Akinek nincs hely�n a sz�ve
(Sono kokoro o shirazu)

1.

Az elm�lt �v tavasz�n Kana asszony hirtelen hal�llal t�vozott e vil�gb�l, h�trahagyva n�gy�ves kisfi�t, Dzsindzabur�t.
V�ratlan, �rthetetlen dolog volt ez. V�gzet�t el�re nem l�thatta senki. Hal�la el�tt h�rom nappal hazat�rt faluj�ba, v�gigl�togatta az otthonval�kat. Kiss� s�padtabbnak l�tszott a kellet�n�l, s�hajt�s�t is gyakran lehetett hallani, de ugyan ki fedezhette volna fel arc�n a hal�l �rny�k�t? K�s�bb az anyj�t, Macut faggatt�k:
- V�rand�s lehetett tal�n?
Macu azonban nem vett �szre a l�ny�n semmit.

Bidzen tartom�nyban, Szaga v�ra alatt h�romsz�z�tvenh�t ezer b�la rizs j�vedelmet h�zott a Nabesima-h�z.
A v�ralj�t, mint m�s hasonl� j�r�sokat, sok zegzugos utca h�l�zta be, ezeket olykor csak d�l�nek h�vt�k a helybeliek. Nevet is adtak nekik, volt v�rker�l�, vir�g, �rd�g, gy�lekez�...
Azon a bizonyos kora hajnalon a solym�sz-d�l�r�l a Nacume-h�zb�l fut�r j�tt Kana csal�dj�hoz. Odabenn mindenki �jszakai �lm�t aludta m�g, senki nem sietett el�. Kana b�tyj�t, Kojat�t anyja fel�bresztette, a f�rfi �lt�z�tt �s ment. Az �regasszony s�padtan n�zett ut�na.
F�l �ra m�lva �jabb k�ld�nc �rkezett. � m�r h�r�l hozta Kana hal�l�t. Az anya sietve futott az emberrel a Nacume-h�zhoz, ahol le�nya - feh�r szemfed�vel az arc�n - csendesen fek�dt egy szob�ban. T�mj�nillat terjengett k�r�l�tte. Kana halott volt m�r, de mintha csak elszenderedett volna. Fej�n�l m�r ott kesergett f�rje, Nacume Dzsinnai �s b�tyja, Kojata. Meg mindazok, akiket a h�r utol�rt.
- Sir�nkozni nem szabad - az any�nak m�g menet k�zben lelk�re k�t�tt�k. Macu t�rdre rogyott a l�nya holtteste mellett, de Kojata r�sen volt, valamit s�gott a f�l�be, hogy a t�bbiek ne hallj�k. L�tszott, hogy Macu abban a pillanatban �sszeszedte mag�t. Tekintettel volt a t�bbiekre, de az is lehet, hogy az�rt t�nt �gy, mert csak a h�t�t l�thatt�k. Egy id� m�lva �jra megmozdult. Fel akarta emelni a szemfed�t, hogy l�ny�t megn�zze. R�gt�n visszah�k�lt, kez�be temette az arc�t, hogy k�nnyeit visszafojtsa.
A t�bbiek is ny�ltak a kend��rt, de Kojata sietve visszatartotta �ket. K�rd�n fordultak fel�.
- A k�nt�l eltorzult az arca. Nem j� megn�zni.
Mina, az elhunyt h�ga Kojat�r�l a f�rjre, Dzsinnaira n�zett, de egyik sem sz�lalt meg, csak a szem�k tal�lkozott. K�s�bb Mina mit sem t�r�dve a t�bbiekkel, egyre csak Kana hal�l�nak ok�t firtatta.
- Nem lehet tudni, mi�rt halt meg, hirtelen j�tt a hal�l. M�g az orvos sem �rt ide hozz� - sz�lt most Kojata Dzsinnai helyett.
Mina m�rgez�sre gondolt, de azut�n elhessegette a gyan�t. Kan�t soha nem b�ntotta semmi, a szenved�s �rny�ka sem vet�lt r�. Az ilyen mi�rt is halna meg m�rgez�sben? De a testv�r tudni akarta, mi t�rt�nt. A holttest l�b�n f�lt�rte a ruh�t.
Ez�ttal sem Kojata, sem Dzsinnai nem avatkozott k�zbe. A halott b�re ekkorra m�r elvesztette f�ny�t, de nem sz�nez�d�tt el, m�rgez�snek nyoma sem volt rajta.
M�s hozz�tartoz�k m�g nem �rkeztek meg. A jelenl�v�k�n k�v�l csak egy szolgaleg�ny, Szukehacsi �s egy szolg�l�l�ny, Szojo �llt s�padtan a szoba sark�ba h�z�dva.

Dzsinnai huszon�t �ves volt abban az id�ben. Tizennyolc esztend�s kor�ban halt meg az apja, �r�ks�g gyan�nt r�hagyta a Nacume-h�z gondj�t. Lehet, hogy ez�rt el�g kor�n, huszadik �v�nek tavasz�n hozta a h�zhoz a n�la h�rom �vvel fiatalabb Kan�t feles�g�l.
- Sok gondja lesz majd a n�v�remnek ... - gondolta akkor mag�ban Mina.
Lehunyt szemmel is maga el� tudta id�zni Kana menyasszonykori sz�ps�g�t. Mina akkor �ppen csak tizenegy �ves volt �s �l�nken megmaradt eml�kezet�ben mennyire irigyelte akkor b�jos n�v�r�t.
- �s most itt fekszik... - a l�ny sz�ve elszorult.
A cs�p�snyelv� any�s a gyermek sz�let�se ut�n nem sokkal meghalt. Kan�nak nem voltak t�ls�gosan nagyrat�r� v�gyai, semmi k�nosnak nevezhet� b�nt�d�s nem �rhette. Dzsinnai is j� h�rn�vnek �rvendett az udvarn�l.
…�t, csup�n �t �v volt mind�ssze...
Kojata elkesered�se nem ismert hat�rt. A balszerencse elh�r�thatatlanul szakadt r�juk.
Dzsinnai k�t �kl�t a t�rd�n kem�nyen �k�lbe szor�totta. Mellette �lt n�gy�ves kisfia, Dzsindzabur�.
- Ne s�rj, fi�nak tilos - valahogy �gy inthette fi�t az apa, mert a gyerek kis ajk�t beharapva minden igyekezet�vel azon volt, hogy uralkodj�k mag�n. Olyan volt, mint ahogy szamur�j fi�nak illik. Mina �rz�keny korban volt, nem b�rta elviselni a l�tv�nyt, kicsordult a k�nnye. Tudta, hogy nem szabad, de nem tudta meg�llni.
Egy esztend� m�lt el ezut�n. Az �zvegy f�rfi nem tudott feles�ge eml�k�t�l megszabadulni, gondozta gyermek�t, �s b�r k�rnyezet�ben sokat unszolt�k, hogy vegyen m�sodik feles�get, nem tudta r�sz�nni mag�t.
- Legal�bb a gy�sz�v v�g�t hadd v�rjam meg... - mondta a h�s�ges f�rfi. Ez id� alatt gyakran megfordult elhunyt feles�ge csal�dj�n�l. Van aki k�nnyen felejt, de Dzsinnai nem, � nem volt olyan.
R�gebben is megl�togatta feles�ge csal�dj�t, �s s�gora, Kojata is elj�rt hozz�.
Dzsinnai p�nzz� tette a h�z�n�l fellelhet� �rt�keket �s - legy�zve a sz�l�k makacs ellen�ll�s�t - Kan�nak olyan s�reml�ket �ll�tott, mely j�csk�n meghaladta lehet�s�geit.
- Ez igen sz�p cselekedet volt - dics�rte Kojata.
A k�t f�rfi mindig is sz�velte egym�st. Elv�laszthatatlanok, mint testt�l az �rny�k - mondt�k r�luk ismer�seik. Ez�rt is j�tt l�tre olyan k�nnyen Kana �s Dzsinnai h�zass�ga. Miut�n pedig Kana a Nacume-h�zhoz ker�lt, a k�t f�rfi bar�ts�ga m�g tov�bb er�s�d�tt. Nem v�letlen�l ker�ltek rokons�gba egym�ssal, �gy senki sem csod�lkozott azon, hogy az asszony hal�la ut�n sem v�ltozott a kapcsolatuk egy jott�nyit sem, s�t, ha lehet m�g szorosabb lett.
- Legal�bb egy �vet... - Dzsinnai elhat�roz�sa er�s volt �s f�rfi l�t�re p�ld�s �zvegys�gben �lt. Az �v tavasz�n, mikor rendben letelt a gy�sz�v, megeml�keztek az �vfordul�r�l. Igaz�n sz�p �nneps�g volt.
- Milyen fiatal ez a f�rfi, �s m�gis milyen tisztess�gtud�, ritkas�gsz�mba megy manaps�g az ilyen - az emberek �rt�kelt�k Dzsinnai p�ldamutat� viselked�s�t.
Csak Mina nem osztotta ezt a v�leked�st, mindig is furcs�llotta n�v�re hal�l�t �s nem tudott szabadulni ett�l az �rz�st�l.
- Valahogy m�s lett Dzsinnai s�gorom az ut�bbi id�ben… - gondolta mag�ban.
Hogy ez miben is �llt - nem tudta volna megfogalmazni. Semmi k�zzelfoghat� jel nem utalt r�... Min�t szemmel nem l�that�, szavakkal kifejezhetetlen bajsejtelem gy�t�rte. Azonban vigy�zott, nehogy �vatlanul el�rulja mag�t. Senki el�tt sem t�rulkozott fel, titk�t mag�ba fojtotta.

2.

Egy napon Nacume Dzsinnai megl�togatta a vir�nyos d�l�n Szendzs�t, az �reg nemesurat, aki annak idej�n kardvisel�sre val� jogot nyert. Azon a k�rny�ken, ahol lakott t�bbnyire magasabb m�lt�s�gok h�zai �llottak, az �v� is k�z�j�k tartozott. Ed�i h�z�t �tengedte ut�dj�nak, maga pedig �lete h�s�ges p�rj�val �regkor�ra vid�kre vonult vissza. Eredetileg �tsz�z b�la rizs j�vedelme volt, melyhez k�pest Dzsinnai, a maga �t�dannyi vagyon�val nem lehetett volna bej�ratos a h�z�n�l, de az �reg megh�vott mag�hoz a t�rsas�g kedv��rt fiatalabb nemesurakat - havonta n�h�ny alkalommal, k�zt�k Dzsinnait is.
Nemcsak a vil�g dolgair�l folyt a sz� te�z�s k�zben, az �reg�r a Lombok �rny�n c�m� h�res szamur�jk�dex fejezeteit magyar�zta az ifjaknak. Ez nem k�zn�pnek val� olvasm�ny, l�tez�s�r�l is csak a kiv�lasztottak tudhattak.
Olyan volt ez a Nabesim�knak, mint Konfuciusz Besz�lget�sek �s mond�sok c�m� irata. Ut�bb �gy is nevezt�k: Nabesima Lun J�…

A Genroku 13. �v�ben (1701) a Szaga kl�n m�sodik, Nabesim�k k�z�l val� f�n�ke hal�la ut�n, Jamamoto Dzsinemon-Cunemoto, vagyis m�sik nev�n Jamamoto Dzs�cs� elfordult a h�vs�gos vil�gt�l, haj�t leborotv�lva - Kinrj� faluban, Feketef�ld mezej�n vonult remetes�gbe.
Mikoron �t Tasiro Matadzaemon-Curamoto, a kegyes lelk�let�, f�rfikora del�n j�r� f��r els��zben megl�togatta m�r H�ei id�szak�ban j�rtak, annak 7. �v�ben (1711).

"Messzi t�vol a vil�gt�l vadcseresznye bontja vir�g�t."
R�gi v�rfal - (Cunemoto)

"J�ttem feh�r fellegekkel vir�gok k�z� l�togat�ba..."
Id�-mulat� (Curamoto)

...A fenti verseket v�ltott�k egym�ssal �dv�zlet gyan�nt. Alkalmasint ezut�n is gyakran megfordult Tasiro Cunemoto a remetelakban �s h�t �ven kereszt�l, tizenegy k�tetben lejegyz�sre ker�lt a Nabesim�k, szamur�jok viselt dolgair�l elhangzott sokf�le t�rt�net.
Val�sz�n�leg onnan kapta ez a gy�jtem�ny a Lombok �rny�n c�met, hogy elhagyott kis hegyi faluban a f�k leveleinek �rny�k�ban rejt�zve titokban �r�k�tett�k meg. Van egy olyan magyar�zat is, mely szerint a f�k �rny�k�ban elhangzottak lejegyz�se egyszer�en szer�ny szolg�latot jelent.

A kardvisel�sre jogosult �reg birtok�ban volt a m� egyik k�ziratos p�ld�nya. B�szke volt r�, hogy annak idej�n, vagy harminc �ve saj�t kez�leg m�solta le. �let�nek egyetlen �rtelme az volt, hogy a m�vet tov�bbadva felolvasta a fiataloknak. H�s�ges hallgat�i k�z� sz�m�tott Dzsinnai. Meg Kojata is.
Az �reg�r hallotta, mi t�rt�nt Dzsinnaival �s az is a f�l�be jutott, hogy milyen �ldozatra k�pes, hogy elvesztett feles�ge eml�k�t �polja.
- Ak�rhogy is, szerezni kell neki egy m�sik asszonyt. Lassan elj�tt az ideje, hogy megb�zzunk egy h�zass�gk�zvet�t�t - gondolta. Viszont ak�rki nem alkalmas a c�lra. Azut�n ott van Dzsindzabur�, kis gyermek m�g, ha valami hebehurgya szem�lyt hozz�juk k�ld�nk, azzal csak bajt hozunk r�juk.
- Hallod-e, n�ne, nincs ott valaki megfelel� ember?
N�h�ny nap m�lva tal�ltak is megfelel� feles�gnek val�t, akit nyugodt sz�vvel lehetett aj�nlani. M�r id�ig jutottak, mikor egyszerre csak megjelent Dzsinnai maga. Bevezett�k a fogad�terembe, ahol a szok�sost�l elt�r�en k�l�n�s elfog�dotts�got tan�s�tott, sut�n v�laszolgatott, ha k�rdezt�k. Az �reg - l�tvaa leg�ny bizonytalans�g�t - r�gt�n r�j�tt, h�nyad�n �llnak, teh�t � maga hozakodott el� a dologgal.
- Eln�z�st k�rek, ha megfelejtkeztem volna magamr�l, nem szeretn�k tolakodni... - vezette be mond�k�j�t, s azzal fel is tette a k�rd�st: vajon az ifj� elfogadn�-e, ha h�zass�gk�zvet�t�t ir�ny�tana hozz�. Besz�d�b�l kit�nt, hogy m�r van is megfelel� jel�ltje. Dzsinnai az aj�nlat hallat�ra elpirult. Az �reg�r nekiszegezte a k�rd�st:
- Van-e m�r valaki?
- Igen - mondta a fi�, de itt meg is akadt.
- J�magam ismerem tal�n?
- Igen, Kojata h�ga volna az...
Ez az �reget v�ratlanul �rte. A korukat n�zve Dzsinnai huszonhat, a l�ny tizenh�t. �ppen nem lehet mondani, hogy ne lenn�nek �sszeill� p�r. Viszont az is igaz, hogy a f�rfi nem volt egyed�l, hiszen gyermek�re kellett gondot viselnie.
- Igen, erre magam is gondoltam - ismerte be az �reg -, csak szeg�ny Min�nak nem lesz k�nny�... A gyermek, Dzsindzabur� miatt.
- Val�ban, �gy van.
Viszont az is igaz, hogy egy vadidegenhez k�pest mennyivel jobb lesz a fi�nak, ha a nagyn�nje gondozza. Nem vit�s, hogy Dzsinnai �gy gondolta ezt.
- Kojat�val m�r k�z�lte sz�nd�k�t?
- Sajnos, az nem lenne alkalmas.
- Mi�rt nem? Hiszen a maga �s Kojata kapcsolata igaz�n bens�s�ges, nem okoz ez gondot kettej�k k�z�tt.
- Nem, most a bar�ts�g helyett ink�bb az illemet kell figyelembe venni, vagyis hogy minden a leghelyesebb m�don menjen v�gbe.
- Csakugyan.
Felette igaz volt, amit az ifj� sz�ba hozott. M�lt� volt a tisztess�gtud� Dzsinnaihoz. Az �reg�r elk�pzelte Kojata kifog�stalan, nemes arc�t.
- Nem lenne ellenemre az sem, hogy ak�r magam k�rdezzem meg �t - aj�nlotta.
- Megtisztelne vele?
A fi� er�sen az �reg�rra n�zett, l�tszott, hogy komolyan gondolta, amit mondott.
- J�l van h�t. �rtettem. Nincs m�s h�tra, ha mag�nak is ez a k�r�se. M�r holnap ker�tek r� id�t.
Az �reg elhat�roz�s�nak hallat�n Dzsinnai test�b�l szinte kisz�llt az er�.

3.

Kojata bor�s hangulatban volt.
- Bajban vagyunk... - vallotta be �nmag�nak. El�z� nap d�lut�nj�n teljesen v�ratlanul be�ll�tott hozz� az �reg�r a vir�nyos d�l�r�l. R�gt�n r�t�rt megb�zat�s�ra, melyre Dzsinnai k�rte meg azzal, hogy az �reg�rnak k�nnyebb lesz majd v�laszt kapnia:
- Van valami akad�lya annak, hogy Mina Dzsinnai �r m�sodik feles�ge legyen? - majd hozz�tette: - Itt most �letfontoss�g� dologr�l van sz�, de azt hiszem nekem nem sz�ks�ges igazolnom a felhatalmaz�somat... - �s elnevette mag�t. - Ilyen helyzetben ugye, h�zass�gk�zvet�t�re semmi sz�ks�g.
Erre a sz�ra v�laszolt Kojata:
- N�h�ny nap gondolkod�si id�t k�rn�k.
Ennyivel is be�rte az �reg�r, azut�n hazat�rt.
Az �rintetthez, Min�hoz azonban m�g egy napig nem jutott el a h�r.
...Mina lenne Dzsinnai m�sodik feles�ge...
Nem mintha Kojata fej�ben nem fordult volna meg a gondolat. S�t, mindig is �gy gondolta, hogy ez lenne a legjobb. Mindig j� sz�vvel gondolt a kisfi�ra is. Ha mostoh�t kap, a sok keser�s�get el nem ker�lheti.
Mina term�szet�re n�zve gyeng�d term�szet�, eleve j�sz�v� teremt�s. M�g csak tizenh�t esztend�s, de biztosan j� anyja lenne Dzsindzabur�nak. Szerencs�re a kisfi�nak is kedves a szem�lye.
De Min�r�l mag�r�l is gondolkozni kell. Az els� perct�l kezdve csak m�sodik feles�g lehet szeg�ny. Miut�n le�nynak is m�sodik volt. Elhunyt apj�nak kedvence, � mindenkin�l jobban szerette. Semmi�rt sem adta volna.
Kojata mindenesetre anyj�hoz, Macuhoz �s feles�g�hez fordult a k�r�ssel. Az any�t vette k�s�bbre. T�nyleg, Jae, a feles�g is sajn�lkozott szeg�ny Mina sors�n. Ezut�n anyj�t is megk�rdezte. Az nem v�laszolt, csak s�padtan n�zett a fi�ra. Kojata tekintet�-vel viszonozta anyja �rz�s�t. Nem mondt�k ki sem az igent, sem a nemet. Csak n�ztek szomor�an, s�t�ten. Kojata j�l �rtette ennek a tekintetnek a m�lys�g�t.
Sz�v�ben titok lappangott. Titok, melyr�l Mina nem tudhatott. De Jae, a feles�ge sem. N�gyen �rizt�k: Kojata, az anya, Dzsinnai �s maga a halott, Kana tudhatta csup�n.
- Ne mondjuk meg Min�nak...
Az anya meg�rizte hallgat�s�t. A titok s�lya azonban m�g a f�rfinak, Kojat�nak is t�l neh�znek bizonyult. Nem szerette volna, ha Mina valaha is az �letben megtudn� - hacsak lehets�ges.
...De ha Dzsinnaival �sszek�ti sors�t...
�hatatlanul mindennek ki kell der�lnie. Vagy minden�ron meg kellene �riznie a hallgat�st? Azt is lehet. De ha v�letlen�l Dzsinnai m�giscsak elejten� a sz�t... igen, csakis � lehet, aki el�rulja - v�laszolta meg Kojata saj�t k�rd�s�t �nmag�nak.
Ekkoriban m�r Kojata is csal�df�, a Szagar�k�, �ppen ez�rt ellentmond�st nem t�rve utas�thatta volna h�g�t:
- Eredj Dzsinnaihoz.
Hiszen Min�nak sincs ellen�re. Egy szamur�j h�z�ban a l�nynak k�l�nben sem volt joga a csal�df�vel ellenkezni. Kojata azonban nem akart od�ig elmenni, hogy a l�nyt a h�zass�gra szor�tsa.

A f�rfi kiment a h�z mellett h�z�d� torn�cra. Esett az es�. Langyos, tavaszi. Tal�n a sz�ve volt az, de az es� hangja t�nt neki neh�znek.
A hely kicsiny volt, alig �rdemelte meg a kert nevet. Az egyik sark�ban az�leabokor. Kor�n kibomlott vir�gai majdnem teljesen elbor�tott�k. Az es�mosta �g� v�r�s sz�n val�s�ggal b�ntotta a szemet, a v�r sz�n�t id�zte. Pedig az eg�szen m�s - Kojata esz�be juttatta az esztendeje halott Kana v�rz� test�t.
- Kana... - s�hajtotta. �gy �rezte, hogy a s�haj sz�tfesz�ti a mell�t.
- Be kell vallani mindent az �reg�rnak... - t�prengett mag�ban. Az es� r�kezdte, mintha csak el akarta volna mosni bels� k�tked�s�t.
- Mi baja van? - k�rdezte Kojata feles�ge az ur�t, mert azon az �jszak�n Kojata nem aludt, csak forgol�dott fekt�ben - olyannyira, hogy az asszonynak is felt�nt.

Harmadnap Kojata elment az �reg�r megl�togat�s�ra. R�gt�n el� is vezett�k a fogad�szob�ba. A fiatal nemes alig tudta meg�rizni a nyugalm�t. �rezte, hogy a feje elnehez�l, sz�ja kisz�rad. Nagyot nyelt. Az �reg�r pedig sz�v�lyesen hellyel k�n�lta.
- Tess�k csak...
- Ii... - Kojata mondani akart valamit, de hangja elf�lt.
- Nem kell kertelnie, ha nem, h�t nem, �gyis j� - az �reg�r hangja nem eml�keztetett egy buzg� h�zass�gszerz��re. Igaz, maga sem gondolta komolyan, hogy az aj�nlatot elutas�thatj�k.
- Uras�god... - kezdett hozz� a vend�g.
Az �reg�r k�s�bb is eml�kezett r�, hogy Kojata milyen nehezen sz�nta r� mag�t.
- K�rem, csak nyugodtan - b�ztatta.
- A Dzsinnainak adand� v�lasz el�tt szeretn�k elmondani valamit... - kezdett hozz� v�gre, de azut�n hat�rozottan nekiv�gott. Most m�r nem lehetett f�lbehagyni! Az �reg�r komolyan figyelt.
- Hallgatom...
- De el�bb... az �gy a Szagara csal�d becs�let�be v�g. K�rem, esk�dj�n meg, hogy nem mondja el m�snak.
Az �regen inger�lts�g jelei mutatkoztak.
- Kojata, ha nincs bizalma szem�lyemben, ak�r bele se kezdjen.
- Bocs�sson meg, k�rem, nem fejeztem ki magam el�g k�r�ltekint�en... - sz�lt Kojata �s tenyer�vel let�r�lte arc�r�l a ver�t�ket.
- Mir�l van sz� teh�t? - s�rgette az �reg.
- Az igazat sz�lva Kana nem hal�los betegs�gben halt meg - v�gott bele elt�k�lten Kojata. Az �reg�r felvonta szem�ld�k�t.

4.

Az elm�lt �vben azon a tavaszi napon Dzsinnai kora este felkereste csal�dj�nak �si f�szk�t a k�z�ps� soron, a v�r alatt. Valamely �r�ks�gi �gy ker�lt a nagycsal�d el�, d�nt�st kellett hozni, av�gett h�vt�k oda Dzsinnait is.
- �gylehet nagyon k�s�n �rek haza. Ha nem �rzed j�l magad, fek�dj csak le - mondta feles�g�nek elmen�ben. Akkoriban Kana nem volt j� sz�nben, nyomott hangulat�nak l�tszott. Tal�n v�rand�s lehetett, az�rt fogta el olykor a rosszull�t. Gyenge hangon k�rte ur�t, hogy t�rjen haza hamar.
A k�z�ps� soron a tan�cskoz�s v�ratlanul hamarabb �rt v�get. Italt hoztak el�.
- Dzsindzabur� kiss� l�zas... - t�d�totta a f�rfi, nehogy �gy t�nj�k, mintha feles�ge miatt igyekezne, n�h�nyszor a l�tszat kedv��rt sz�j�hoz vitte a poharat, majd t�vozott. A kapun k�v�l f�l�borult a tavaszi �gbolt, a f�lholdat felh�k bor�tott�k. A s�lymok sor�n hazafel� menet m�g fiatal volt az este.
Otthon �gy l�tszott, nem vett�k �szre hazat�rt�t, mert senki sem ker�lt el�. Dzsindzabur� is alhatott m�r. Ha f�nt lenne, bezzeg sietne el�be - gondolta az apa.
...T�nyleg rosszul lehetett... - Dzsinnai az asszony miatt aggodalommal telve sietett be a h�zba, �m hirtelen megtorpant. A h�l�szob�b�l kihallatsz� zokog�s hangj�ra lett figyelmes. Els�padt. Nemcsak s�r�s hallatszott odabentr�l, hanem hihetetlen m�don Kana zavarodott, elf�l� hangja is.
Dzsinnai elsz�ntan f�lreh�zta az ajt�t, bel�pett a h�l�szob�ba, ahol abban a pillanatban egy �sszekulcsol�dott p�r sz�trebbent. A leg�ny Szukehacsi, az asszony pedig k�ts�gk�v�l nem m�s, mint Kana, a feles�g. A f�rj kardja azonnal kir�ppent h�vely�b�l �s el�llta Szukehacsi menek�l�s�nek �tj�t. A f�rfi holts�padtan megtorpant.
- Ne mozdulj, vagy izibe lev�glak... - Dzsinnait elfutotta az indulat, de azut�n gondolkodni kezdett. Ha minderre f�ny der�l, foltot ejt a h�z becs�let�n. A csal�d j� h�r�t pedig minden�ron �rizni kell.
Kana arca j�gg� dermedt, de az ajka remegett. Rendetlen ruh�j�t is feledte.
...Teh�t nemcsak az �llapota miatt panaszkodott, lelkiismeretfurdal�s is gy�t�rhette. Most �rtette meg Dzsinnai, mi�rt is olyan s�padt mindig a feles�ge.
...Mi�ta lehet �gy Szukehacsival... Dzsinnai el�tt hirtelen minden sz�d�t�en kivil�gosodott, ami az�ta t�rt�nt, hogy elvette az asszonyt, de azut�n, hogy k�pzelete cserbenhagyta, �gy t�nt, hogy most j�tt r� mindenre. Dzsinnai �gy �rezte, mintha f�lelmetesen hossz� id� telt volna el, pedig k�t-h�rom szempillant�s alatt villant �t rajta minden.
- Kana! Mit tett�l?!
Az asszony lehajtotta a fej�t, nem v�laszolt. Akkor vette �szre Dzsinnai, hogy a gyerek sincs a h�l�szob�ban.
- Hol van Dzsindzabur�?
Kana erre sem v�laszolt. Nem volt k�ts�ges, hogy �tvitt�k a szolg�l�, Szojo szob�j�ba. Dzsinnai elf�jta a l�mp�st.
- Szedd rendbe magad.
A s�t�tben s�hajt�s hallatszott. Nincs menekv�s, gondolhatta Szukehacsi, de nem mozdult. A neh�z cs�ndben csak l�legzet�nek hangja hallatszott. Kis id� m�lva Dzsinnai a tatamira t�masztotta kardj�t, hogy t�zszersz�mot keressen el�, de meggondolta mag�t.
- Szukehacsi, gy�jtsd meg a l�mp�st.
Semmi v�lasz, csak a sarokba szor�tott leg�ny liheg�se.
- Mondom: gy�jts vil�got!
- Hogyne... - m�r hallatszott is a k�vak� csihol�s�nak hangja, de az is, hogy remeg Szukehacsi keze a m�velet k�zben, sehogy sem akart a l�ng fellobbanni. Azut�n valahogy boldogult vele, mert m�giscsak f�ny der�lt a szob�ra. A leg�ny arc�n, homlok�n olajs�r�s�g� cseppek csurogtak al�. Kana m�r rendbe hozta �lt�z�k�t. Dzsinnai kih�zta meztelen kardj�t a tatamib�l �s az asszonyhoz k�zeledett. A pillanatot kihaszn�lva Szukehacsi kereket akart oldani, de m�g f�lig sem nyitotta a tol�ajt�t, Dzsinnai visszaperd�lve fegyver�vel ism�t �tj�t �llta.
- Maradj veszteg, Szukehacsi. Ha megmozdulsz, meghalsz. Tedd, amit mondok, ne kapkodj. Cser�be megk�m�lem az �leted.
Szukehacsi erre megmerevedett.
- Most pedig tedd be az ajt�t!
A f�rfi azonban csak remegett, mintha nem jutott volna f�l�ig a parancs.
- Mondam m�r, hogy csukd be, nem b�ntalak. Ha meghalsz, minden kitud�dik.
Kana mellett �llva Dzsinnai h�vely�be tette nagyobbik peng�j�t, �s a kisebbiket h�zta el�. Ebb�l tudni lehetett, mi a sz�nd�ka.
- Gondolj Dzsindzabur�ra... - sz�lalt meg Kana.
- Ostoba! Most jut eszedbe a gyermek, meg a k�teless�g?
A kisebbik peng�t pedig az�rt k�sz�tette el�, mert ha a nagyobbal v�g, a v�r a mennyezetig fr�ccsen. Dzsinnai gondolkodott. El�tte ott �lt Kana, belet�r�dve az elker�lhetetlenbe. A f�rje a mell�re tette a p�rn�t.
- Uram... - n�zett r� k�ny�r�gve Szukehacsi - engem b�ntessen meg el�bb.
- Nem v�glak le, mondtam m�r, hallgass �s iden�zz.
Az asszony lehunyta szem�t, Dzsinnai pedig a p�rn�n kereszt�l bal mell�be m�rtotta a r�vid peng�t. Azut�n kih�zta, gondosan megt�r�lte �s a tokj�ba helyezte. A l�mp�ssal k�rbevil�g�tott - a tatamin sehol egy csepp v�r.
- Szukehacsi!
- Igen.
- Most nem kergetlek el a h�zt�l. Meghagyom az �letedet, ha cser�be �gy v�gzed a dolgodat, mint eddig, �s teszed magad, mintha mi sem t�rt�nt volna. Majd tal�lunk valami �r�gyet arra is, hogy elengedjelek. Meg�rtett�l?
Szukehacsi hal�lra v�ltan az ijedts�gt�l csak b�lintani tudott.
- H�vd be a szolg�l�t.
- Igen... - akarta mondani a leg�ny, de egy hang sem j�tt ki a tork�n.
Mikor kil�pett az ajt�n Dzsinnai fesz�lten figyelt, hogyha net�n m�gis menek�l�sre fogta volna a dolgot, nyomban ut�naeredjen �s lev�gja. T�z perc m�lva visszaj�n - gondolta. Szukehacsi t�nyleg nem sz�k�tt meg.
Nemsok�ra visszaj�tt, hozta a zavart szolg�l�t mag�val, akin m�r l�tszott, hogy r�j�tt mindenre. Kifutott a v�r az arc�b�l.
- Dzsindzabur�?!
- Aluszik... - a v�laszt alig lehetett f�llel felfogni. Dzsinnai az �ll�val az ott fekv� holttestre mutatott.
- Amint l�tod, megcsalt �s tett��rt meglakolt - kez�vel a kardja markolat�ra �tve, ijeszt� pillant�ssal m�rte v�gig a szolg�l�t - Dzsindzabur�t magadhoz vetted, te is cinkosa vagy, a b�ntet�sed is ugyanaz legyen! - azzal kardj�t el�h�zva el�llta Szojo menek�l�s�nek �tj�t. A szolg�l� s�rva fakadt:
- Bocs�sson meg, j� uram!
- Nincs bocs�nat!
- Gondoljon a k�vetkez� �let�re, uram, bocs�sson meg nekem! - k�ny�rg�tt a l�ny �sszekulcsolva k�t kez�t, ide-oda menek�lve a sz�k szob�ban. - Megteszek b�rmit, amit parancsol, csak ne b�ntson! Mindent �gy teszek, ahogy j� uram mondja, soha a sz�mra nem veszem, mit l�ttam itt ezen az �jszak�n! Mindhal�lig magamban tartom a titkot - fogta k�ny�rg�re a dolgot.
Dzsinnai �ppen erre v�rt:
- Biztos ez?
- �, igen, mindenk�ppen!
- J�l van akkor. De ne feledd soha, amit most mondt�l! Ha v�letlen�l elkottyantol valamit is, mindkett�t�knek v�ge, sz�thas�tlak benneteket.
Dzsinnai azut�n kettej�k seg�ts�g�vel a m�sik szob�ban tiszta der�kaljat vetett �s kiter�tette r� a holttestet. Term�szetesen �t�lt�ztetve. Elt�ntett�k a v�res p�rn�t �s a biztons�g kedv��rt a tatamit is kicser�lt�k…
V�g�l Dzsinnai a szolg�l�t elszalasztotta az orvos�rt azzal, hogy:
- Kana hirtelen s�lyos betegs�gbe esett, k�rj�k, j�jj�n azonnal. A szomsz�db�l k�lcs�nk�rt fut�rt pedig elk�ldte Kana sz�l�i h�z�hoz. Egy m�sikat pedig ism�t csak az orvoshoz ind�tott, az m�r a sietve fel�lt�z�tt f�rfit �tk�zben �rte �s tudatta vele: a beteg az im�nt kilehelte lelk�t. M�r felesleges elj�nnie... V�g�l egy k�ld�nc futott Kojat��rt.

5.

A "Lombok �rny�n" kilencedik fejezet�ben k�t t�rt�net tal�lhat� a h�tlens�gr�l. A kard visel�s�re m�lt� �reg�r, mik�zben Kojata dadog�s�t hallgatta, ezekre gondolt. Azok is botr�nyos esetekr�l sz�moltak be ugyanis. Igaz, hogy egy �rva nevet sem eml�tettek…

I. H�zass�gt�r� lekaszabol�s�nak esete.
Bizonyos nemes�r elmenv�n, majd mid�n hazat�rve h�zass�gt�r�sen kapta asszony�t valakivel, aki t�voll�t�ben h�z�ba lopakodott, a gaztev�t felkoncolta. Olym�don, hogy a falnak nekit�masztott egy zs�kot tele rizzsel, k�zibe a rabl�t �s k�r�ltekint�en, irgalom n�lk�l �talverte becs�let�nek megrabl�j�t. Mikor ez megvolt, hagyott az asszonynak kis id�t, majd v�gzett azzal is.
Kanemaru �r elbesz�l�se nyom�n.

II. Hogyan �lte le bizonyos szem�ly a feles�g�t.
�tj�r�l megt�rv�n h�z�ba rajtakapta asszony�t �jnek idej�n szolg�j�val, aki belop�zv�n a n�t elcs�b�totta. A szolg�t a konyh�ba kik�ldv�n, maga a h�l�szob�ba ment, s ott a feles�g�t kiv�gezte. Majd h�vatta a csel�det �s meghagyta neki a k�vetkez�ket:
Av�gett, hogy a gyermekre ne hozzanak sz�gyent, �gy kell int�zni mindent, mintha az asszony term�szet szerinti hal�llal betegs�gben halt volna meg. Ha a szolga ellen�ll�st forgatna a fej�ben, s�lyos v�tke miatt azonnal lem�sz�rolja. Teljes�tse teh�t j� bel�t�s szerint a parancsot. �t�lt�ztett�k a holttetemet, n�h�ny k�ld�nc�t is szalasztottak orvos�rt, j�jj�n k�sedelem n�lk�l. Kisv�rtatva azonban egy m�sikat azzal, hogy feltart�ztassa, ne j�jj�n hi�ba, m�r �gyis k�s�. Azut�n az ap�s�rt k�ld�tt, �s meggy�zte r�la, hogy az asszony betegs�gben kiszenvedett. A b�n�s szolg�t pedig r�vid halad�k lej�rt�val el�zte h�z�b�l Ed�ba.

Ez a m�sodik t�rt�net egybev�g a mostani esettel! - d�bbent r� az id�s nemes�r.
Csakhogy a kard visel�s�re m�lt�nak tal�ltatott �reg a fiataloknak m�g nem mutatta be ezt a t�rt�netet. Dzsinnai sem ismerhette, �s l�m, m�gis �gy int�zte, ahogy a k�nyvben meg van �rva. S�t m�g k�r�ltekint�bben!

- Kojata! Hallani is sz�rny�, de tudom, ennek m�r �gy kellett lennie. Ha az �gy kipattan, kegyelmedre is gyal�zatot hoz, bele kell t�r�dni, term�szetes, betegs�gben t�rt�nt hal�loz�snak kell venni a dolgot - mondta annak idej�n Dzsinnai Kojat�nak. K�r�se egyszer�nek t�nt, m�rs�kelt hangnemben adta el�, szem�ben azonban ellentmond�st nem t�r� f�ny villant. Term�szetesen Kojata sem engedhette meg mag�nak, hogy meglepet�s�nek hangot adjon.
- �rtettem. R�viden �s hat�rozottan a v�g�re j�rt az �gynek. Kana sz�gyen�ben fel sem tekinthetett.
- Ne besz�lj�nk r�la. Kana betegs�gben hunyt el. �s m�g valamit. J�magam ezent�l is elj�rok kegyelmed h�z�ba, s elv�rom magamn�l az eddigin�l is s�r�bb l�togat�sait.
Szavainak jelent�s�t nem kellett magyar�znia.
- Mag�t�l �rtet�dik - Kojata t�k�letesen �rtett mindent.
- H�l�s vagyok.
Dzsinnai szem�nek f�nye kiss� megv�ltozott akkor.
- Tess�k?
- Kojata. Ak�rmilyen okb�l is, de kezet emeltem h�g�ra, a testv�ri szeretet ok�n elker�lhetetlen, hogy meg ne gy�l�lj�n. M�gis a k�lvil�g el�tt der�sen kell egym�sra tekinten�nk. K�v�l�ll�k el�tt mindenk�ppen �rizz�k meg egym�s k�lcs�n�s megbecs�l�s�t.
- Hagyja el kegyelmed. Magam is �gy tettem volna a hely�ben...
- Lehets�ges volna, Kojata? T�nyleg ugyan�gy, mint �n?
- Ennyi el�g! - azzal Kojata kezet ny�jtott Dzsinnainak, az pedig kem�nyen megszor�totta a fel� ny�jtott kezet.
- �s m�g valamit szeretn�k a lelk�re k�tni, Kojata. Mindenki �gy tudja, hogy Kana szem�lyes k�v�ns�ga volt, hogy mi helyezz�k el a s�rj�ban. Err�l soha ne felejtkezz�nk meg!
Kojata az �reg�rnak sz�l� elbesz�l�se k�zben elt�prengett mag�ban: �szinte volt-e, amit akkor mondott, sz�vb�l j�tt-e a k�zny�jt�s Dzsinnainak... t�prengett mag�ban, de k�tely�t nem hozta az �reg�r tudom�s�ra.
Ak�rhogy is, minden z�kken� n�lk�l ment. Kana titka sehonnan sem sziv�rgott ki. Azut�n Dzsinnai annak rendje-m�dja szerint megeml�kezett feles�ge elhunyt�nak �vfordul�j�r�l. Szukehacsinak �s Szoj�nak is alkalmat adott, hogy kil�pjenek a szolg�lat�b�l.
...J�l mentek a dolgok...
Legal�bbis id�ig - gondolta Kojata. Egy �ll� esztend�n kereszt�l megf�rt egym�ssal egy fed�l alatt a gazda, a szolg�ja - a cs�b�t� �s akinek asszony�t elcs�b�tott�k.
Az �reg�r a karj�t keresztbe fonta. Pontosan �rtette m�r Dzsinnai sz�nd�k�t. Nem csak a kisfi� miatt gondolta ki, hogy Min�t elveszi feles�g�l. Term�szetesen azt sem lehet k�ts�gbe vonni, hogy Dzsindzabur�ra is gondolt, de f�leg ink�bb arra, hogy h�z�nak h�rnev�n folt ne essen.
Megnyeri Min�t m�sodik asszony�ul, akkor azt�n ha valahogy ki is sziv�rogna a titok, senki sem lenne, aki hinne is a sz�besz�dnek. Ostobas�g felt�telezni, hogy valaki annak a testv�r�t veszi feles�g�l, aki h�tlen�l megcsalta. Kinek f�r ez a fej�be?
- Most, hogy elmondtam a sz�gyen�nket - sz�lt a t�rt�net v�g�n Kojata -, nevets�gess� v�ltunk m�lt�s�god szem�ben…
- Dehogy, dehogy... - r�zta a fej�t az �reg�r, aki ink�bb a nyelv�t leharapta volna, minthogy megsz�lja Kojat�t. Meg�rtette �s megindult azon, amit hallott.
...Mi teh�t a teend�...
Biztos, hogy a legjobb, ha Min�t hozz�adj�k Dzsinnaihoz. Az el�lj�r�s�g enged�lye sem k�ts�ges. Ugyan mi akad�lya lenne?
- Nem tudom, mit is mondhatn�k... - pr�b�lt kib�jni az egyenes v�lasz al�l az �reg. Kojata nem tartotta az �reget felel�tlennek, n�m�n b�lintott. V�g�lis siker�lt elmondania, mi nyomja a sz�v�t. L�tszott rajta, hogy m�lyen gondolataiba mer�l.

6.

Mina nem jutott sz�hoz. N�v�re b�n�s kapcsolatba t�vedt volna...
M�r annakidej�n, mikor Kana hirtelen hal�l�nak h�r�re a helysz�nre szaladt, eg�sz halv�nyan elfogta valamif�le sejtelem, �rezte a helyzet tiszt�zatlans�g�t, vagyis, hogy valami �rthetetlen t�rt�nik, vagy t�rt�nt. �m azt �lm�ban sem gondolta volna, hogy a n�v�re titkos viszony�t felfedezve Dzsinnai kezet emelt saj�t feles�g�re.
Kisz�radt, elfeh�redett ajakkal sz�lt:
- De h�t b�ty�muram, de h�t a n�v�rem mi�rt...
- Nem tudom.
Err�l Dzsinnai m�g Kojat�nak sem mondott semmit �s nem is engedett r�k�rdezni. M�g ha Kan�nak lett volna indoka tett�re, elj�r�sa megengedhetetlen volt. Hiszen szamur�j csal�dban nemesnek sz�letett �s hasonl� m�lt�s�ghoz ment feles�g�l. Mina b�tyj�ra n�zett, annak szem�ben egy�tt �rz� pillant�s csillant meg. Kana h�l�s volt, hogy b�tyja mindent felfedett el�tte, holott hallgathatott volna. Ha azt mondja: "eredj Dzsinnaihoz", egycsap�sra eld�nt�tt volna mindent. Amit a csal�df�, vagyis Kojata egyszer kimond, az megm�s�thatatlan. M�g saj�t anyja sem szeg�lhet vele szembe. H�t m�g a h�ga! M�g nemtetsz�s�nek �rny�ka sem f�rhetett volna a d�nt�shez. Ez volt a szamur�j csal�d rendje.
Mina nem lelkesedett k�l�n�sebben a s�gor��rt, de egy�ltal�n nem ut�lta. R�ad�sul a kisfi� nagyon kedves volt a sz�v�nek.
- Ak�r anyja is lehetn�k... gondolta nemegyszer. Teh�t ha a b�tyja azt mondja, hogy "eredj", minden teket�ria n�lk�l engedett volna a parancsnak. Csakhogy Kojata egy sz�val sem mondta ezt. Min�t k�nnyekig meghatotta vele.
- Hogyan d�nt�tt�l? - k�rdezte h�g�t, de az v�lasz helyett m�sra terelte a sz�t.
- Ugye, b�ty�muram sokat szenvedett az egy esztend� alatt...
Azt akarta mondani vele, hogy Kojat�nak olyan bens�s�ges bar�ts�ggal kellett viseltetnie s�gora ir�nt, mintha mi sem t�rt�nt volna. A sz� Kojata eleven�be tal�lt, a f�rfi egy darabig nem is tudott v�laszolni. Vagyis h�t �ppen ez volt a v�lasz.
Kojat�t eredetileg sem lehetett sz�vtelennek mondani, talpig becs�letes ember volt. Olyannyira, hogy ker�lte a szokv�nyos udvariaskod�st is. De az emberek nem rosszallott�k ezt, meg�rtett�k.

- Nem �gyesked� fi�... - mondt�k r�la. �s ezt mindenki elfogadta.
�s ez a fi� mit �rezhetett... Nem, ez t�lment mindenen. Mina visszaeml�kezett n�nje hal�l�ra.
- Kana k�v�ns�ga volt ez... - mondt�k �s a f�rj meg a b�ty egy�tt helyezt�k kopors�ba a testet, �gy hogy idegen k�z hozz� sem �rhetett. Ugyan�gy t�rt�nt a s�rn�l is.
...De a b�ty�m eg�szen m�s, mint Dzsinnai - Mina �gy gondolta.
- Egy�tt vannak, mint a test �s �rny�k... - mondogatt�k kett�s�kre az emberek, �s �gy is volt. Mina szem�ben is elv�laszthatatlan volt a k�t bar�t. De csak addig, m�g Kana �lt. Hal�la kimutatta a k�t ember sz�v�nek k�l�nb�z�s�g�t. Mina sz�m�ra m�r nem volt k�ts�ges, hogy b�tyj�nak ez az egy esztend� maga volt a pokol. A h�z h�rnev�t �s az igazs�got kellett m�rlegre tennie - micsoda k�nokat kellett ki�llnia! Igen! A b�tyja �s Dzsinnai esete eg�szen m�s! Bezzeg ha Dzsinnai lett volna a b�tyja hely�ben, m�g az ezerarc�, ezerkar� rettenetes Kannon istens�g el�tt sem vallott volna sz�nt. Kojata pedig megt�rt.
Ha ez gyenges�g, legyen az, de Mina �pp ez�rt szerette b�tyj�t.
Kojata �gy sz�lt testv�r�hez:
- Mina, ha hozz�m�gy Dzsinnaihoz, mindezt felejtsd el. De nem er�ltetlek. Mindenesetre fontold meg alaposan. �s azut�n, ha nem akarod, nemet is mondhatsz �pp�gy, mint ha beleegyezel: igent.
Mina csendesen b�lintott.
Aznap �jszaka nem aludt egy szemhuny�snyit sem. Pirkadatkor v�gre megsz�letett sz�v�ben az elhat�roz�s. Nem is v�rta meg a reggelt, hajnalban k�z�lte b�tyj�val a d�nt�s�t.
- Dzsindzabur�nak anyja akarok lenni - �s szem�ben nyoma sem l�tszott a bizonytalans�gnak.
- J�l meggondoltad? Ha k�nnyelm�en d�nt�tt�l, nem m�s�thatod meg t�bb�.
- Rendben lesz... csak...
- ...
- Nem tal�lkozhatn�k Dzsinnaival a hivatalos v�gs� d�nt�s el�tt?
- Ha tal�lkozol vele, mit tesz az?
- Szeretn�m t�le mag�t�l hallani, szeretn�m meghallgatni �t is - mondta Mina �s szeme megcsillant. Ez bizony szokatlannak t�nt egy szamur�j csal�d le�ny�t�l. Valami r�gi v�g�s� �reg rosszn�ven venn�, elford�tja ilyenkor a tekintet�t �s megneheztel. De Kojat�t megind�totta a l�ny mesterk�letlens�ge �s a k�r�st tudatta a kardos �reg�rral. Az v�ratlanul igen egyszer�en �gy v�laszolt:

- Tal�lkozhatnak az �n rezidenci�mban - megmondhatod neki.
Csakhogy nem lehetett tudni, vajon Dzsinnai belemegy-e a tal�lkoz�ba. Az aggodalom azonban hi�baval�nak bizonyult. Az �reg�r �tj�n hamar megj�tt a beleegyez�s.
N�h�ny nap m�lva teh�t a kard visel�s�re jogosult �reg, Szensu h�z�ban l�trej�tt Dzsinnai �s Mina tal�lkoz�ja.
P�r�s szell� lengedezett a kert fel�l, pedig a tol�ajt�kat ki sem nyitott�k. Es�re �llt. A hely m�lt�s�g�hoz ill�en sz�les kert �vezte a h�zat. A sok fa, a d�szk�vek sz�p rendben. A kerti t�ban id�nk�nt egy-egy ponty csobban�s�t lehetett hallani.
Mina kigondolta el�re: mivel kezdje a sz�t, m�gsem tudott azonnal hozz�fogni. K�nok k�z�tt hallgatott. M�skor pedig nem volt k�l�n�sebb neh�zs�ge n�v�re f�rj�vel, r�gebbr�l megszokt�k egym�s t�rsas�g�t.
V�g�l bar�ts�gosan, a szok�snak megfelel�en b�tyj�nak sz�l�totta s�gor�t.
Dzsinnai szertart�sosabb megsz�l�t�sra volt felk�sz�lve, ehhez k�pest a besz�lget�s igen csal�diasnak �g�rkezett. R�gebben Dzsinnai m�g kedveskedve incselkedni is szokott ek�ppen:
- Milyen csinos lett az �n s�gorn�m mostan�ban...
De ez�ttal ez elmaradt. Dzsinnai arca is fesz�lts�get t�kr�z�tt.
A t�ban ism�t megcsobbant egy hal.
- Es�re �ll... - mondta maga el� Mina. Egy kicsit habozott, elbizonytalan�totta, hogy �nk�ntelen�l b�tyj�nak nevezte Dzsinnait. De zavara nem tartott sok�ig.
- Dzsinnai uram. A n�v�remr�l mindent tudok, ismerem a r�szleteket is.
- A b�tyj�t�l hallotta?
- Igen - n�zett egyenesen a f�rfi szem�be Mina. Dzsinnai arca alig �szrevehet�en megrezzent.

7.

- Teh�t akkor... - Dzsinnai arc�n l�tszott, hogy m�g szeretne valamit mondani, Mina s�padt arc�n halv�ny sz�n derengett fel.
- Azt mondja, hogy engem, Min�t m�sodik feles�g�nek k�v�n. Szeretn�m tudni a val�di sz�nd�kait ezzel a h�zass�ggal.
Mina k�rd�se �gy hatott, mint der�lt �gb�l a vill�mcsap�s, Dzsinnai eln�mult. Kereste a szavakat, de Mina nem hagyta annyiban:
- Nem tudn�m elviselni, ha eszk�z�l haszn�ln�nak ahhoz, hogy elfedezzem n�v�rem f�lrel�p�s�t.
- De Mina!
- �s m�g valamit... - Mina r�vid haboz�s ut�n kimondta:
- Mit �rzett Dzsinnai uram, mikor n�v�remet peng�j�vel �tsz�rta? Mondja el �gy, ahogy t�rt�nt, k�rem.
M�g be sem fejezte mondand�j�t, Dzsinnai arca megv�ltozott.
- Nincs ezen mit magyar�zni, minden szamur�j �gy tett volna!
Kem�ny hanghordoz�sa nem hogy megijesztette volna a le�nyt, �ppens�ggel er�t adott neki.
- Egy percig sem t�tov�zott?
- Nem �n!
- Semmi k�ts�ge sem volt?
- Nem volt miben k�tkednem.
- Sajn�lat, vagy k�ny�r�let?
- Ostobas�g. Kana h�zass�gt�r� volt. Bes�rozta becs�let�t.
Mina mindezt tudv�n tudta, de m�gsem �llhatta meg, hogy sz�v� ne tegye. Nem tudott belenyugodni, hogy a n�v�r�t le�lt�k.
- Az�ta egy �v is eltelt m�r, azalatt sem �rzett sajn�latot ir�nta?
- El�g volt!
- Nacume uram! - sz�l�totta meg csal�di nev�n Mina s�gor�t. - Tal�n az�rt esett r�m a v�laszt�sa, mert hasonl�tok a n�v�remre? Mondja meg �szint�n nekem: ugye m�r sz�nja szeg�ny Kan�t?
- Mi�rt k�rd�s ez?
- Nekem, Min�nak �letfontoss�g� amit v�laszol. Asszonyoknak ez �let-hal�l k�rd�se: minden ezen m�lik. A v�lasz�n m�lik, hogy megb�nh�dte-e Kana a v�tk�t �s bebizony�thatja saj�t j�hiszem�s�g�t is.
Mina mindent feltett erre a k�rd�sre, de a f�rfi v�lasza semmitmond� volt.
- Nem sajn�lom...
- Bizonyos benne?
- Bizonyos.
Ennek hallat�n Mina arc�r�l elt�nt a p�r �s hely�t ism�t halotti s�padts�g foglalta el.
- Ezek szerint h�t engem, Min�t csak az�rt akar feles�g�l venni, hogy v�dje saj�t becs�let�t...
- Nem �gy van az! Nemcsak a saj�t h�rnevem, Kojat�� is...
- Nacume �r! Most m�r �gy �rzem, meg�rtettem, mi vitte r� a n�v�remet elkeseredett cselekedet�re.
- Ezt az arc�tlans�got m�g Kojata h�g�nak sem engedhetem meg! - Dzsinnai homlok�n kidagadtak az erek.
�gy t�nt, az es� egyre k�zeledik, de a l�ny tudat�ig nem jutott el a v�zcseppek koppan�sa. A n�v�re hal�l�ra gondolt, melynek pillanat�t saj�t szem�vel nem l�thatta, csak b�tyj�nak elmond�sa nyom�n tudta elk�pzelni. De Kojata maga sem volt ott, mikor Kan�t meggyilkolt�k. Vajon Dzsinnai mindent �gy mondott el neki, ahogy t�rt�nt?
Nem sz�p�tette egy kiss� saj�t szerep�t? A gyanakv�st - ha egyszer fel�bredt - nem lehet elaltatni. �s Mina a n�v�re hal�l�t nagyj�b�l m�giscsak el tudta k�pzelni.
Mina Dzsinnai szenvtelens�g�t�l irt�zott. Megcsalat�sa sz�nter�re l�pve mi�rt engedte futni, mi�rt nem v�gta le a f�rfit, aki gyal�zatot hozott r�? Visszak�zb�l m�g meg�lhette volna Kan�t is.
- Arra lehetne valahogy ments�get tal�lni, ha meggy�l�lve n�v�remet, ami�rt megcsalta - ott helyben, felindul�sb�l megtorolja rajta a s�relm�t - Mina s�gor�ra szegezte tekintet�t. - De maga nem ez�rt �lte meg...
Val�ban, Dzsinnai �ppen hogy nagy l�lekjelenl�tr�l tett bizonys�got: nem v�gzett Szukehacsival.. Hogy is volt?
- Maradj veszteg Szukehacsi. Ha megmozdulsz, meghalsz. Tedd, amit mondok, ne kapkodj. Akkor �letben maradhatsz - a t�rt�net szerint �gy sz�lt Dzsinnai azon az �jszak�n a cs�b�t�hoz. A feles�g�t pedig lesz�rta.
M�g csak nem is v�ratlan felindul�sb�l s�jtott le a peng�vel, nagy szamur�j kardj�t k�zben felcser�lte a kisebbikkel. �s hogy a v�r ne fr�ccsenjen szertesz�t a magasba, nem v�gott a fegyverrel, hanem �td�fte az asszonyt a mell�re fogott p�rn�n kereszt�l. Nagy hirtelen m�g erre is volt gondja.
Azoknak, akik szerint mag�t�l �rtet�d�, hogy a h�z becs�let�t nem szabad bemocskolni, nyilv�n dics�retes viselked�s volt Dzsinnai r�sz�r�l. De Mina nem bocs�tott meg �rte. Izz� tekintettel n�zett Dzsinnaira. A f�rfi rezzen�stelen hidegs�ggel viszonozta pillant�s�t. Vajon mindenk�ppen helyesnek tartja, amit tett? Vagy ink�bb er�vel visszaszor�tja bels� remeg�s�t? Mina m�r nem volt k�pes kik�mlelni a f�rfi gondolatait.
Fiatal volt m�g. �ppen csak tizenh�t esztend�s. Az �let titkait m�g nem �rtette, de volt az�rt n�mi ismerete az embers�gr�l. A szenved�sr�l, a t�velyg�sr�l - ha nem is mindent - sokat tudott. Megtanulta, hogyan alkalmazza m�rt�k�l a maga sz�k�s tapasztalat�t m�sok dolgaira is.
- Dzsinnai �r. - sz�lt a f�rfihoz -, az ember sokban t�vedhet. Ak�rmilyen komolyan gondolja dolg�t, m�giscsak elvesz�ti n�ha a talajt a l�ba al�l egy pillanatra - �jb�l nekisz�gezte Dzsinnainak a k�rd�st: nem habozott-e a feles�g�re kezet emelni?
- Irgalom... sajn�lat, mintha nem szamur�j lenne... - Mina minden�ron ki akarta csikarni a f�rfib�l a beismer�st.
A szeme �l�nken csillogott. "T�vedtem..." - ezt a sz�t szerette volna hallani.
- Mondj�k az ember hal�lakor, az utols� pillanatokban visszaeml�kezik �lete mindenf�le esem�ny�re.
Ezt Mina valakit�l hallotta egyszer �s val�sz�n�nek tartotta, hogy �gy is van. De nemcsak a hal�l idej�n van ez �gy. P�ld�nak ok��rt s�lyos d�nt�sek el�tt. Ilyen lehetett az a pillanat is, mikor Dzsinnai lesz�rta Kan�t. Mid�n a vas �tj�rta Kana mell�t, Dzsinnai sz�v�t bizony�ra vill�mcsap�sk�nt sz�ntott�k �t az eml�kek.
- Ugye, �gy volt, Dzsinnai �r?!
Dzsinnai nem v�laszolt. K�sleked�se m�gis felkeltette az utols� rem�nyt Mina sz�v�ben. Hirtelen el�j�tt annak az �jszak�nak b�tyj�t�l hallott t�rt�nete, mikoris Dzsinnai elf�jta a l�mp�st �s r�sz�lt az asszonyra:
- Szedd rendbe magad.
Nyilv�n nem akarta n�zni illetlen�l. Igen, nyilv�n ilyen �rz�s lehetett benne. De vajon ezen k�v�l m�st nem �rzett ir�nta? Nem lehet biztosra venni. Tal�n m�g nem j�tt r� eddig, de... Mina rem�nykedett.

K�zben az es� odakint - nem tudni mikor - megeredt, kis sz�l is kerekedett vele. A terasz itt-ott felcsillant.
- B�ty�muram... - sz�lt ism�t Mina �s el�sz�r emelkedett fel kiss� �lt�ben, egyik kez�vel a tatamira t�maszkodva feln�zett s�gor�ra.
De Dzsinnai csak nem v�laszolt. Pedig Mina �szrevette, hogy a f�rfi szeme gyan�san f�nylik. Nem a saj�t k�nnyei miatt l�tta �gy, Dzsinnai t�nyleg alig l�that�an, de el�rz�keny�lt. Na most, megindul! Meg vagyunk mentve: a n�v�rem is, �n is - gondolta Mina �s valami melegs�get �rzett a sz�ve t�j�n.
Abban a pillanatban Dzsinnai a szomsz�d szob�t elv�laszt� tol�ajt�ra meredt. Mina nem figyelt fel r�.
- Dzsinnai uram...- kezdett hozz�, a f�rfi azonban azonnal f�lbeszak�totta.
- K�r minden sz��rt. Nem t�tov�ztam. K�ts�gnek helye nem volt.
Min�nak el�llt a szava, Dzsinnai arca egyszerre v�ltott. A f�nyess�g elt�nt, a szeme v�rbeborult. A l�ny �gy �rezte, hogy az im�nt �lmodott csup�n. Mikor f�lemelte a tekintet�t, a f�rfi felkapta jobbj�val a kardj�t �s felugrott �lt�b�l. Felt�pte a szomsz�dos szoba tol�ajtaj�t.
- Nagyuram! - horkant f�l �s a kij�rat fel� h�tr�lt. Mina r�m�lten k�vette a tekintet�vel. A neki h�ttal �ll� Dzsinnai bal kez�be vette �t a kardot, jobbj�val kilaz�totta h�vely�b�l, mik�zben kez�t a markolatra tette.
- Ostoba! Mi dolog ez, engem akarsz lekaszabolni? - mondta az �reg nagy nyugalommal. Mina nem l�thatta, de val�sz�n�leg �lve is maradt. Dzsinnai leeresztette kez�t.
- Nagyuram, kegyelmed...
- Nem hallgat�ztam, mindent tudok m�r Kojat�t�l!
- Hogyan! Kojata...! Az �rd�gbe...!
- Dzsinnai - sz�l�totta meg csendesen az �reg�r az ifj�t -, �n kegyelmed hely�ben azt gondoln�m, hogy bizony t�vedtem...
Dzsinnai hallgatott. Mina pr�b�lt a neki h�ttal �ll� Dzsinnai gondolataiban olvasni. Az �reg �gy folytatta:
- Embere v�logatja, de a szamur�j is ember. Az ember �s a szamur�j sz�ve azonban nem sz�ks�gk�ppen egyforma. Vagyis lehetnek sokan olyanok, akikn�l ez nincsen �gy. Pedig ha ugyanolyan volna a sz�v�k, mint a t�bbiek�, a szamur�j�let is sokkal szebb lehetne.
Nem lehetett tudni, hogy az �reg szavai eljutottak-e hozz�, vagy sem, Dzsinnai kil�pett a h�zat �vez� verand�ra. Az es� egyfolyt�ban esett.
Kojata l�pett be a fogad�szob�ba. Szeme tal�lkozott h�g��val. Tekintet�vel k�rdezett. Mina lassan lehajtotta a fej�t.
Dzsinnai ekkor megtorpant, tal�n megmozdult a sz�ve... ezt m�g h�tulr�l is l�tni lehetett rajta. De Kojata ut�nasz�lt:
- Dzsinnai, mondj le Min�r�l.
- ...
- Mina eleve �gy akarta.
- Kedves Mina... - fordult vissza Dzsinnai - rokoni kapcsolatunknak ezzel v�ge szakadt. Tiszteletrem�lt� �reg, eln�z�st k�rek m�lt�s�godt�l - sz�lt �s kil�pett az el�csarnokb�l, majd an�lk�l, hogy egyszer is h�tratekintett volna, ment tov�bb, ki az es�be. Kojata k�vette, � is kil�pett a h�zb�l. Dzsinnai es�verte alakja lassan t�volodott. Fegyelmezetten l�pdelt, mintha mi sem t�rt�nt volna.
Harmadnapra elt�nt Szaga v�r�nak k�rny�k�r�l. Dzsindzabur�val egy�tt. H�z�t a solym�szok d�l�j�n�l az utols� porszemig kitakar�tva hagyta.
Kojata m�ly szomor�s�gba burkol�zott.
Vajon annyira sz�v�re vette, hogy az �reg�rnak el kellett mondania mindent?
A Szaga kl�n egy�bk�nt m�g akkor sem engedett tartom�nyon k�v�lre t�vozni valakit, ha az r�ninn� v�lt, vagyis elvesztette meg�lhet�s�t. M�r csak erre gondolva is elk�pzelhet�, hogy Dzsinnai holl�t�t innen-onnan firtatt�k. Elt�n�s�r�l mindenf�le mendemond�k kaptak l�bra. Az igazs�gt�l azonban mindegyik t�vol esett.
Kana f�lrel�p�s�re sem j�ttek r�.

A r�k�vetkez� �v tavasz�n...
Elj�tt Kana hal�l�nak m�sodik �vfordul�ja.
Mina m�g s�t�ttel elindult a temet�be egyed�l, a S�h�dzsi, az Igaz T�rv�ny templom�nak kertj�be. Egyed�l akart maradni a s�rn�l.
Kana s�rk�v�t ekkorra m�r friss hajnali harmattal ellepett vir�g d�sz�tette. Nem olyannak l�tszott, mint ami m�r el�z� nap is ott lett volna. Mina meglepetten n�zett k�r�l. A hajnali f�nyben dereng� s�rok k�z�tt egy t�volod� alakot pillantott meg.
- V�rjon! �lljon meg, k�rem! - Mina a t�volod� ut�n szaladt �s sz�longatta. Szukehacsi volt az, akit Kana hal�l�nak els� �vfordul�j�t k�vet�en sz�lnek eresztettek. Menek�l�sre fogta a dolgot, azut�n, mintha meggondolta volna, csak k�t-h�rom l�p�st tett m�g.
- Szukehacsi uram! �rulja el, mi�rt t�rt�nt ez a n�v�remmel?
- K�rem, ne k�rdezzen! - r�zta a fej�t Szukehacsi.
- Egy sz�t k�rek csak, ha lehet. F�benj�r� �gy miatt tal�lkoztunk itt, nem v�letlen�l. Hiszen mindketten az �let�nket tett�k fel arra, ami idehozott benn�nket.
Szukehacsi, aki �nk�ntelen�l is menek�l�sre fogta, mikor Mina felfedezte, m�giscsak lek�zdve sz�gyenkez�s�t visszafordult.
- Szukehacsi uram... - n�zett r� a l�ny szemreh�ny�an, de annyira megrohant�k �rz�sei, hogy nem tudta folytatni. Ha most e hajnali �r�n valaki megl�tn� �ket kettesben, j�v�tehetetlen lenne - de Mina, aki k�l�nben �n�rzetes l�ny volt, ez�ttal elfelejtette, hogy ett�l is tartania kell.
- Mikor a n�v�rem sz�v�t �tsz�rt�k, maga... maga...
- Igen. Csak n�m�n n�ztem. Nem, nem tudtam az �letemet odaadni helyette. Nem tudtam m�st, csak n�zni, tehetetlen�l. Meghalni, meghalni vele nem lehetett...
Mina szem�b�l elt�nt a t�mad� f�ny.
- �s maga ut�na egy �ll� esztend�n �t egy fed�l alatt �lt... azzal a Dzsinnaival...
- Iszonyatos volt. Maga a pokol. Tal�n sokkal jobb lett volna meghalnom, azt hiszem. De Dzsinnai �r miatt nem lehetett, nem volt szabad meghalnom. Megesk�dtem az �letemre Kana aszszonynak, hogy �gy lesz, ak�rmennyire gy�l�l�m is Dzsinnai urat. � irgalmatlanul kem�ny �s nem ismeri az asszonyi sz�vet.
Elmondta, hogy most is meg szeretne halni, hogy k�vesse Kana asszonyt.
- De nem megy, nem tudok meghalni - �s Szukehacsi szem�t elbor�tott�k a k�nnyek.
- Menjen akkor, k�rem...
- Igen - mondta Szukehacsi, s miut�n elt�nt, Mina visszat�rt Kana s�rj�hoz.
- N�v�rem... - sz�longatta halkan a holtat.
Mina visszeml�kezett arra a napra, mikor megtudta, hogy Dzsinnai elt�nt. Nem f�jt a sz�ve �rte. Vajon az�rt vette a nyak�ba a vil�got, mert az emberek megtudt�k, hogy elvesztette a becs�let�t? Nem, nem arr�l volt sz�. Val�j�ban Mina ereje, vagy er�tlens�ge volt az ok, vagyis, hogy �t nem lehetett becsapni.
- Vajon nem az�rt esett �gy, mert �n ki�br�nd�tottam �t saj�t kem�nys�g�b�l �s meghasonlott �nmag�val? Tudta, hogy am�g itt �l�nk Szaga v�ra alatt mindketten, nem �lhet nyugton miattam. Zaklat�som k�njai el�l elmenek�lt, fogta Dzsindzabur� kez�t �s elhagyta Szaga v�r�nak vid�k�t.
Mina szerette volna ezt hinni.
Csakhogy nem ny�lt arra lehet�s�g, hogy meggy�z�dj�n r�la. Mi lehetett teh�t a val�s�g? Dzsinnai sz�v�nek m�lys�geir�l megbizonyosodni nem volt m�dja t�bb� senkinek.