.
Abban az id�ben Motome kis falusi iskol�ban seg�dkezett, a k�rny�kbeli gyerekeket tan�totta bet�vet�sre. �ppen csak betev� falatra jutott, gondolni sem lehetett arra, hogy asszony�nak dr�ga orvoss�gb�l is jusson elegend�.
Napr�l napra sov�nyodott Miho, szemmel l�that�an fogyott bel�le az �let.
A k�vetkez� �vben, vagyis a t�rt�net�nk idej�n, koratavaszon a kis Kingo f�jlalni kezdte a fej�t, homloka tapint�sra t�zforr�nak t�nt. Megf�zhatott - gondolt�k - �gyba fektett�k. �m a l�z h�rom nap m�lt�n sem csillapodott. Orvos nem volt a k�rny�ken, �s ha lett volna? Majd �ppen egy koldusbotra jutott r�nin gyermek��rt t�ri mag�t?
Motome v�gs�kig elkeseredett. Ebben az id�ben feles�ge, akire sz�m�thatott volna, r�g�ta fel sem tudott kelni beteg�gy�b�l.
A f�rfinak egyre csak azon j�rt az esze, honnan szerezhetne p�nzt, p�nzt, p�nzt...
Azon az est�n kap�ra j�tt Hansir�, r�b�zhatta a gyereket:
- Vigy�zz k�rlek egy kicsit King�ra, felt�tlen visszaj�v�k. Mindj�rt itt leszek! - k�rte ap�s�t, maradna n�luk estig, gondozza a fi�csk�t, azzal elrohant valahov�. Hansir� sz�nakozva n�zte, ahogy a veje sebbel-lobbal kit�molyog az ajt�n.
- Szeg�ny fi�... - mormogta mag�ban. De akkor m�r k�s� volt, Hansir� sem tudott seg�teni rajta. Mindent p�nzz� tettek addigra, hogy meg�lhessenek valahogy. Elj�tt az este �s Motome - sehol. Kingo egyre nehezebben szedte a leveg�t, keservesen k�nl�dott. Hansir� megsim�totta a gyermek fej�t - az csupa t�z volt, val�s�ggal �getett.
- Borzaszt�! - Hansir� borogatta a kis fejet, de a l�z nemhogy csillapodott volna, m�g a cs�b�r v�z is felmelegedett, melyben a vizes ruh�t kifacsarta. A l�gz�s egyre szaggatottabb� v�lt, a gyermek l�tv�nya m�g a k�z�mb�s idegent is megrend�tette volna.
A r�g�ta �gyhoz k�t�tt Miho, v�konyan, mint az im�dkoz� s�ska, valahogy �sszeszedte mag�t �s lassan felt�p�szkodott.
- N�zd csak - korholta az apja -, azt hiszed, att�l, hogy felkelsz, tal�n m�g Kingo l�za is elm�lik?
Hansir� nem tudta mit�v� legyen, elfogta a nyugtalans�g. Nem is nyugtalans�g, val�j�ban a sz�m�ra addig teljesen ismeretlen �rz�s, a f�lsz ker�lgette. A gyermek l�za egyre hevesebb lett. Nem volt k�ts�g, a k�nny� megf�z�s pillanatok alatt s�lyos betegs�gbe csap �t.
A magas l�zt�l s�r� gyermek ide-oda vetette mag�t, a k�nt�l g�rcsbe r�ndult, szeme feh�rje borzadva meredt az �ress�gbe. Motome egyre k�sett. Mikor rohanv�st elindult otthonr�l, nem tudni hova, k�rve, hogy vigy�zzanak a gyermekre, utolj�ra l�tt�k.

6.

Azut�n m�r k�s� volt a b�nat. A rossz h�r bezzeg nem v�ratott mag�ra. Az Ii-h�zban t�rt�ntek ut�n sz�lt�ben-hossz�ban t�rgyalt�k az ed�iak, hogyan k�nyszer�tett�k Csidzsiva Motom�t arra, hogy �sszekaszabolja mag�t.
"Az Ii-h�z m�r csak ilyen…"
"Amit egyszer a fej�kbe vettek, annak meg kell lennie..."
T�bbnyire mindenki egyet�rt�en �s elismer�en nyilatkozott arr�l, hogy kem�nyen b�ntak Csidzsiva Motom�val - az esetleges k�vet�knek sz�nt figyelmeztet�s�l. A r�ninok ezut�n m�r visszarettentek att�l, hogy t�ls�gosan alkalmatlankodjanak nagy�ri h�zakn�l, k�ts�g�k sem maradt afel�l, hogy balul �t ki a dolog.
H�t-nyolc napra r� azonban m�r t�bbet is lehetett hallani:
- Mondj�k, hogy csak bambuszpeng�t viselt… gyal�zat… - sz�lt egy est�n az iv�ban egy iparosf�le ember, aki m�r ivott egy keveset cimbor�ival.
- Az �m. Bambusszal nem illik ilyesmit csin�lni...
A h�rt a megindults�g legkisebb jele n�lk�l adta el� a t�rsas�gnak, �m egyszerre in�ba szaladt a b�tors�ga, a szusz bel�szorult. Mintha a f�ld al�l b�jt volna el�, egy �tven�t-�tvenhat �v k�r�li r�nin alakja magasodott fel m�g�tte v�szj�sl�an.
- Ki vele! Mi t�rt�nt azut�n?! - rivallt a besz�l�re, mik�zben azzal a mozdulattal kapott a kardhoz, melyb�l egy�ttal emberhal�l is eshet, ak�r abban a percben. Az iparosf�le p�nikba esett, l�tta, hogy nincs menekv�s, arc�n akkora pofon csattant, kis h�ja volt, hogy �ssze nem csuklott t�le.
- Honnan tudhatja azt a magadfajta! - r�zta ki bel�le a lelket Hansir�.
�m a r�nint val�s�ggal letagl�zta a h�r. Bel�nyilallt, hogy a fick� igazat mondott. Hansir� aranyr�gbe metszett, cserzett b�r� arc�t s�r�n perg� k�nnycseppek most�k.
Mag�ra maradt. Veje er�szakos hal�l�t k�vet�en nemsok�ra a l�z k�njai k�zt verg�dve befejezte kurt�ra szabott �let�t a kicsi Kingo. H�rom nap sem telt bel�, Miho k�vette gyermek�t a hal�lba. Az eg�sz olyan hirtelen j�tt, mint egy rossz �lom. Hansir� �gy �rezte, mintha b�rmelyik percben l�thatn� unok�j�t, amint szalad fel� az �ton:
- Nagyapa!
V�g�l meghozt�k Motom�t holtan, Hansir� r�borult �s az emberek szeme l�tt�ra sem tudta mag�ba fojtani zokog�s�t.
- Bocs�ss meg bolond fejemnek! Nem tudhattam…
A tetemen ugyanis ott hevert a bambuszpeng�j� r�vid kard. Hansir� ebb�l d�bbent r�: mi is t�rt�nt val�j�ban Motom�val. A nagyobbik kard - melynek a hozz��rt� seg�d kez�ben a harakiri befejez�se lett volna a dolga - az sem volt val�di, peng�je bambuszb�l kip�tolva. A mindennapi betev� falat�rt, Miho orvoss�g��rt Motome mindk�t kardj�nak ac�lj�t fel�ldozta. Pedig a kisebbik �s a nagyobbik penge csillan�sa egykor apj�nak szemef�nye volt. A fi� pedig nagylelk�en �ruba bocs�totta atyai �r�ks�g�t.
- Bocs�ss meg, Motome...
Hansir� heves szemreh�ny�sokkal halmozta el saj�t gondatlan fej�t. Hiszen Motome nem sajn�lta a csal�dj��rt odadobni azt, amire � �gy vigy�zott, mint az �dv�ss�g�re. A fegyvereire az oldal�n.
- Hogy lehettem ilyen kicsinyes!
Micsoda k�ts�gbees�s hajtotta Motom�t - aki r�gen maga is olyannyira sz�nalmasnak tartotta a f��ri port�kon kuncsorg� r�ninokat -, ha ehhez az eszk�zh�z folyamodott. Elmondhatatlan harag szor�totta �ssze Hansir� sz�v�t. Arra gondolt, hogyan halt k�nhal�lt az ifj� ezek szeme l�tt�ra, mik�zben � mit sem sejtett. Gy�l�let�t az Ii-h�z megbocs�thatatlan elj�r�sa ir�nt - alkalomra v�rva - sok�ig, mindv�gig t�pl�lta mag�ban.
Cugumo Hansir� mindezt sorra el�adta, majd Szait� Kageju h�znagyon kezdve v�gighordozta tekintet�t a vit�zi karon, amint ott felsorakoztak.
- Mit tartanak err�l uras�gtok? Magam is elismerem: nincs arra sz�, milyen hitv�ny vit�z, aki nem �tall hamis �r�ggyel alkalmatlankodni. Zaklatni az uras�gokat azzal, hogy port�jukon fogja kihas�tani mag�t!
De amit m�lt�s�gtok Csidzsiva Motom�val m�veltek - azt egyenesen gyal�zatnak tartom. Ha egy szamur�j hal�la fok�n - nem t�r�dve sem saj�t h�r�vel, sem a sz�gyennel n�h�ny nap halad�kot k�r - annak bizony nyom�s ok�nak kell lennie. Annyi j�indulatot meg�rdemelt volna, hogy egy �rva zoksz�t sz�lhasson, tudassa m�lt�s�gtokkal, ugyan m�r mi v�gre k�ri a halad�kot... Hiszen vil�gosan megmondta, �g�rte: n�h�ny napot k�r csup�n, nem akar elsz�kni, vagy elrejt�zni. Nem olyan f�b�l faragt�k, hogy ne tartotta volna a szav�t, ha egyszer �g�ri, n�h�ny nap m�lt�n felt�tlen�l visszat�r.
�gy tartj�k: a szamur�j olyannyira tiszteli a hal�lt, hogy eg�sz �let�t arra az egyetlen pillanatra teszi fel.
Ez a nemes sz�nd�k azonban Motome eset�ben meghi�sult. Nem l�tta el�re, milyen helyzetbe k�nyszer�tik. �t�tt az �r�ja, balsors�val szembe kellett n�znie.
Meghalni m�lt�s�ggal kell, nyugodt sz�vvel, t�l a k�znapi gondokon. Csidzsiva Motom�t megfosztott�k ett�l.
Asszonya hal�los �gy�n zih�lt, kicsiny gyermek�t a l�z k�njai gy�t�rt�k. K�ts�gk�v�l sz�molt azzal, hogy ha m�r �gy fordult a dolog, n�h�ny nap alatt megteszi a t�le telhet�t, csal�dj�t r�b�zza ap�sa gondjaira, majd visszat�r az Ii rezidenci�ba.
V�gt�re a szamur�j is csak h�s-v�r ember! Nem �lhet a leveg�b�l. Szeretteire gondot kell viselnie!
Ap�sa, a rettenthetetlen vit�z m�ly f�jdalommal �bredt r� - csal�dj��rt hajszolt�k Motom�t a hal�lba �s a k�ts�gbees�sbe.
- A k�z�ns�ges v�rosi n�p persze sz�j�ra vette, sz�lt�ben-hossz�ban t�rgyalta a bambuszkardot visel� r�nin eset�t �s nem k�ts�ges, mindenki j�t mulatott a rov�s�ra. De ak�r ezer, vagy t�zezer sz�jjal nevetnek, magam semmik�ppen sem tartok vel�k. S�t ink�bb a k�ts�gbees�s ker�lget engem is - folytatta Hansir�. - Az emberekben sokf�le lelk�let lakik, ki �rten� meg �ket? A nevet�k csak mulassanak. A hatalom nem ismer irgalmat, fel�ldozza j�tszm�iban az �rtatlanokat �s a gyehenna fenek�re k�ld�tt r�ninok nyomor�s�ga mit sem sz�m�t annak, aki maga nem szenved sz�ks�get semmiben! Vajon akik kinevett�k -, mihez kezdtek volna a v�gs�kig csig�zott Motome hely�ben?
Hansir� - mint felajzott nyilat - a h�znagyra szegezte tekintet�t �s Kageju egy kurta pillanatra vissza is h�k�lt t�le. De csak egy szemvillan�snyira, hogy azut�n elvetem�lt mosollyal megsz�laljon:
- Eh, mikor lesz m�r v�ge a mes�nek? Kifogyott-e m�r a sir�nkoz�sb�l?
A r�nin v�gigsim�tott gy�r�tt kimon�j�n �s nyugodtan folytatta.
- Cugumo Hansir�nak imm�r semmi vesztenival�ja sincsen ezen a vil�gon. M�lt�s�god kedv�t leli majd benne, ahogy v�grehajtja a harakirit.
K�r�sem csup�n annyi - mint m�r eml�tettem az im�nt - legyen seg�dem Omodaka Hikokur�!
- Hikokur� beteg.
- Nocsak, hallatlan... Szint�gy Macudaira Hajatonosz�, Kavabe Umanoszuke is? Ki hiszi ezt el, Kageju h�znagy �r? - sz�lt magabiztos mosollyal arc�n Hansir�, mint aki nagyon is j�l tudja, mit besz�l.
- �gy l�tszik, a v�r�s p�nc�llal �kes Ii-h�z b�szkes�gei k�z� sorolt legjava vit�zek becs�lete sem egy�b, mint megt�veszt� l�tszat, h�vs�gos cafrang!

7.

Csakugyan hazugs�g volt a betegs�g, nem is az�rt maradtak otthon a vit�zek. Tudta ezt Hansir�.
No, meg rajta k�v�l m�g h�rman: Omodaka Hikokur�, Macudaira Hajatonosz�, Kavabe Umanoszuke.
Mikor ugyanis Hansir� m�r minden r�szletet megtudott vej�nek k�nhal�l�r�l, percnyi k�sedelem n�lk�l h�rm�juk nyom�ba vetette mag�t. Egyre csak leste, hol bukkannak fel. Hiszen �ppen �k voltak a f�kolomposok abban, hogy Motom�t az Ii-h�zban ilyen kor�n el�rte sz�rny� veszte. Hikokur� volt az, aki kieszelte �s mindv�gig er�ltette bambuszkarddal is a harakirit, nem tudott betelni �ldozata k�njaival. A harakiri seg�dje a lefejez�ssel k�sleked� Macudaira Hajatonosz� tiszte volt. A gonosz tervet az irgalmatlan Kavabe Umenoszuke f�zte ki.
Hansir� megtal�lta �ket, j�l megjegyezte arcukat. �m a kedvez� alkalom m�g sok�ig v�ratott mag�ra. Medd� napok k�vett�k egym�st. Eltelt h�rom, eltelt n�gy h�nap, de a r�nin nem adta f�l. Az �regek konoks�g�val pergette napjait, mindent egy lapra tett �s v�g�l sz�pen sorban el tudta kapni mindh�rmukat.
Els�nek vette Omodaka Hikokur�t, aki egy napon �ppen a szolg�latb�l tartott hazafel� megszokott �tj�n. Hansir� ut�nalop�dzott, megv�rta, m�g elhagyatott helyre nem �rnek, ut�na iramodott, gyors l�p�sekkel be�rte �s r�ki�ltott.
- Meg�llj! Omodaka Hikokur� vagy, igaz-e?
A hatalmas rezidencia falain k�v�l �lltak, el�tt�k az �res mez�, k�r�l�tt�k lassan lesz�llt a s�t�ts�g. A hely igaz�n alkalmasnak mutatkozott a lesz�mol�sra.
- Hee, ki az? - h�kkent meg Hikokur�, de amint megfordult, arc�t szinte s�rolta egy hangtalanul kir�ntott kard �le.
- Mit m�velsz? B�ntottalak �n?
- ...
- Ki vagy te, mondd a nevedet!
- ...
Hansir� nem felelt, csak n�m�n a szamur�j mell�nek szegezte a meztelen kardot. Hikokuro megborzongott. Tiszt�ban volt vele, hogy kutyaszor�t�ba ker�lt. F�l l�bbal m�r a s�rban - behozhatatlan l�p�sh�tr�nyban tal�lta mag�t. Nem ismerhette ellenfele sz�nd�k�t, �s ez csak fokozta retteg�s�t. Ugyan mivel harag�thatta mag�ra? Fogalma sem volt. Vit�zi mivolt�hoz m�ltatlanul egyre csak a megfutamod�s forgott a fej�ben. Annyi hely sem ad�dott, hogy kardot r�nthatott volna. A m�sik meg a mell�nek szegezett peng�vel b�k�dte, b�r egyel�re nem mutatott semmi gyilkos sz�nd�kot. Hikokuro sz�m�ra f�lelmetesen hossz� percek teltek el - kiszolg�ltatva t�mad�ja k�nye-kedv�nek... A r�nin ekkor visszavonta fegyver�t.
- Ki a karddal!
�m abban a pillanatban, ahogy kir�ppent h�vely�b�l az ellenf�l peng�je, Hansir� les�jtott.
Lev�gta ellenfele bal ruhaujj�t, s miel�tt az megmoccanhatott volna, sorra ker�tette a megrettent Hikokur� jobb oldal�t is, kisv�rtatva a szamur�j �ve, majd az �lt�zet gall�rja is cafatokban cs�ng�tt a szamur�j s�rtetlen test�n. A megrettent ember akaratlanul felny�g�tt:
- �sszet�veszt valakivel!
- Ide a varkoccsal - cser�be az �leted�rt - ki�ltott a r�nin, s csap�sa nyom�n a szamur�j hajd�sz egy suhint�sra porba rep�lt.
- Eml�kezz Csidzsiva Motom�ra! - hagyta meg neki v�gezet�l, azzal elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el.
K�t, majd h�rom napra r� �gy j�rt Macudaira �s Kavabe is. Hansir� - miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy a meggyal�zott vit�zek egym�s ut�n kimentett�k magukat a szolg�latb�l, vakmer�n �s h�vatlanul be�ll�tott az Ii-h�z port�j�ra.
Nem f�rt hozz� k�ts�g, hogy azok h�rman a szamur�jvarkocs, a csommage hi�ny�t mindaddig titkolni akarj�k, m�g a haj �jra nem n�. De hi�ba, v�g�l is nem lehetett a betegs�g �lc�ja m�g� rejteni a sz�gyent.
- �gy l�tszik, hogy a v�r�s p�nc�llal �kes Ii-h�z b�szkes�gei k�z� sorolt legjava vit�zek becs�lete sem egy�b, mint megt�veszt� l�tszat, h�vs�gos cafrang!
Amikor Hansir� ezt �gy, egyenesen a h�znagy szem�be v�gta, Kageju arc�t hal�los s�padts�g �nt�tte el. A vit�zek sokas�ga �ktelen haragra gerjedt. Egy emberk�nt rontottak volna a r�ninra, hogy nyomban lev�gj�k.
Cugumo Hansir� azonban csak hidegen nevetett a m�rg�k�n. Sz�m�ra m�r nem volt dr�ga az �let. Motome, Miho �s - �reg napjainak egyetlen v�gass�ga, a kicsi unoka, Kingo - mind halottak voltak m�r. Csak a t�tlen, �res nyomor�s�g maradt ut�nuk. Nem volt m�r, mi marasztalja ezen a vil�gon.
- Ezt a port�k�t meg k�ldj�k el nekik! - mondta, azzal el�h�zta rongyai k�z�l a lev�gott hajcsom�kat �s megvet�en odav�gta Kageju h�znagy l�ba el�.
Felirat d�szelgett rajtuk: "A nagys�gos Ii-h�z csatl�s�nak - itt k�vetkezett a n�v - tiszteletrem�lt� varkocsa".
A nagys�gos Ii-h�zban ekkor a felb�sz�lt vit�zek lekaszabolt�k Cugumo Hansir�t. Feltehet�en ezzel egy id�ben Omodaka Hikokuro �s t�rsai szob�jukba z�rk�zva v�grehajtott�k magukon hal�los �t�let�ket.

Mindh�rman ugyanazt a levelet kapt�k k�zhez Hansir�t�l:

"Van szerencs�m e mai napon Nagys�god varkocs�t a nagys�gos Ii-h�z el�lj�r�j�nak tisztelettel �tny�jtani."