K�ldet�s �letre-hal�lra
(Jouiuchikokoroe)

1.

Az a le�ny nem gy�z�tt szemreh�ny�sokat tenni mag�nak:
- Jaj, mit tettem, mit tettem... miket besz�ltem �n �ssze-vissza... nem, ez k�ptelens�g! Mi lesz, ha minden rosszra fordul? Kedvesem, Sume elv�ti a c�lt, �s a gaz Aszaka Daigaku visszav�g neki? A b�ty�mmal bajba kevert�k Sum�t. Mer� j�sz�nd�kb�l veszt�t okoztuk...
- Ugye f�lsz, Kojuki... - szak�totta f�lbe h�ga n�ma t�preng�s�t Jaszabur�, mintha csak olvasott volna a gondolatai k�z�tt.
- Nem �n, ugyan m�r! - hessegette el egyben saj�t gyan�j�t is a l�ny. Magabiztosnak kell lennie, mintha nem is osztozna Jaszabur� k�telyeiben - csak az a fontos, hogy b�zzunk Sum�ban!
Bel�l azonban biztosan eg�szen m�st gondolt, mivelhogy a sz�v�nek parancsolni nem tudott.
- Nem, az nem lehet - �ltatta mag�t -, �ppen � veszne el, Sume, akit annyira kedves neki!? A leg�ny nem t�rhet vissza dolgav�gezetlen �s �, Kojuki majd s�rtetlen�l l�tja viszont Vakajam�ban - miut�n Sume kez�b�l annak rendje-m�dja szerint elnyerte m�lt� b�ntet�s�t Aszaka Daigaku.
Kojuki sehogy sem tudta ler�zni a lelk�re telepedett balj�s el��rzetet, �nmaga megnyugtat�s�ra felhozott �rvei homokv�rk�nt d�ltek halomra.

Jaszabur� aznap este a v�rb�l ereszkedett lefel� �s egyre csak dohogott, zs�rt�l�d�tt mag�ban:
- Mit makacskodik ez a Sume!
Mire haza�rt haragj�t elnyomta az aggodalom, csak r�tta fel-al� a szob�j�t an�lk�l, hogy fels�ruh�j�t levetette volna.

Aszaka Daigaku! A f�lmilli� b�la rizs j�vedelm� Kis� Vakajama-h�zban egy k�zen meg lehetett volna sz�molni, h�nyan forgatj�k �gy a fegyvert, mint ez a zabol�tlan, magabiztos, kem�ny fick�. Azonban egy h�nappal azel�tt gyilkoss�g b�n�be esett: haragra gerjedv�n a nagy�r kegyenc�t lakaszabolta. Azon nyomban kereket oldott, elt�nt a v�rb�l, az�ta bottal �hetik a nyom�t.
- V�gj�tok le nyomban, ak�rhol l�tj�tok! - parancsol a nagy�r �s m�rg�ben kettes�vel k�ldi legjava vit�zeit Daigaku �ld�z�s�re: hat v�logatott szamur�jt. N�gyet Kii �s Jamato hat�r�n �ri el szomor� v�gzete. L�tnival�: nem mindennapi er� lakozik Aszaka Daigaku karj�ban. R�videsen nyoma v�sz a m�sik k�t harcosnak is. Eltelik k�t-h�rom h�t, de a leg�nyeknek se h�re, se hamva.
- Azokkal is v�gzett... - tal�lgatj�k rosszat sejtve a n�pek. A sejtelem m�r-m�r bizonyoss�gnak t�nik, mikor a k�t holtnak hitt vit�z egyszer csak - j� h�nap m�lt�n, csontt�-b�rr� fogyva - m�gis el�ker�l, nyilv�n kor�n siratt�k el �ket.
- Kinyomoztuk - jelentik b�zg�n -, merre j�r Aszaka Daigaku...
Az elm�lt este bukkantak fel, elbesz�l�s�kb�l kider�lt, hol rejt�zik a sz�kev�ny. Aszaka Daigaku a h�rhoz�k tan�s�ga szerint Honda f�jegyz� birtok�n, Jamato K�rijam�ban rejt�zk�dik, bekv�rt�lyozta mag�t egy keresked� h�z�n�l, hogy nyugodtan bev�rja �ld�z�it, vagyis �ldozatait, az uras�g haragj�ra pedig fitytyet h�ny.
- Vit�zek! Nem �tallottatok dolgav�gezetlen�l hazat�rni?! Ha egyszer m�r r�tal�ltatok! - sz�l a szigor� sz�monk�r�s.
- Tudjuk mi j�l, mit parancsol a k�teless�g! T�vol legyen t�l�nk, hogy az irh�nkat f�lts�k... viszont K�rijama nem nagys�god�, Honda nagy�r birtoka, s ha �vatlanul j�runk el az �gyben, ne adj' Isten elhib�zn�k a c�lt, sz�gyent hozn�nk a Kis�-h�zra - �s az megbocs�jthatatlan… Ink�bb hazat�rt�nk h�t - vallott�k a vit�zek igencsak restelkedve. Letagadhatatlan volt azonban a val�: megrettentek a feladatt�l.

A h�r hallat�ra a v�nek �sszetanakodnak:
- Tal�n l�v�szcsapatot k�ldj�nk re�?
- Egy sz�l emberre? No, azt m�r nem...
- Vagy, mondjuk, ha kiadat�s�t k�rn�k Honda �rt�l?
Ez ugyancsak megfontol�sra m�lt� ind�tv�nynak t�nt.
Az �m... csak �gy elfogatni, le�letni valakit... aki idegen fels�gter�leten keres mened�ket... mi dolog az?
Ugyan ne �rje m�r sz� emiatt a h�z elej�t!
Igaz, a kiadat�si hercehurc�nak megvan a maga helye �s ideje - de nem most! Ez�ttal a h�z tekint�lye forog kock�n, arra kell �gyelni. Meg kell mutatni: nem szorulnak senki segedelm�re.
Egysz�val a v�nek sehogy sem tudnak d�l�re jutni az �gyben. Tehetetlens�g�k uruk f�l�be jut, az alszik r� egyet, �s m�snap k�zli d�nt�s�t Aszaka Daigaku �gy�ben:
- Parancsom ez: eredjen ut�na Szatomi Sume, v�gezzen vele!
Meglep�dve n�z egym�sra a sok tan�csbeli, mit is sz�lhatn�nak, a parancs egy�rtelm�, h�t menjen csak ez a Sume. A fi� k�l�nben lov�szmester, h�romsz�z b�l�s javadalmat h�z az udvart�l, az id�n t�lti be a huszonnyolcadik �v�t. Eddig arra se adott okot, hogy a nev�t megjegyezz�k, nemhogy �t jel�lj�k ki a nagys�gos akarat v�grehajt�j�nak. �m ha ez a parancs, el� kell ker�teni a fick�t.
Sume nyilv�n a legm�lyebb h�dolattal fogadja majd a nagy�ri kegy h�r�t. Halad�k n�lk�l el��ll�tj�k. A nagy�r sz�ne el�tt ugyan kiss� s�padozik, de a gazda j� sz�vvel van ir�nta:
- Na, j�l van, eredj csak! Seg�d�l viheted Jaszabur�t...
A sz�ra n�h�ny vit�z sokatmond�an n�z k�r�l, aha, innen f�j a sz�l - vil�gos! Jaszabur� a fick� bar�tja, ugyanakkor k�ztudott r�la, hogy p�rj�t ritk�tja a kardforgat�s m�v�szet�ben. Mondhatni semmivel sem marad le Aszaka Daigakut�l.
�s akkor Sume ezt a felbecs�lhetetlen bar�ti seg�dkezet kereken visszautas�tja!
- K�rem, tekintsenek el ett�l...
- Micsoda? Neked nem kell Jaszabur�?
- Ha m�d van r�, nem k�rem...
- Nincs, ez a parancs.
Az uras�g homlok�ra m�r felh�k gy�lekeznek, de Sume nem t�g�t:
- Al�zatosan k�rem, vegy�k figyelembe szer�ny k�relmemet... de ha m�sk�pp nem megy, csak seg�ddel, v�lasszanak m�s kik�ld�ttet e feladatra, ne engem - nyakaskodik.
Mire a jelenl�v� Jaszabur�, a bar�tja nem �llhatja tov�bb sz� n�lk�l:
- Keveselsz net�n?
- Nem mondtam �n azt... csak, hogy tekintsenek el a k�s�rett�l - k�ti az ebet a kar�hoz Sume, aki a jelek szerint v�gleg megmakacsolta mag�t. Tekintet�t ur�ra emelve egyenest hozz� int�zi szavait:
- Tov�bb�, k�rem nagyuram szem�lyes, �r�sbeli meghatalmaz�s�t - K�rijama idegen fels�gter�let.
A saj�tkez� al��r�ssal hiteles�tett irat ugyanis fel�lm�lja a pecs�tes lev�l tekint�ly�t.
A nagy�r al��rja Sum�nak a parancsot - pillant�s�val elhallgattatva a h�borg� Jaszabur�t. K�s�bb azonban maga el� id�zi kedvelt csatl�s�t, hogy k�rd�re vonja:
- Nem t�l nagy falat ez ennek? - r�ncolja szem�ld�k�t.
- �gy besz�l, mint aki igencsak b�zik mag�ban... - v�laszol Jaszabur�, de bizony agg�dik nagyon. Ha Sume r�tal�l - Aszaka Daigaku nem lesz k�nny� ellenf�l.
Micsoda meg�talkodott makacss�g... ostoba fick�... Biztos Kojukit is megr�katja majd a h�r. Jaszabur� maga sem tudja, hogyan keveredik le a v�rb�l, t�preng�sbe mer�lve m�g l�ba el� se n�z.
Sume vesz�lyes k�ldet�s�t ugyanis � maga eszelte ki, hogy h�ga, Kojuki kedv�ben j�rjon.

2.

Sume fi�nak - ak�rhogy n�zz�k is - nem jegyzik a nev�t a kitanult harcosok, a kardv�v�s mesterei k�z�tt. Egyszer� k�zvit�z, egy hajsz�llal sem emelkedik ki a t�bbiek k�z�l. Arcokat, mint az �v� - tucatj�val tal�lni, b�rhol j�r is az ember.
Kojuki m�gis beleszeretett. Mikor? Hogyan? Senki sem tudja, maga a l�ny sem �rti, mi�rt �ppen ez a Sume lett ilyen kedves neki.
Ugyan Jaszabur� b�tyja r�g�ta bar�ts�gban volt vele, ez�rt Sume bej�ratos volt a h�zukn�l. Kezdetben Kojuki r� se heder�tett, nem m�ltatta komolyabb figyelemre, mint egy kavicsot a kertben. �m nagy hirtelen p�tolhatatlann� v�lt sz�m�ra. K�l�n�s egy eset, ami azt illeti, magyar�zatot nem tal�lni r�.
T�rt�nt egyszer, �gy k�t-h�rom �vvel azel�tt, hogy Jaszabur� egyszer csak �gy sz�lt a n�luk vend�gesked� Sum�hoz.
- Te, Sume... hallottam, hogy gyerekkorodban balkezes volt�l...
- Ez igaz... de honnan tudod?
- �desany�dt�l hallottam, vajon igaz ez? - Jaszabur� bizonyoss�got akart szerezni a dologr�l.
- Igen. M�g az ev�p�lcik�kat is balk�zre vettem. Any�m haragudott, folyton sz�dott �rte. Azut�n... az idej�t nem is tudn�m megmondani, egyszer csak elhagytam ezt a rossz szok�st. Fogtam magam �s rendbej�ttem - mes�lte Sume, s ahogy visszaid�zte, arc�n felsejlettek a gyermekkori von�sok. Kojuki - aki �ppen ott hallgatta a sz�t - kilenc esztend�vel volt fiatalabb Sum�n�l, de �gy �rezte, mintha kork�l�nbs�g�k csak n�h�ny �vv� zsugorodott volna. Hirtelen t�madt k�v�ncsis�gb�l megk�rdezte, hogy m�g tud-e �gy b�nni a bal kez�vel, mint gyerekkor�ban.
- Vajon tudok-e m�g?... - t�n�d�tt Sume, majd elnevette mag�t �s engedelmet k�rve bar�tja �desanyj�t�l, maradt vacsor�ra, hogy mindenkit titoktart�sra k�rve bemutassa balkezess�g�t. �s bebizonyosodott, hogy igen �gyesen tud ballal enni. A leg�ny gyermekien �rtatlan arca l�tt�n Kojuki sz�ve �tmelegedett. Eml�kezet�be v�s�d�tt a jelenet.
- �ssze kellene k�tni benneteket - mondta Jaszabur� egyszer, hetekkel az eset ut�n. Lehet, hogy ez �ltette a bogarat Kojuki f�l�be, mert k�l�n�s �rz�sei t�madtak t�le. Ezek azut�n valahol bel�l l�thatatlanul kisarjadtak benne, napr�l-napra n�vekedtek �s Sume fel� hajtott�k a sz�v�t. Els�nek a b�tyja �szlelte hajland�s�g�t. Mikor az anya tudom�s�ra jutott a dolog, nem nagyon, de kicsit az�rt megneheztelt. A rokons�gb�l a befoly�sos nagyb�csi sem v�gott k�l�n�sebben j� k�pet hozz�, mintha azt akarn� mondani, hogy a v�lasztott nem zavar t�l sok vizet.
Igaza is volt, Sume az udvarban t�nyleg nem sz�m�tott. Viszont mit sem lehetett felhozni ellene.
Jaszabur� szerette volna bar�tj�t �sszeboron�lni a h�g�val. � maga m�r befoly�sos, kegyben �ll� embernek sz�m�tott, a nagy�r adott a szav�ra. B�rmit kereszt�l tudott volna vinni az udvarban, de �ppez�rt soha nem akart gazd�ja terh�re lenni k�v�ns�gaival.
- Valami jelent�set kellene Sum�nak v�ghezvinnie! Akkor nem lehetne kifog�sa ellene sem any�nknak, sem a nagyb�csinak... - t�prengett mag�ban, de, hogy mi l�gyen az a jelent�s, sehogy sem tudta kital�lni. M�g egyszer csak kap�ra j�tt Aszaka Daigaku esete. T�bb se kellett Jaszabur�nak! Mikor m�r h�re j�tt a n�gy megb�zott elest�nek, titokban bement az uras�ghoz.
- �ppens�ggel volna itt egy vit�z, Sume nevezet�, igaz�n alkalmas lenne a feladatra... - terjesztette el� k�r�s�t hozz�t�ve - amit els� perct�l fogva elgondolt mag�ban -, hogy � szeg�dik majd Sume k�s�ret�be. Term�szetesen az �rnak nem lehetett semmi kifog�sa a terv ellen. Jaszabur� maga �rtes�tette Sum�t �s �gy adta neki el�, mintha uruk maga adta volna akarat�t parancsba ebben a form�ban. Sume hitte is, nem is.
De mikor a seg�dletr�l sz� esett, azt m�r mereven elutas�totta. Eladdig senki nem t�telezett f�l r�la ilyen hat�rozotts�got.
A v�rb�l lesiet� Jaszabur� el�adta mindezt h�g�nak. Kojuki ajka elfeh�redett. Nem �rtette, mi �t�tt Sum�ba.
- Megyek, besz�lnem kell vele - mondta abban a meggy�z�d�sben, hogy a leg�nynek igenis sz�ks�ge van arra, hogy olyan ember k�s�rje b�tyja szem�ly�ben, aki majd Aszaka Daigakuval szemben is �llja a sarat.
Mi �t�tt bel�, hogy lehet Sume ilyen hebehurgya...
Jaszabur� sehogy sem tudott lecsillapodni, Kojuki t�voz�sa ut�n is egyre r�tta fel-al� a szob�t.

3.

K�s�re j�rt, mire lehangoltan, rem�nyvesztetten hazat�rt a le�ny. S�padt volt, szem�ben k�nnyek �ltek.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Jaszabur�. - M�ris elindult K�rijam�ba?
- Nem... - hajtotta le fej�t Kojuki �s ajk�t harapd�lta k�ts�gbees�s�ben. Tal�lkozott ugyanis Sume anyj�val, aki pedig heves szemreh�ny�sokkal halmozta el.
- Hogyan? - r�k�ny�d�tt meg a b�tyja. - Mi baja volt veled?
- Azt mondta, hogy �gy l�tszik mi ketten: te, meg �n - nem tudjuk mi a becs�let!
�gy t�rt�nt, hogy mire Kojuki Sume h�z�hoz �rt, m�r alkonyodott. Bebocs�ttat�st k�rt, mire r�gt�n megjelent gondterhelt arccal maga a nagyasszony, Sume anyja, Okacu. A l�ny azt gondolta, hogy bizony�ra a k�ldet�s miatt agg�dhat:
- K�rem, nagyon szeretn�k tal�lkozni Sume �rral, m�g miel�tt �tnak indulna.
Okacu r�gen sejtette, hogy a l�ny mit �rez fia ir�nt, �s hogy a jelek szerint a fi�nak sem k�z�mb�s Kojuki. �r�m�nek hangot nem adott, de a l�ny meg�rezte rokonszenv�t. Okacu az els� pillanatt�l kezdve olyan j�sz�vvel volt hozz�! L�tnival� volt, hogy m�r a h�zhoz tartoz�nak tekinti, a fia j�vend�belij�t l�tja benne. J�tt�ben-ment�ben mindig szer�t ejtette, hogy a le�ny k�zel�ben lehessen. Kojukinak teh�t semmi k�ts�ge sem volt afel�l, hogy r�gt�n tal�lkozhat Sum�val. Meglepet�s�re k�r�se visszautas�t�sba �tk�z�tt:
- Azt m�r nem - r�zta a fej�t tagad�an a nagyasszony, val�sz�n�leg nem rossz sz�nd�kkal, ink�bb tapintatb�l. Tal�n nem akarta, hogy a fontos megbizat�sra k�sz�l� Sume sz�v�t a tal�lkoz�s megzavarja.
�gy illett volna, hogy erre Kojuki csendben visszavonuljon, de nem vitte r� a l�lek. Minden�ron meg akarta menteni a fi�t, hiszen ha nem tesz valamit, Sum�t Aszaka Daigaku meg�li. �, Kojuki nem n�zhette mindezt �lbe tett k�zzel.
- Okvetlen�l sz�t kell v�ltanom vele �ppen a k�ldet�se miatt.
K�ts�gbees�s�ben bevallotta, hogyan kapta meg a k�ldet�st Sume. K�ny�rg�tt, hogy az anya besz�lje le fi�t a v�llalkoz�sr�l.
- Azt mondod h�t, hogy az eg�szet Jaszabur� uram eszelte ki...
Kojuki ekkor b�nta m�r, hogy kics�szott a sz�j�n, de k�s�n, mert az �regasszony arca megmerevedett. A le�ny ezeket a kem�ny, irgalmatlan von�sokat m�g sohasem l�tta rajta.
- Hiba volt, ugye... - k�rdezte.
- Kojuki kisasszony! Nem is... Jaszabur� �rnak �zenem... �gy l�tszik maguknak fogalmuk sincs a becs�letr�l.
Hideg, kem�ny, elutas�t� szavak voltak ezek.
- De mi�rt...
- Ha nem �rten�, k�rdezze meg csak a b�tyj�t, Jaszabur�t! H�t �gy nevelte magukat n�hai �desapjuk? Sz�gyent hoznak az eml�k�re.
- K�rem, csak egy sz�t sz�lhassak Sume �rral!
- Most m�r k�s�. � tudni fogja, mit k�v�n a becs�let �s m�lt� hal�lt fog halni, ha kell - jelentette ki Okacu. Ezzel el is v�gta a besz�d fonal�t, sarkon fordult �s bement a h�zba. Odakint m�r eg�szen bes�t�tedett. Kojuki egy darabig m�g ott �llt a Satomi-h�z ker�t�s�n�l, h�tha kin�z az ifj� el�k�sz�leteinek befejezt�vel, de azut�n bel�tta, hogy hi�ba, t�tova l�ptekkel elindult hazafel�.
- Keserves �gy... Sume anyj�nak alighanem igaza lehet - mondta Jaszabur� b�nb�n�an. K�nnyelm�en azt hitte, hogy mint Sume bar�tja megengedhette mag�nak azt, amit tett.
- Bizony egy ilyen k�ldet�st nem lehet f�lv�llr�l venni.
H�nyszor �vta pedig az elhamarkodott cselekedetekt�l �ket �desatyjuk!
Jaszabur�nak �t kellett gondolnia, az igaz: az ilyen k�ldet�sre �ltal�ban kettes�vel ind�tj�k el a vit�zeket, de van, aki k�ts�gbe vonja ennek el�nyeit, hiszen a teljes�t�s dics�s�ge vitathatatlann� v�lik - olyannyira, hogy nem ritk�n karddal, p�rbajjal v�gj�t sz�t a megoldhatatlan csom�t. Hivatalosan csak az egyiket nevezik kik�ld�ttnek, a m�sik csak tartal�k arra az esetre, ha a kik�ld�ttel ne adj' Isten t�rt�nn�k valami. De csak akkor �s csakis abban az esetben fordulhat el�, hogy m�r nem kell vet�lkednie kettej�knek az elv�gzett feladat dics�s�g��rt.
- H�t igen, �rthet�, ha Sume er�nek erej�vel ragaszkodik a mag�nyos k�ldet�shez. Ha meg er�ltetik, ink�bb lemond a megb�zat�sr�l...

Most d�bbentek r� a testv�rek, hogy mennyire r�szolg�ltak a helyreigaz�t�sra.
- Nem kis gond ez, j�l meg kell fontolni…
Apja tan�t�s�t Jaszabur� �jra felid�zte mag�ban. V�gt�re is �ppen az�rt nem lehet f�lv�llr�l venni a dolgot, mert olyan j�ban vannak egym�ssal Sume �s Jaszabur�.
- Mit gondolsz, Kojuki?
- B�zom Sum�ban. Biztos vagyok benne, hogy sikeresen v�gbeviszi a dolg�t �s s�rtetlen�l t�r majd vissza.
Hazugs�g volt, �n�m�t�s. Egyre csak az anya szavai visszhangzottak a lelk�ben:
- Most m�r k�s�. � tudni fogja, mit k�v�n a becs�let �s m�lt� hal�lt fog halni, ha kell.
Mi lesz, ha beigazol�dnak a szavai? - gondolta a l�ny �s elborult el�tte a vil�g.

4.

"�rtes�lt�nk Szatomi Sume megb�zat�s�r�l - nem t�rt�nt itt valami f�lre�rt�s?..." - �rdekl�dtek egy nap a Honda nagy�r port�j�r�l, K�rijam�b�l, �m a lev�l m�g gyorsfut�rral is csak �t�dnapra �rt oda Sume elindul�sa ut�n. Aznap este Jaszabur� lesietett a v�rb�l �s r�gt�n sz�l�totta Kojukit, hogy el�js�golja neki:
- Semmi baja Sum�nak, ragyog�an v�ghezvitte megb�z�s�t, meg�lte Aszaka Daigakut!
- Val�s�g ez, vagy...? - a l�ny sz�ve megtelt megk�nnyebb�l�ssel �s boldogs�ggal. �m b�tyja s�t�t arc�ra tekintve k�tked�s fogta el.
- Viszont Sume elvesz�thetett valamit...
- Ugyan...
- A megb�z�levelet... - azzal Jaszabur� r�viden elmondta, amit Honda �r fut�rj�t�l hallott. Szeg�ny le�ny arc�b�l kiszaladt a v�r. Az �r�mteli h�r ut�n minden �tmenet n�lk�l les�jtott a v�gzet.

Sil�ny �dess�geket �rult a boltos K�rijama v�ros�ban egy mocskos mell�kutca m�ly�n. J� h�napja m�r, hogy be�ll�tott hozz� a csavarg� k�lsej� vit�z, mondv�n, hogy egy-k�t napot pihenne ottan. Hi�ba mondta a savany�k�p� szat�cs, hogy az � h�za nem vend�gfogad�, a szamur�j addig er�szakoskodott, m�g ki nem csikarta t�le egyik szob�j�t. Ott tany�zott nap-nap ut�n an�lk�l, hogy hajland�s�got mutatott volna a t�voz�sra. B�nta is a boltos, hogy elfogadta a hanyagul odavetett ez�st�t.
K�l�nben a vit�z folyton r�sen volt, a kardj�t m�g ev�s k�zben is �lland�an keze �gy�ben tartotta, a legkisebb gyan�s neszre felfigyelt.
Lassan az is kider�lt, hogy Aszaka Daigakunak h�vj�k, Kis� Vakajama ur�nak csatl�sa, de sz�k�sben van. Felindul�s�ban meggyilkolta ura kegyenc�t, hal�lra keresik. �m m�g a tartom�ny hat�r�n elint�zte azt a n�gy harcost, akit a megtorl�s v�gett k�ldtek ut�na.
Miut�n mindez a keresked� tudom�s�ra jutott, m�r nem mer�szelte a t�voz�ssal zaklatni vend�g�t. Tartott att�l is, hogy ha feladn� az el�lj�r�s�gon, a vit�z haragja utol�rn�. Vigy�zattal volt teh�t, nehogy baja ess�k. A gyerek f�lt a vend�gt�l, a feles�g titokban korholta f�rj�t, a keresked� v�g�lis m�r azt se tudta, mit csin�ljon.
F�l h�nap eltelt�vel a szat�cs felfigyelt k�t arra p�ly�z� alakra, amint a ker�t�s r�s�n leselkedtek befel�. M�snap is ott settenkedtek.
- Ezek csak Vakajam�b�l j�hettek, megb�zottak, jobban tenn� uram, ha od�bb �llna... - k�z�lte a h�rt izgatottan a szamur�jjal, annak rem�ny�ben, hogy tal�n erre az csak elhordja mag�t valahogy… �m Daigaku f�lv�llr�l vette a dolgot, �s nyugton maradt.
- Ostobas�g. H�vatlan vend�gek ezek. Tizenkett� egy tucat bel�l�k, egy hajsz�lammal sem �rnek fel.
- De ha m�gis...
- Na, el�g! - v�gott oda a szem�vel Aszaka Daigaku, s nyomat�kul meglaz�totta kardj�t h�vely�ben. Az ilyesmi nem sok j�t jelent. A keresked� h�t�n v�gigfutott a hideg, bel�tta, jobb, ha r�hagyja a vit�zre, tegyen, amit akar. Aszaka Daigaku ezut�n m�g j� ideig tany�zott n�la.
Egy ny�ri alkonyatkor h�v�s sz�l kerekedett. Daigaku szok�sa szerint f�l k�zzel eszegetett, an�lk�l, hogy balj�val sz�j�hoz emelte volna a rizses cs�sz�t, keze a kard markolat�n pihent, a penge kiss� kilaz�tva, harcra k�szen. A gyilkol�sra k�sz er�szak szaga terjengett k�r�l�tte. Egysz�val - szok�s�hoz h�ven f�lkezesen vacsor�zott azon az est�n Aszaka Daigaku.
Mikor is a szell�n�l is csendesebben megjelent valaki a szob�ban, ledobta a szalm�b�l font, sz�les karim�j� kalapj�t, mely addig arc�t is takarta �s - jobbj�ban meztelen karddal - Daigaku el�tt termett.
- Urunk parancs�ra!
A boltos egy pillanattal k�s�bb csak Aszaka Daigaku vel�tr�z� ord�t�s�t hallotta… Mire mag�hoz t�rt az ijedelemb�l �s be�vakodott, vend�g�t a v�r�ztatta asztalra borulva tal�lta.
Legy�z�je, az ismeretlen vit�z p�nzt vetett oda a boltosnak:
- Fogd! A t�nkrement tatami�rt - azzal a v�rt lesuhintva kardj�r�l, h�velybe dugta. - Eredj, jelentsd az el�lj�r�knak.
- Gyilkoss�g t�rt�nt, meg�lt�k a r�nint... - az id�k�zben �sszegy�lt n�pek sz�rny�lk�dve adt�k sz�jr�l-sz�jra a t�rt�nteket, r�videsen el�ker�ltek hivatalnokf�l�k is.
- Ezt j� elint�zt�k! - �lltak meg a holttest f�l�tt.
Bizony ismeretlen okb�l, se sz� se besz�d lev�gtak itt valakit... Valami nincs rendj�n… de mit lehet tenni? A hivatalnokok miel�tt nekifogtak volna kivizsg�lni az �gyet, elk�pedtek a t�mad� �gyess�g�n. �gy meglepte ellenfel�t, hogy az - keze �gy�ben j� kardj�val - egy szempillant�s alatt kiszenvedett. A hivatalnokok meglepet�s�kben k�rm�nfont udvariass�ggal �rdekl�dni kezdtek:
- Szabad megtudnunk becses nev�t?
- Szatomi Sume vagyok, a Kis�-h�z szolg�lat�ban - v�laszolta �s elmondta: hivatalos k�ldet�sben j�r, b�ntet�parancs foganatos�t�sa v�gett.
- Esetleg m�lt�ztatott volna sz�nd�k�t jelezni hivatalunkn�l? - �vatoskodtak a mulaszt�sra c�lozva.
- Eln�z�s�ket k�rem. A sz�ks�g k�nyszer�tett r�, hiszen am�g tiszteletemet teszem �n�kn�l, ez itt megneszeli �s kereket old.
Eddig rendj�n lett volna, Sume eltal�lta a helyes v�laszt, �m j�tt a k�vetkez� k�rd�s.
- Val�ban, csakhogy az ilyen k�ldet�shez �rott parancs duk�l igazol�s gyan�nt. Mutassa fel t�st�nt!
Elhangzott a sz�, �m Sume csak annyit vetett oda, hogy neki olyan nincsen. A hivatalnokoknak leesett az �lla a v�lasz hallat�n.
- Hogyan? Ezt �gy kellene �rten�nk, hogy �m�lt�s�g�nak saj�t kez�, �rott parancs�val nem rendelkezik?
Sume r�juk hagyta a v�laszt, majd k�z�lte, hogy a parancs marad�ktalan v�grehajt�s�r�l ur�nak halad�ktalanul jelent�st tenni k�teles.
- De m�g mennyire! - helyeseltek neki. - �m a derekas munk�t m�g el�bb annak rendje-m�dja szerint ki kell pihennie - ugyan maradjon m�g p�r napot min�lunk, ha szabad k�rn�nk.
Ilyen marasztal�sra Sume nem mondhatott nemet.
Miut�n a vit�zt ily m�don egy id�re feltart�ztatt�k, a K�rijama-i Honda-h�z halad�ktalanul fut�rt k�ld�tt a Kis� port�ra.
A t�rt�netet hallgat� Kojuki k�zbesz�lt:
- B�ty�muram, de h�t hov� lett urunk �r�sos parancsa?
- Azt bizony magam sem tudom.
Hogy Sume elvesztette volna - el sem lehetett k�pzelni. B�rhogy t�rt�nt - k�l�n�s egy eset. Alighogy j�tt a j� h�r: Sume derekasan helyt�llt, legy�zte Aszaka Daigakut, megint csak a f�lsz szor�totta �ssze szeg�ny Kojuki sz�v�t.
Hov� tette az esz�t ez a Sume!?
Lehetetlens�g! Egy ilyen fontos okm�nyt elhagyni… valami egy�b nyom�s oknak is lennie kell. �gy mit sem �r a sikeres k�ldet�s. A legkisebb b�ntet�s, hogy eltan�csolj�k a h�zt�l. De m�g az is lehet... rossz r�gondolni is, mi minden t�rt�nhet m�g.
- Hebehurgya munka volt - morogta mag�ban Jaszabur� �s arc�ra s�t�t �rny�k ter�lt.

5.

Ahogy Kojuki egy szemhuny�snyit sem aludt azon az �jszak�n, �gy b�tyj�nak v�reres szemei is arr�l tan�skodtak, hogy bizony�ra elker�lte az �lom.
Nem tudhatt�k, vajon mivel ford�tott�k vissza azon nyomban Honda fut�rj�t a nagy�r h�z�b�l.
Ugyan mit sz�m�t, ha v�grehajtotta a parancsot - az irat elveszt�se akkor is f�benj�r� v�ts�gnek sz�m�t. Rossz f�nyt vet a Kis�-h�zra. Nincs kiz�rva az sem, hogy a Hond�nak k�ld�tt v�lasz valami ilyesmi:
- Nincs ilyen nev� vit�zeink k�z�tt.
Ebben az esetben pedig Hond��kn�l, mint rendzavar�t, Sum�t utol�ri a b�ntet�s. Jaszabur� azt szerette volna, ha a v�lasz �gy hangzik:
- Val�ban Szatomi Sume h�zunk vit�zi kar�nak tagja - magunk k�rt�k fel k�ldet�s�re, �t�let�nk v�grehajt�j�ul.
�m ha �gy t�rt�nne is, a vit�zt hazat�r�se ut�n vajon milyen b�ntet�s v�rja majd idehaza? Ha m�g olyan fontos k�ldet�st is teljes�tett - elgondolhat� mik�nt fogadj�k majd.
Kojuki m�r azt sem tudta az aggodalom miatt, hogy holt-e, vagy eleven. �m ekkor - este nyolc fel�, mikor m�g azt sem lehetett tudni, hogy Hond��k k�ld�nce visszat�rt-e, vagy sem... - aki�rt olyannyira reszkettek - v�ratlanul be�ll�tott Sume vit�z maga.
- Szatomi Sume �r tisztelet�t �hajtja tenni…
Micsoda? Jaszabur� kisietett az el�csarnokba, nem hitt a f�l�nek, mikor az ajt�n�ll� �r bejelentette a l�togat�t. Pedig ott �llott el�tte Sume, azonm�d, ahogy megt�rt hossz� �tj�r�l. M�g az este megtette jelent�s�t a nagy�rn�l: v�gbevitte k�ldet�s�t, Aszaka Daigaku meglakolt... hazat�rt�ben pedig gondolta, hogy ben�z bar�tj�hoz.
A fogad�teremben Jaszabur� els� k�rd�se az volt, hogy mi lett a megb�z�lev�llel.
- Mi lett volna? - nevetett fel Sume k�nnyed�n…
�rd�ng�s fick�! Tudja ez mit besz�l, mikor annyit agg�dtak miatta? Sume fut� pillant�st vetett a durc�s Kojukira, majd Jaszabur�hoz fordult.
- Ez nem r�m tartozik, hanem a gazd�nk gondja. Hi�baval� haragudnotok, vagy neheztelnetek miatta �nr�m.
A testv�rek megd�bbentek a h�nyaveti m�don el�adottak hallat�n.

Val�j�ban pedig minden �gy t�rt�nt, amint al�bb k�vetkezik.
Sum�t a Honda vit�zek K�rijam�ban felvitt�k az Akane n�ven ismert vend�gh�zba, r�gt�n �telt-italt hozattak neki.
- Ez f�rfimunka volt.... - ismert�k el.
A lakoma els�rang�, fel�rt egy d�szvend�g tisztelet�re adott fogad�ssal, volt ott minden, mi szem-sz�jnak ingere, f�emberek vett�k k�r�l, megb�mult�k mindah�nyan �s elhalmozt�k j�k�v�ns�gaikkal.
- Micsoda ragyog� tehets�g, csod�latra… irigyl�sre m�lt�.
Igaz�n olyan meleg fogadtat�sban r�szes�tett�k a fiatalembert, mint valami magasrang� vend�get. Egy id� m�lva azonban Sume gyan�ja is felt�madt. J�l hangzik, ha valakit egy ilyen el�kel� helyen, mint az Akane megvend�gelnek, de �gy t�nt, mintha egyfajta h�zi �rizetbe helyezt�k volna. A lakom�n r�sztvev� csatl�sok viselked�se szertart�sosan udvarias volt, de kim�rt �s merev.
A K�rijama-i nemzets�g harci szellem�t - Honda �rral az �len le eg�szen a mez�tl�bas k�zkaton�ig - mindenki ismerte r�g�t�t�l fogva.
- Ha kider�l, hogy csal�, ott helyben lev�gni! - sz�lt a parancs: v�rszomjas k�sz�l�d�st �lc�ztak a nagyvonal� vend�gl�t�ssal, a sz�p sz� is v�sztj�sl�an csengett. Sume r�j�tt, hogy gyorsfut�r indult gazd�j�hoz. Val�sz�n�nek l�tszott, hogy a mesterien elrendezett kert bokrai m�g�tt is elsz�nt, kem�nyk�t�s� vit�zek lapulnak.
Most azut�n nem menek�lsz... - ez volt a vend�gl�t�k arc�ra �rva.
K�lcs�n�sen t�lt�gettek egym�snak, de tov�bbra is nyilv�nval� volt, hogy gyanakv�s k�s�r minden mozdulatot. Sume �l�helye m�g�tt, a szomsz�dban, a folyos�n, de m�g az �rny�ksz�k megett is minden�tt tettre k�sz vit�zek �lltak lesben.
�bers�g, �bers�g...
Elm�lt az �jszaka, t�l a reggelin Sume csak el�gedetten mosolygott. N�ha felkacagott, �gy mint amikor bar�tait, Jaszabur�t, meg Kojukit szokta ugratni.
Az els� perct�l kezdve minden �gy alakult, ahogy eltervezte. Term�szetesen tudta j�l, hogy fut�r indult a gazd�j�hoz. Vagyis, hogy �ppen ez volt a sz�nd�ka. K�zben a h�ta m�g�tt a folyos�n, a katon�kkal zs�folt termekben �sszes�gtak a vit�zek.
- Mi van ezzel... nem veszti el a fej�t, meg kell adni...
- M�g nem tudja, mi v�r r�...
- �rthetetlen�l nyugodt...
- Er�lteti csak...
- Tetteti, k�zben csak azt lesi, hol nyerhet eg�rutat...
- Lehet, hogy m�g mindig nem j�tt r�, mi k�sz�l...
Valaki odasz�lt egy csel�dnek:
- Leszedt�k m�r az asztalt?
- �pp az im�nt...
- �s?
- J� �tv�ggyal megevett mindent.
Ez nincsen az esz�n�l….
- Mit gondolhat a gazda? Hamis volt a megb�zat�s, vagy igazi?
- Persze, hogy hamis! Az igazin�l van k�zzel �rott megb�z�lev�l!
- Odahaza azt csin�l, amit akar, de itt idegen ter�leten...
- B�rcsak hamisnak bizonyulna! - s�hajtott fel valaki, aki m�r r�g�ta v�rt r�, hogy megmutassa, mit tud.
- Holnaput�n est�re tal�n megj�n a k�ld�nc. Addig tart neki az �let.
- Mindenesetre �gy l�tszik, fogalma sincs r�la, mi k�sz�l ellene... - azzal j�t nevettek az �vatlan leg�ny rov�s�ra.

6.

K�s�re j�rt m�r, mikor Sume odasz�lt az egyik szem�lye k�r�l szolg�l� csel�dnek.
- Fontos bejelentenival�m van. K�rem, halad�ktalanul tiszteljen meg jelenl�t�vel valaki e h�z v�nei k�z�l. Tudass�k vele, hogy a vend�g t�vozni k�sz�l.
Egy Jazava nevezet� f�ember ker�lt el� a vend�g sz�nd�k�nak h�r�re.
- Mint eml�tettem, szeretn�k b�cs�t venni a h�zt�l, ez�rt k�rtem, hogy sz�veskedjen idef�radni rangb�li ember - mondta Sume minden k�l�n�sebb elfogults�g n�lk�l, ellentmond�st nem t�r� hangon.
Nyomban elk�ldtek Cuda Szeidzaemon�rt, aki a h�z el�lj�r�j�nak sz�m�tott. F�l �ra m�lva ott is volt a nevezett f�rfi� �s vele egy�tt megjelentek minny�jan a jeles vend�g b�cs�ztat�s�ra hivatalosak.
Izgalom vett er�t a gy�lekezeten - kiv�ve Sum�t.
Az ifj� nyugodtan v�gign�zett a jelenl�v�k�n �s hat�rozott hangon �gy sz�lt.
- Az elm�lt �jszaka �ta �lvezhettem vend�gszeretet�k sz�mos jel�t. �gy is, mint a Kis�-h�z csatl�s�t, elhalmoztak figyelmess�g�kkel, pedig nem voltam m�lt� r�, hiszen a l�tszat gyan�t keltett a magamfajta ir�nt, k�ts�ges volt az is, hogy csal� vagyok-e, vagy sem... Bevallom, birtokomban van a k�z�r�sos megb�z�lev�l. Az �n uram annak idej�n �r�szer�rt k�ld�tt, m�g szem�veget is �lt�tt, mivel tudta, hogy a helyzethez m�ltatlan k�tked�s k�s�rhet megb�zat�som v�grehajt�sa sor�n. Most jutottam arra, hogy bemutatom ezt a megb�z�levelet. Teh�t: �me itt van...
Azzal megbontotta ruh�j�t, majd �lt�zet�nek gall�rj�b�l kifejtve Cuda Szeidzaemon el� t�rta a bizony�t�kot: a minden k�ts�get kiz�r�an Kis� ur�nak saj�tkez� al��r�s�val ell�tott levelet, melyet addig gondosan apr�ra �sszehajtva a test�n viselt.
Szeidzaemon elk�pedt.
- �s t�nyleg...
Ez tudta h�t, hogy fut�rt ment Kis� ur�hoz... - jutott egyszerre hirtelen mindenkinek az esz�be, Sume pedig felnevetett.
- Bizony �gy volt ez...
Jaszabur� �s Kojuki meg sem tudott mukkanni a meglepet�st�l. Nyilv�n Sum�nak nyom�s oka lehetett arra, hogy ilyen k�r�ltekint�en j�rjon el. Nem vit�s, egy csap�sra minden rendben lett volna, ha azon nyomban el�veszi az okm�nyt.
Csakhogy nem volt k�s�r�je k�ldet�se v�grehajt�s�ban, aki tan�skodott volna mellette!
Igaz, hogy ragyog�an vitte v�ghez megb�zat�s�t, lev�gta Aszaka Daigakut. Saj�t sz�j�b�l hallva azonban, b�rmilyen r�szletesen adja is el�, nem hangzik hihet�en, senki sem hitt volna neki. �r�kk� a fej�hez v�gt�k volna, hogy messzir�l j�tt ember azt mond, amit akar, idegen tollakkal �keskedik, biztos a helyb�liek veszejtett�k el Aszaka Daigakut. El�re l�tta h�t, hogy mif�le sz�besz�d kelne l�bra odahaza. Ev�gett sz�nta r� mag�t erre a v�gs� l�p�sre.
- Szemt�l-szembe egyetlen csap�ssal! - �ll�tott�k a K�rijama-i Honda-h�z k�ld�ttei lelkes csod�lattal a mesterv�g�s l�tt�n - ezzel tulajdonk�ppen mellette tettek tan�bizonys�got. Sume �gy j�rt t�l az esz�k�n, ek�pppen szedte r� �ket, hogy az � szeker�t h�zz�k.
- Egy sz�l karddal, m�ghozz� egyetlen csap�ssal! - csod�lkozott Jaszabur�, aki bizony nem b�zott volna ennyire m�g saj�t �gyess�g�ben sem.
- Megvan annak a magyar�zata... - Sume �gy tett, mintha balkez�vel enne �s mosolygott.
- Aha... - kis id�be beletelt, mire hallgat�i r�j�ttek, hogy mit is akar jelezni ezzel.
Sume egy balkezes el�v�g�ssal ter�tette le ellenfel�t. Sz�nd�kosan �gy k�zel�tett, hogy a kardot jobbj�ban fogta. Ez Aszaka Daigakut megt�vesztette, hiszen jobbkezesnek gondolta Sum�t.
- Te, Jaszabur� bezzeg nem tudtad volna f�lrevezetni Daigakut! - ugratta Sume a bar�tj�t.
Kojuki mer�en a fiatalemberre n�zett:
- Deh�t azt mondta Sume uram, hogy r�gen leszokott m�r a balkezess�gr�l...
Sume csak nevette. Ez volt a v�lasz. M�g saj�t �desanyj�t is abban a hiszemben tartotta, hogy m�r kin�tte a balkezess�get. Pedig dehogy! Csak sz�nlelte, de k�zben kamaszkor�t�l kezdve titokban gyakorolta a balkezes el�v�g�st. Gondolta, hogy tal�n egyszer haszn�t veszi az �letben...
- Micsoda fick�! M�g a saj�t �desanyja se ismeri, m�g el�ttem, a bar�tja el�tt is k�pes volt eltitkolni - csud�lkozott Jaszabur�, de �r�lt is, hiszen ekkora virtus el�tt m�g Kojuki anyja �s a zs�rt�l�d� nagyb�csi is k�nytelen meghajolni. Minden ellen�rz�s elm�lik, minden akad�ly elh�rul a k�t szerelmes �tj�b�l. Sume, mintha meg�rezte volna mire gondol:
- R�videsen bejelenthetj�k, hogy egybekel�nk, nem igaz?
Jaszabur� csak a szem�vel intett, hogy igen.
- Maradn�k m�g - menteget�z�tt a vit�z -, de any�m v�r, sietek megnyugtatni, hogy nem esett semmi bajom - azzal m�r szedel�zk�d�tt is. Jaszabur� sz�ntsz�nd�kkal a hely�n maradt, a vend�get h�ga k�s�rte ki. Nemsok�ra vissza is j�tt a b�tyj�hoz. Valami b�nthatta, mert meg se sz�lalt.
- Mi van veled?
Csend.
- Az �desanyja jutott eszedbe?
Nem k�ts�ges, gondolta Jaszabur�, nagyon sz�v�re vehette a m�ltkori dorg�l�st: "�gy l�tszik a k�t testv�rnek fogalma sincs a becs�letr�l"…
De nem ilyen egyszer� dologr�l volt sz� ez�ttal. Ami Sume siker�t illeti, s annak eredm�nyek�nt, hogy v�gre egybekelhetnek - nagy �r�m volt a le�nynak... de volt valami em�g�tt... a gondolat, hogy: Sume uram sorsa fordul�j�hoz �rt...
Kojukinak nem kellett a leg�ny f�rfivirtusa, a k�znapis�got szerette benne, melyben el volt rejtve az emberek szeme el�l, nem hivalkodott, nem akart kit�nni a t�bbiek k�z�l. Erre ez a fi�, akin nem akadt meg addig senkinek a szeme - csak az �v� -, egyszerre csak el�rukkol egy olyan szamur�j virtussal, amit csak azok tudnak, akik folyton az eff�l�k�rt t�rik magukat. �s sikerre viszi, amit akar!
Ez a mostani Sume m�r nem az, aki volt ezel�tt. Hiszen egykor ker�lte a felt�n�st, olyan volt, mint a t�bbiek, egyszer�, k�z�ns�ges, k�znapi ember.
Kojukit elfogta a szomor�s�g.
- Mi lelt? - k�rdezte a testv�re.
- Semmi, igaz�n semmi - Kojuki elh�zta az ajt�t �s kil�pett a verand�ra. �desanyjuk �ppen akkor �rkezett a szob�ba. A le�ny kintr�l hallotta m�g, ahogy Jaszabur� lelkendezve mes�li neki a t�rt�nteket.
- Micsoda p�ratlan virtus - mormogta maga el� a l�ny �s m�lyet s�hajtott a szeme el�tt az �jszaka s�t�tj�be vesz� zsenge lombok fel�.