El�gt�telkeres�k
Ajao jegyz� bizalmas eml�kirata
(Ayao naiki oboegaki)

1762. (A l� �v�ben)
A kilencedik h� tizenegyedik napja

Rettent� galiba t�rt�nt. Kacujama Miki, kinek m�r nem szabadna e vil�gon lennie - �letben van. A t�rt�netet Nait� Iemon sz�j�b�l lehetett hallani, akit f�l �vvel ezel�tt elengedtek az ed�i szolg�latb�l �s visszat�rt ide, Okadzakiba.
Nihonmacu uram, aki az el�lj�r�k k�z�l �ppen e h�napban l�tta el a palota�gyeletes tiszt�t, tegnap d�lut�n hivatott �s tudatta velem a h�rt.
Sz�val, Kacujama Miki Okadzakiban lov�szk�nt szolg�lt, �s der�k szamur�j h�r�ben �llott - egykor. S�t, nagyvonal�s�ga k�zismert, h�s�ges bar�tnak sem volt utols�, �gy l�tszott felet- tesei is olyan vit�znek tartott�k, aki meg�llja a hely�t.
M�gnem egy napon, huszonh�t �vvel ezel�tt, a Kj�h� huszadik �ve, harmadik h�napj�nak elej�n bajt�rsa, Tamaki Icsinoju v�r�t ontotta, majd nyomban kereket oldott, elt�nt a palota k�rny�k�r�l.
Akkoriban tizenn�gy esztend�s lehettem, mit tudhattam �n Kacujama Mikir�l? Igaz, a k�rny�ken j�csk�n h�re ment �s meglehet, magam is elcs�phettem valamit a k�zsz�jon forg� t�rt�netb�l, de ma m�r semmire sem eml�kszem bel�le. Maga Nihonmacu uram sem tudta volna felid�zni, hogy ez, vagy az, �gy, meg �gy t�rt�nt volna. K�s�bb a nemzets�g kr�nik�iban ut�nan�ztek �s a mondott �vben r�bukkantak egy igen kurta kis bejegyz�sre. Az sem fedte fel az �ssze�tk�z�sre vezet� s�relem mibenl�t�t, csak mint er�szakos cselekm�nyt eml�tette meg. Abban az id�ben Kacujama a huszonhetedik, a meggyilkolt Tamaki harminckettedik �v�t taposta. Az �ldozat n�s volt, a fia m�g csak hat �ves lehetett akkoriban, Kogor� nevezet�. T�z �v m�lva indult �tnak a v�r al�l az ifj�, hogy szok�s szerint addig vissza se n�zzen, m�g el�gt�telt nem vett apja hal�l��rt. Vele tartott csatl�sa, Handz�. Tizenk�t esztendei f�radoz�s ut�n, egy tavaszon mindketten, dics�retesen t�rlesztve a r�gi ad�ss�got - hazat�rhettek. Ezut�n kapott Kogor� enged�lyt a csal�df�i tiszt elfoglal�s�ra. Derekass�g�t mind a mai napig szakadatlan tisztelet �vezi.
Most viszont bizonyoss�got nyert, hogy Kacujama Miki, akit Kogor�nak �s a szolg�nak k�teless�ge lett volna meg�lni, val�j�ban m�g mindig itt tany�zik, ezen a vil�gon. Legal�bbis ezt terjeszti Nait� Iemon.
Egy hete megjelent ugyanis Szakakibara Unai sz�ne el�tt valami kisebb �nneps�g alkalm�b�l, melyre � is megh�v�st kapott. H�rlik, hogy ott voltak m�g k�v�le: Tajaszu Sz�hacsir�, Morikava Szandzaemon, Nonomija Cs�ta. Miut�n felszolg�lt�k az �teleket-italokat, a hangulat felengedett. Id�vel valahogy sz�ba ker�lt Tamaki Kogor�, Nait� pedig el�rukkolt azzal, amit tudott. Nem t�r�d�tt vele, hogy �rad bel�le az ital b�ze, j�csk�n felhajtott m�r a garatra. K�teked�-r�szeg term�szete volt neki. Rebesgett�k r�la, hogy �ppen ennek ok��rt zavart�k el az ed�i szolg�latb�l.
- Vannak �m fura dolgok - mondta -, tal�lkoztam Ed�ban azzal a Kacujama Mikivel, akit Tamaki Kogor� �ll�t�lag kiv�gzett. Bizony �m! K�t �vvel ezel�tt �letben l�ttam. Ez azt�n a csuda, mi?
Sz�val ezt �ll�totta Nait�. Tamaki Kogor� pedig m�r �t esztendeje itthon �li vil�g�t. Ezzel szemben Nait� meg k�t �ve l�tta a felkoncolt Kacujam�t elevenen. Val� igaz, enn�l furcs�bb eset m�g nem jutott tudom�somra. Az eml�tett t�rsas�gban Tajaszu S�hacsir�, aki k�nosan �rezte mag�t ennek hallat�ra, elnevette mag�t �s megk�rdezte:
- Nait�, be vagy r�gva?
- Ugyan, ennyi szeszt�l Nait� Iemon nem r�szegedik le! K�t �ve biztosan l�ttam Ed�ban Kacujama Mikit! Egysz�val, igen k�l�n�snek tartom, hogy ezek szerint kett� van bel�le!
Egyre jobban belej�tt, nem tudta abbahagyni, csak hajtogatta a mag��t, a t�rsas�gnak elege lett bel�le, mindenki feszengett, v�g�l azt�n kitess�kelt�k a h�zb�l.
- Magam Tajaszut�l hallottam a dolgot, a t�bbiek nem besz�ltek, egyel�re nem terjedt el a h�r. Baj lehet bel�le, ha kisziv�rog, az�rt valamilyen �ton-m�don szeretn�m, ha magunk k�z�tt maradna a dolog - nyilatkozott Nihonmacu uras�g, majd nyomat�knak hozz�tette - nyilv�n �rti, mi�rt akarom �gy.
Rajtam k�v�l m�g t�bben jegyzik a nemzets�g kr�nik�j�t, de az uras�g parancs�ra a t�bbiek nem tudhattak a fentiekr�l. Ami azt illeti, el�fordulhat t�ved�s is, de ha m�gis �gy van, ahogy Nait� Iemon mondta, vagyis Kacujama m�g �l, kippatan a titok, m�s nemzets�gek tudom�s�ra jut, �s bizony csorb�t ejt j�h�r�nk�n. Egysz�val benne vagyunk a cs�v�ban.

A kilencedik h� tizenhatodik napja

K�rdem �n, hogyha - amint bork�zi �llapot�ban Nait� kifecsegte - Kacujama Miki m�g mindig itt bolyong ebben a vil�gban, ugyan kit tett el l�b al�l Tamaki a szolg�j�val �s hogyan mertek visszaj�nni dolguk v�gezetlen? K�ts�gtelen: csakis csal�ssal szerzett el�gt�tellel t�rhettek meg a v�r al�. Megn�ztem a r�gi feljegyz�seket �s - megtal�ltam az idev�g� sorokat.
1757 tavasz�n t�rt�nt, hogy Tamaki Kogor� csatl�s�val Handz�val - miut�n a k�ldet�s�t sikeresen v�ghezvitte - haza�rkezett. Pontosabban a harmadik h�nap tizennyolcadik napj�n. A beadv�ny pedig a k�vetkez� napon kelt. Az �r �s csatl�sa abban az �vben, a harmadik h� hetedik napj�n egy Sirogane nevezet� telep�l�sen bukkant r� Kacujama Mikire �s a v�rva v�rt alkalom elk�vetkezett. �m Miki abban az id�ben �tvenegy �ves volt, betegs�gek k�nozt�k, nem b�rta m�r a kardot, teh�t Kogor� aj�nlotta neki, hogy hajtsa v�gre mag�n az �t�letet, k�vessen el harakirit. Miki bele is egyezett, �ggyel-bajjal a has�hoz fogta kisebbik peng�j�t, �s amint meg�rintette vele a b�r�t, a buzg�n seg�dkez� Kogor� m�r le is csapott �s annak rendje-m�dja szerint lecsapta a fej�t.
Most m�r eml�kszem r�, hogy annak idej�n nagyra becs�lt�k a szamur�jhoz m�lt� elj�r�st. Hihetetlennek t�nik, hogy mindezek ellen�re Kacujama Miki m�gis az el�k sor�ban maradt.
Ma este megid�ztem sz�ll�somra Nait� Iemont. Amint az ajt�n�ll� bevezette, vil�gosan l�tni lehetett, amint ki�lt szem�ben a gyanakv�s. Nem tudta elk�pzelni hamarj�ban, mi�rt is hivattam vizsg�l�tiszti mag�nrezidenci�mra. Megv�rtam, m�g helyet foglalt, majd lassan hozz�fogtam.
- Szeretn�k n�h�ny k�rd�st feltenni mag�nak Kacujama Miki �gy�vel kapcsolatban. Hallom, azt �ll�tja, hogy maga a m�lt �vben tal�kozott vele, pedig annak az embernek semmi keresnival�ja sincs m�r ezen a vil�gon.
Szavaim hallat�ra Nait� megremegett. L�tszott, hogy abban a pillanatban d�bben r�, mir�l is van sz�. Tal�n m�r f�lig-meddig kiment a fej�b�l, hogy mit �sszefecsegett a m�ltkori �jszakai iv�szat k�zben. Eln�mult egy kicsit, majd egy darab id�re hallgat�sba burkol�dzott. Hatvank�t esztend�s volt. Sz�m�tani lehetett r�: tiszt�ban van vele, hol a hat�r �s v�g�l illemtud�sa ez �gyben nem hagy k�v�nnival�t. Term�szetesen elv�rtam, hogy b�k�ben marad, visszakozik, nem akar megb�ntani senkit, s a miheztart�s v�gett r�gt�n hozz� is f�ztem:
- Magam sem tudom ugyanis elhinni...
Szerettem volna ha szabadkozik, mondv�n, hogy nem is eml�kszik, vagy nem tudja mir�l van sz�... Hozz�tehette volna m�g, hogy az ital besz�lt bel�le, meg, hogy eln�z�st k�r. Akkor pedig nem sz�ks�ges Nihonmacu urat f�rasztanom a kihallgat�ssal. Minden k�nnyen �tl�that�, �ppez�rt vegy�k �gy, hogy a vizsg�lat sor�n egyed�l is a v�g�re j�rhattam a dolognak. Nait� arc�n l�tni lehetett, hogy igencsak t�pel�dik. Rossz el��rzet fogott el. A f�rfi �lt�ben k�zelebb cs�szott, mint akinek nagyon fontos k�zlend�je van �s v�lasz�val r�c�folt v�rakoz�somra.
- Bizton eml�kszem, hogy tal�lkoztam Kacujama Mikivel. Igen, �ppen k�t �ve l�ttam, Kobikiben.
A helys�gben volt egy k�sz�r�s, amint �zlete f�l�tt c�gt�bl�ja is hirdette. Iemon - elhaladt�ban a bolt el�tt - megpillantott egy �tvenes �veiben j�r� szamur�jt, amint �ppen onnan b�jt el�. K�ts�gtelen, hogy maga Kacujama Miki volt az. Az elbesz�l� hozz�tette, hogy Kacujama �ppens�ggel nem aff�le l�zeng� r�nin benyom�s�t keltette, s�t ink�bb �gy festett, mint aki valami jobb gazd�n�l szolg�latra tal�lt. Megk�rdeztem Iemont, hogy alkalmasint v�ltott-e sz�t a hirtelen el�bukkan� emberrel. Nem a'! Nait� egy pillanatra f�ldbe gy�kerezett l�bbal �llt ott, s addigra Miki m�r el is t�nt a szeme el�l. Nait� akkor bet�rt az �zletbe, megk�rdezni ki j�rt ott, mondt�k neki, hogy az illet� szamur�j Arimoto Hj�e Ecsig�b�l. Ennek ellen�re Nait� k�t�tte mag�t: akit � l�tott, az minden k�ts�get kiz�r�an Kacujama Miki volt.
- Ennyib�l az�rt nem lehet ezt csak �gy meg�t�lni...
- De bizony lehet. �ll�tom, hogy � volt.
- Tal�n �sszet�vesztette valakivel...
- Nem �n! Annak idej�n k�zeli ismerets�gben voltam vele.
- Csakhogy m�r huszonh�t �ve annak, hogy elbujdosott.
A k�t �vet lesz�m�thatjuk, mert hiszen tavalyel�tt t�rt�nt a tal�lkoz�s, akkor is huszon�t esztend� m�lott el. Meg sem sz�l�totta, csak �ppen elmentek egym�s mellett, ugyan m�r hogyan �ll�thatn� teljes bizonyoss�ggal, hogy �ppen Kacujama Miki lett volna az az ember? K�ts�geimet azonban sz�toszlatta, hogy Nait� Iemon t�bbsz�r is meger�s�tette vallom�s�t, miszerint nem t�vesztette �ssze senkivel, az illet� nem lehetett m�s. Semmi olyan nem l�tott rajta, ami elt�rt volna Kacujama �br�zat�t�l.
Ha ez igaz, Tamaki hamis el�gt�tellel dicsekszik tal�n?
- Val�sz�n�nek l�tszik... - hallatszott Iemon v�lasza, amivel nem sokat lehetett kezdeni. Meg kell adni, hogy az�rt nem kezdett el ny�ltan �sk�l�dni a kutyaszor�t�ba ker�lt Tamaki Kogor� ellen.
- Ism�telten �s hat�rozottan �ll�tom, t�ved�s kiz�rva: az Arimoto Hj�e nevezet�, Ecsig�b�l val� szamur�j Kacujama Mikivel azonos. �gy bizony.
Volt mindebben valami fenyeget�. Vajon v�llalja-e a felel�ss�get, ha v�letlen�l m�gsem igaz? Valahogy szaga volt az �gynek.
- A fejemmel felelek �rte - v�gta r� k�ts�geimre haboz�s n�lk�l Iemon. Meghagytam neki, hogy ne sz�ljon senkinek �s elbocs�jtottam. Ak�rhogy is, de egyre cifr�bb az �gy. L�tezik ilyen felfoghatatlan dolog ezen a vil�gon? Ha �gy van, ahogy Iemon hat�rozottan �ll�tja, Tamaki Kogor� bizony�ra �gy t�rt haza, hogy el�tte nem Kacujama Mikivel, hanem m�ssal v�gzett. De ha nem a gyilkost �lte meg, akkor kicsod�t? Ki olyan bolond, hogy nem is � a tettes �s hagyja mag�t kiv�gezni?
Vegy�k azt, hogy valaki id�lt betegs�gben szenved, az �lethez m�gis ragaszkodik, nem tudja elvetni mag�t�l. Eszembe id�ztem Nihonmacu uram szentenci�j�t, mely csak m�g jobban sz�t- zil�lta az elgondol�saimat.
- Egy�ltal�n nem elk�pzelhetetlen, hogy valaki hamis el�gt�telt vesz �s �gy t�r haza. Mi sem k�nnyebb, mint bejelenteni, hogy el�gt�telt vettem, nem igaz? Nem t�l f�nyes �s dics�retes az ilyesmi, de ha az illet� hely�be k�pzelj�k magunkat, nincs arra sz�, milyen szorult helyzetbe ker�l az ember az eff�le �gyekben.
Annyi bizonyos, hogy van el�g baja az ilyen szerencs�tlennek. Hi�baval�s�ggal telik el t�z-tizen�t �v, hazt�r�sre enged�lyt nem kaphat, hacsak becs�lettel v�ghez nem viszi k�ldet�s�t. Mert ha nem - nincs m�s v�laszt�sa, minthogy �r�mtelen �lete sz�ntelen bolyong�sok k�zepette, a sz�ks�g szor�t�s�ban, sz�rkes�gben m�lj�k el. Vajon Tamaki Kogor� is megel�gelte a v�gel�thatatlan v�ndorl�sok k�njait �s valami furfanghoz folyamodott ink�bb?
De nem, ez a lehetetlens�ggel hat�ros. Ott a hely pontosan meghat�rozva: Sirogane falva, �ppen a t�rk�pen veressel megh�zott tartom�nyi hat�r mellett. Nem gyan�sabb-e Nait� Iemon, aki csak hajtogatja a mag��t, vagyis, hogy akit � l�tott: az �ppen Kacujama Miki? Besz�lhet nekem, m�gis csak megfoghatatlan amit mond.

A kilencedik h�nap huszonnegyedik napja

- Egy�ltal�n nem elk�pzelhetetlen, hogy valaki csin�lt el�gt�tellel t�rjen haza - vetette oda nekem k�nnyed�n Nihonmacu uram.
Sehogyan sem megy ki a fejemb�l. Hiszen sz�mos �rvet lehet felhozni �ll�t�sa mellett. Ezek tan�skodnak arr�l, milyen szavakkal kifejeztetetlen csap�s az eff�le becs�letbeli �gy. Addig nincs megnyugv�s, m�g fel nem hajtod a gyilkost, ak�rhol bujk�l, �s nem v�gzel vele.
N�h�ny napon �t m�st sem teszek, mint a nemzets�g r�gi feljegyz�seit b�ng�szem. Nyolc ember�lt�, majd m�sf�l �vsz�zad ideje alatt tizen�t esetben fordult el� ilyen becs�letbeli �gy, hacsak siets�gemben a t�bbi el nem ker�lte el a figyelmemet.
Megd�bbent�, hogy sikeresen csup�n n�gyen tudt�k v�ghezvinni k�ldet�s�ket, k�zt�k Tamaki Kogor�. A t�bbiek ki tudja, mi�ta �ton voltak, m�sok eset�ben a pap�r feh�ren maradt �s n�hol a feljegyz�sekben cin�bersz�nnel az �llt, hogy a csal�d az eset k�vetkezt�ben kihalt. Az egyiket �r�letbe kergetette, hogy ellens�ge hirtelen hal�llal kim�lt e vil�gb�l, mikor pedig h�sz �v t�relmes kutat�s�nak eredm�nyek�pp �ppen c�lj�hoz �rt volna. Ebb�l is k�nnyen bel�that�, hogy a becs�letbeli �gynek nevezett csap�s az �rintettnek micsoda kimondhatatlan gy�rtelmeket tartogat.
Milyen sorsra jutottak a t�bbiek, nem neh�z elk�pzelni. Megeshet, hogy az �ld�z� balszerencs�j�re az �ld�z�tt visszav�g, gyakran a keres�s hi�baval�s�g�ba belet�r�dve az egykor j�m�d� nemes�r �ns�gre jut. Nem k�ts�ges, el�fordulhat az is, hogy megtagadva v�rrokonait bujdosnia kell el�l�k, nyelni a sz�gyen �s megal�ztat�s k�nnyeit an�lk�l, hogy valaha is nyom�ra bukkanna a keresett szem�lynek.
A megs�rgult lapok kev�s olyan sz�nalmas sorsot jegyeztek fel, mint az otthon �s rem�ny n�lk�l v�ndorl� el�gt�telkeres�k�.
Lehets�ges-e, hogy Tamaki Kogor� nem b�rta elviselni t�bb� e v�gel�thatatlan bolyong�s keserveit �s valamif�le fort�llyal l�tszatra elint�zte dolg�t �s diadalmasan hazat�rt? Bizony nem elk�pzelhetetlen. �n m�gsem hiszem, hogy �gy t�rt�nt volna. 1757 tavasz�n Tamaki Kogor� - miut�n a k�ldet�s�t v�ghezvitte �s hazat�rt, olyan odaad�ssal v�gezte minden feladat�t, hogy derekass�g�val kiv�vta mindenki elismer�s�t. K�zismert er�ny�hez nem f�rt k�ts�g. Rajta k�v�l b�rkir�l, de r�la m�g �lm�ban sem gondolta volna az ember, hogy aljas eszk�z�kh�z folya- modik.
Tegnap az esti �r�kban felkerestem mag�nrezidenci�j�n Nihonmacu uras�got, jelent�st tettem neki, r�viden besz�moltam kutat�saimr�l. � csak k�nnyed�n b�lintott, de nem adott semmi k�l�n�sebb utas�t�st.
- Maradjon k�zt�nk mindez - sz�lt bizonyos nyomat�kkal.
- Ide rendeln� holnap est�re Tamaki Kogor�t? - javasoltam.

Tal�lkoztam a nagy�r port�j�n Tamaki Kogor�val. Mikor megpillantott engem, �pp�gy gyanakv� kifejez�s suhant �t az arc�n, mint Nait� Iemonnak, � sem tudta, mi�rt hivattuk. �gy l�tszott, m�g arr�l sem hallott, hogy n�h�ny napja szolg�j�t berendeltem. Egy darabig hallgattunk, azut�n megk�rtem, mondja el r�szletesen, hogyan j�rt el Sirogane falv�ban, mikor Kacujama Mikit�l el�gt�telt vett. Igyekeztem, nehogy b�rmivel is befoly�soljam a hangulat�t, de Kogor�t inger�lts�g fogta el. Ha nem n�zte volna hivatali tisztemet, haragja tal�n m�g nyersebb form�t �lt�tt volna.

- Mi�rt mondja nekem, hogy besz�ljek err�l? - dobta vissza a k�rd�st m�ltatlankodva.
Kellemetlen. K�rdezhette volna m�g s�rt�bben, de nem felejtkezett meg a feljebbval�ja ir�nti k�teles tiszteletr�l. Nekem azonban megvolt a magam elk�pzel�se �s tov�bb pr�b�lkoztam a k�rdez�sk�d�ssel.
- Faggat�z�som ok�t el nem mondhatom, de a gyanakv�s t�vol �ll t�lem. Elhiszi nekem?
Igyekeztem biztos�tani j�indulatomr�l, de a jelek szerint nem sok sikerrel, felhagytam h�t vele.
- Valaki azt �ll�tja, hogy k�t �ve tal�lkozott Kacujama Mikivel, akit mag�nak r�gen meg kellett volna �lnie.
- Hogyan?! - Kogor� �rthet� m�don megd�bbent. - Badars�g! - bukott ki bel�le.
A h�r hallat�n nem szeppent meg, meglepet�se �s haragos indulata teljesen hiteles volt, nem volt benne szemernyi sz�nlel�s sem. R�gt�n az eszembe �tl�tt, hogy ez az ember �rtatlan! Nem maradt bennem k�ts�g, sz�ks�gtelen volt a tov�bbi vallat�s, vagy faggat�z�s. �szinte arccal �s �t�l�ssel r�szletesen elbesz�lte, hogyan, milyen k�r�lm�nyek k�z�tt szerzett el�gt�telt.
N�h�ny napja ugyanazt k�rdeztem szolg�j�t�l, Handz�t�l is. Heiszuke, h�zi csel�dem a bar�tja, teh�t vele hivattam magamhoz. A besz�lget�s ut�n lelk�re k�t�ttem, hogy m�snak egy sz�t se! Kiss� bizonytalan voltam benne, vajon nem adja-e tov�bb gazd�j�nak a sz�t, de szolg�m v�llalta �rte a fel�ss�get, megnyugtatott, hogy aggodalomra nincs okom, Handz� hallgatott, b�r sz�rnyen feld�lt arccal indult haza.
- Nem kell f�lned. Egy�ltal�n nem akarunk gazd�dnak Kogor�nak �rtani - mondtam neki nyomat�kosan, de hi�ba, arca tov�bbra is bor�s maradt. Err�l m�r �n nem tehetek, a hivatalomhoz tartozik, hogy az embereket zavarba hozzam. B�rhogy is, Handz� megtarthatta �g�ret�t, nem sz�lt gazd�j�nak besz�lget�s�nkr�l.
Ez a Handz� az id�n t�lti be a hatvanegyediket. Szolg�mn�l h�rom esztend�vel id�sebb. P�ratlanul h�s�ges csatl�s � is. Szavahihet� csel�dem j�t�ll �rte, teh�t higgy�nk neki. T�nyleg megb�zhat�nak l�tszik.
Igaz, egykor szerencsej�t�kos volt. M�r tizenh�t-tizennyolc �ves kor�ban fel�lm�lhatatlan a maga mesters�g�ben, m�g huszonhat �vesen t�rsai haragj�t fej�re nem vonta. Ezek �let�re t�rtek, bambuszp�lc�kb�l font sz�nyegbe henger�tve v�zbe fojtott�k volna, ha t�rt�netesen Tamaki apja, aki m�g az ed�i szolg�lat idej�b�l ismerte �t, arra nem j�r �s ki nem menti szorongatott helyzet�b�l.
Ennek ok��rt szeg�d�tt Handz� Tamaki apj�nak szolg�lat�ba, szerencsej�t�kosi m�ltj�val pedig v�gleg szak�tott. A mai napig h�l�s a megment�j�nek �s imm�r a m�sodik nemzed�ket szolg�lja Tamaki Kogor� szem�ly�ben, h�s�g�hez nem f�r k�ts�g. Mindezt Heiszuke szolg�m mes�lte el nekem.
A t�rt�net r�szletei majd mindenben megegyeztek Tamaki Kogor� �s Handz� elbesz�l�s�ben. Pontosan �gy esett minden, ahogyan az el�lj�r�s�ghoz beadott el�terjeszt�sben olvashat�. K�tked�snek helye nincs. N�ha ugyan az id�rendben vannak elt�r�sek, de az ilyesmi elker�lhetetlen.
Kogor�nak d�cs�rtem a szolg�j�t, mondv�n:
- Handz�nak bizony�ra sokat k�sz�nhet, seg�ts�g�vel siker�lt megszereznie az el�gt�telt atyja hal�l��rt, igaz?
A f�rfi tekintete elhom�lyosult, kimondatlanul el�nt�tte a h�la �rz�se. Magam is �gy v�ltem, hogy a szolga nem kev�sb� nagyszer� f�rfi, mint ahogy a gazd�ja gondolja.
Amint Kogor� r�j�tt, hogy nincsenek h�ts� sz�nd�kaim teljesen megny�lt el�ttem, de t�rt�net�nek r�szletes ismertet�s�t itt most elhagyom. Elbesz�l�se k�zben s�padt arc�n id�r�l-id�re s�t�t �rny�kok vonultak �t. Magam is er�sen szavainak hat�sa al� ker�ltem. Ism�t meggy�z�dhettem arr�l, milyen k�nszenved�s az ilyen v�llalkoz�s: el�gt�telt szerezni a hal�los s�relem�rt. J�llehet k�v�l�ll�k�nt hallgattam v�gig, sokszor alig tudtam elfojtani felt�r� k�nnyeimet. Ha hozz�tartoz�ja hallja, nyilv�n nem �llja meg zokog�s n�lk�l a t�rt�net tragikus fordulatain�l. V�g�l k�r�ssel fordult hozz�m Kogor�:
- Nevezze meg, k�rem, aki �ll�totta, hogy Kacujama Mikit �letben tal�lta k�t �v el�tt.
- F�jdalom, de azt meg nem mondhatom. Bel�tom viszont, hogy aki meggondolatlanul sz�j�ra vesz ilyesmit - ha elegend� bizony�t�k sz�l ellene -, alkalmasint megfelel� b�ntet�st �rdemel.
Kogor� belenyugodott. Tal�n mert bel�tta, hogy Nihonmacu �r �s j�magam is szeretn�k bels� k�r�n tartani a dolgokat. A sz� k�nnyen s�rt �s tegy�k fel: m�g ha m�snap kider�l is, hogy alaptalan, a h�r m�r sz�tterjedt �s az �ltala �t�tt sebeket nem lehet egyk�nnyen begy�gy�tani. S�t, mondhatn�m, lehetetlen. Vigy�zni kell teh�t, nehogy �vatlans�gb�l a hamis h�resztel�s k�rbej�rja a v�ralattit.
Elbocs�jtottam Kogor�t.
- Maradjon k�zt�nk a dolog.
Amint ut�nan�ztem t�volod� alakj�nak, rokonszenv kelt bennem ir�nta.
�m hirtelen eszembe jutott, mik�nt intett �vatoss�gra p�ly�m kezdet�n az �reg Szanada Rokudzaemon:
- �rizkedj att�l, hogy mikor a sz�vedre hallgatsz, az elfogults�g �szrev�tlen hatalm�ba ne ker�tsen.

A kilencedik h� huszonnyolcadik napja

Nemsok�ra birtokcsere lesz - sz�lt�ben-hossz�ban err�l sz�l a f�ma. �gy t�nik: t�bb, mint val�sz�n�, megkapjuk az �tk�lt�z�si parancsot Hidzen Karac�ba. A k�sza h�r igaz, vagy hamis volt�r�l a n�pek mindenf�l�t tal�lgatni kezdtek. �gy t�nik, mostan�ban a t�bbs�g ink�bb hajlik arra, hogy nem lesz ebb�l semmi. K�t nagy uras�got �s h�zan�p�t �rintene a parancs - az egyik sz�znyolc, a m�sik hetvenk�t �ve vesztegel mostani hely�n, nem val�sz�n�, hogy egyszerre csak k�lt�z�si parancsnak kellene al�vetni�k magukat. A h�r hitel�ben magam is k�telkedem.

A tizedik h� m�sodik napja

Holdfordul� volt tegnap. Hangulatom napok �ta lehangolt. Megh�lhettem.
Ma d�lben hivatott Nihonmacu uram - alighanem Tamaki Kogor� �gy�ben. Ebben a h�napban Nakamura Gentadzaemon v�ltja �t tiszt�ben, de �gy l�tszik, ezt az �gyet v�ltozatlanul neki kell fel�gyelnie.
Ed�b�l bizalmas leiratot juttattak el hozz�. A nagyurat t�voll�t�ben helyettes�t� hivatalnok, Vatanabe Gengoemon viszonozta Nihonmacu uram lev�lbeli megkeres�s�t. Az irat l�nyeg�ben v�ve a tartom�nyi el�lj�r�s�g v�lasz�t tartalmazta. Ezek szerint r�szletesen kivizsg�lt�k, hogyan t�rt�nt az eset, melynek sor�n Tamaki Kogor� a tartom�ny Sirogane telep�l�s�n Kacujama Mikit kiv�gezte. Az �szaki tartom�nyi fel�gyel�, Joda Idzuminokami uras�g vezette elj�r�s sor�n - melyben k�zrem�k�d�tt Simagi Szansicsir� - f�ny der�lt arra, kik voltak annak idej�n a helysz�nre kik�ld�tt ellen�r�k �s hogy az eset pontosan megfelel-e annak a le�r�snak, melyet az el�lj�r�s�gnak megk�ldtek jelent�s gyan�nt. Nos, abban hiba nem tal�ltatott. Teljes terjedelm�ben csatolt�k egy siroganei parasztember, bizonyos Dendzsir� vallom�s�t, mert � viselt gondot annak idej�n a betegesked� Kacujama Mikire.
Az pedig, hogy Nait� Iemon Kobikiban a k�sz�r�s boltja k�zel�ben l�tt�k volna Kacujama Mikit - ezek szerint t�ved�snek �t�lhet�. M�r az is k�ts�ges, hogy a h�sz esztendeje elt�vozott Kacujam�t egy szempillant�ssal azonos�thatni lehetne. Ennek hihetetlen volt�t maga Nait� Iemon is el kell, hogy ismerje. �rthet� m�don bork�zi �llapot�ban elk�vetett t�ved�s�t pr�b�lja makacsul mentegetni. Ezt azonban csakis ostobas�gnak lehet min�s�teni.

- Szeretn�k �jfent tal�kozni Nait�val - mondtam, mire Nihonmacu �r sz�tlanul b�lintott, majd egy�tt�rz�n hozz�tette:
- Jegyz� uram ugyancsak megf�zhatott...

A tizedik h�nap hatodik napja

Bajnak j�tt ez a megh�l�s. K�t-h�rom napot fekszem, s k�zben visszaford�thatatlan v�ltoz�sok k�vetkezhetnek be az �gyben. �ggyel-bajjal �rr� lettem a fejf�j�son, tal�lkoznom kellett Nait� Iemonnal. A t�tov�z�s a buk�s alapja, a szemben�ll�k k�z�l egyiket �hatatlanul el kell ejtenem, vagy Iemon, vagy Kogor� mellett le kell tennem a garast. Ha �gy folytatom, rossz v�ge lesz, bizony�ra meg fogom b�nni. Ki kell v�gre teregetn�nk a napvil�gra, amit id�ig bels� k�rben rejtegett�nk. Ed�ban Nait� megl�tta az eleven Kacujama Mikit, akinek m�r r�gen s�rban a helye. H�t akkor meg kicsod�t v�gzett ki Tamaki Kogor�? Egy �l-Kacujam�t? �rdekes lenne.
Hiszen m�r el�bb is rebesgettek itt-ott valami eff�l�t a v�r alatti n�pek.
Nem tudom, kit�l indulhatott el a sz�besz�d. Csak abban vagyok bizonyos, hogy sem t�lem, sem Nihonmacu uramt�l. Vajon ki nem tartotta a sz�j�t? Tajasu, vagy Szakakibara, esetleg Morikava, vagy Nonomija? Most m�r lehetetlen kider�teni. Ak�rki volt is a fecseg�, �n biztosan nem. Val�sz�n�leg a k�vetkez� tartom�nyi �gyeletes k�reiben tejesztett�k el kiss� k�nnyelm�en a h�rt, a k�vetkezm�nyekkel nem t�r�dve.
R�ad�sul a h�r k�rbej�rt �s sajn�latos m�don csakhamar �sszet�z�st csiholt Tamaki �s Nait� k�z�tt. Tegnap este Siga Csikara kertj�nek ker�t�se mellett �sszeakaszkodtak.
- Bizonyos abban, amit Szakakibar�n�l hangoztatott? - vonta felel�ss�gre az ifj� Nait�t.
- De mennyire! Nem szok�som a leveg�be besz�lni.
Az els� pillanatt�l kezdve harcias volt a hangulat. Az elfeh�redett arc� Kogor� nem hagyta annyiban, fenyeget�en l�pett el�re. Nait� sem hagyta mag�t.
- Ecsigo vid�k�n, Takad�ban lakik Arimoto Hj�e n�ven Kacujama Miki, � tan�s�thatja, hogy ez �gy van �s nincs m�sk�pp - er�sk�d�tt -, l�ttam, amit l�ttam, nincs az �n szemem ronggyal kit�mve.
- Akkor meg �n, Tamaki Kogor� kit v�gtam le?
- Mit tudom �n?!
- Teh�t azt akarja mondani, hogy valaki m�st v�geztem ki helyette?
- �n ugyan nem. Nem eml�kszem, hogy ilyet mondtam volna. Csak r�mj�tt a fejcs�v�l�s. Furcs�llom, hogy l�thattam �letben Kacujama Mikit, akinek meg kellett volna halnia. Elv�gre az ilyesmi nem szokott t�l gyakran el�fordulni! - vigyorodott el Nait� Iemon.
- Ez�rt meglakolsz!
Egy szempillant�s alatt egym�snak estek volna, de szerencs�re az arra j�r�k sz�tv�lasztott�k �ket �s nagyobb baj nem esett. Legal�bb most az egyszer nem folyt v�r. De ami k�sik, nem m�lik. Hallv�n az esetet a mai napon magam el� id�ztem Iemont, aki ugyanolyan h�nyaveti m�don viselkedett, ahogy kezdett�l fogva.
- Valami nincs rendj�n ezekkel a mendemond�kkal - kezdek hozz�.
- Mif�le menedemond�kkal?
A fick� l�that�an semmif�le megb�n�st nem tan�s�t. Nyersen, fennh�j�zva �rezteti velem leplezetlen ellenszenv�t. Ism�t r� kellett j�nn�m, hogy m�g rossz h�r�n is t�ltesz szemtelens�g�vel. Nyugalmat er�ltetek h�t magamra.
- Mindegy minek mondjuk, de valami nincs rendj�n.
- M�r mi ne lenne rendj�n?
- Szembes�ten�m mag�t Arimot�val. Ez Kogor� k�r�se. Van kifog�sa ellene?
- Ha ennyire ragaszkodik hozz�, Kogor� h�zza a r�videbbet, de ha kell, azonnal meg�rom levelemet.
- Levelet?
Igen, Arimot�nak, vagyis: mag�nak Kacujama Mikinek.
Biztos volt benne, hogy Arimoto Hj�e nem m�s, mint Kacujama Miki. Vagy tal�n csak ezt a l�tszatot szerette volna kelteni. �gy l�tszott m�gis, hihetett igaz�ban �s nem csak bek�pzelte mag�nak. �gy viselkedett, mint aki nem kock�ztat semmit. T�nyleg nem lehetett m�st gondolni, mint hogy cs�k�ny�sen ragaszkodik az igaz�hoz.
- Szavamat adom r�, hogy Kacujama Miki meg fog itt jelenni! - v�gta oda Iemon �s nagy sebbel-lobbal elhagyta a h�zat.
Egy darabig elk�pedve �ltem ott. Iemon viselked�se valahogy m�gsem gy�z�tt meg teljesen. Vajon t�nyleg a sz�ve m�ly�n is meg van gy�z�dve arr�l, hogy Kacujama Miki �s az ecsig�i Arimoto Hj�e ugyanazon szem�ly? Nem l�tezik: k�t k�l�n ember nem lehet ugyanaz. Meg azut�n hi�ba ismerte k�zelr�l Nait� Iemon Kacujam�t, elk�pzelhetetlen, hogy csak �gy els� l�t�sra r�ismerjen. Hiszen akkor m�r h�sz esztendeje se h�re se hamva se volt az �ld�z�ttnek. Tegy�k fel, hogy m�gis � lenne, akir�l Nait� besz�l: ide mer�szkedne-e a szembes�t�sre? Mindazon�ltal r�szletesen t�j�koztattam az �gyr�l Nihonmacu uramat.
- Nincs mit tenn�nk - f�zte �ssze karj�t -, nem sokra megy�nk az �vatoskod�ssal.
Ennek a Nait� Iemonnak az ostoba k�rked�se engem felh�bor�tott. Cs�k�ny�ss�g�ben val�s�ggal kereste mag�nak a bajt.
A tizedik h�nap tizennyolcadik napja

Hihetetlen, de �gy igaz: Arimoto Hj�e val�j�ban Kacujama Mikivel azonos. A meglepet�st�l egy darabig k�ptelenek voltunk magunkhoz t�rni. Ami eladdig sehogy sem f�rt a fej�nkbe, egyszerre csak bebizonyosodott. Mit volt mit tenni, be kellett l�tnunk: �gy van ez, �s nincs m�sk�pp. Letagadhatatlan t�nyek t�masztott�k al� ugyanis.
Tegnap fogadtam Nait� Iemon l�togat�s�t. Az arca a gy�zelem b�szkes�g�t�l sug�rzott. Mikor felvettem azt �r�st, amit el�mt�rt, a hangom elakadt �s bizony�ra az arcomr�l is leol- vashat� volt a meg�tk�z�s. A lev�l felad�ja val�ban Arimoto Hj�e, alias Kacujama Miki. Gyorsfut�rra b�zt�k az iratot. Az ed�i rezidenci�b�l az ecsig�i Szakakibara-h�zb�l j�tt. Ak�r- h�nyszor is n�ztem, csak ugyanazt olvastam. Hogy l�tezik ez? Igyekeztem leplezni megd�bben�semet, a pap�rra meredtem, hogy legal�bb megjegyezzem a kalligr�fi�j�t. Sehogy se igazodtam el az �gy�n.
- N�lam maradhat az �r�s, ugye? - k�rdeztem.
Nait� lassan b�lintott. Mi lehet ez? �gy �reztem magam, mintha a tenger fenek�n j�rn�k.
- Nem �rtem - mondta k�s�bb Nihonmacu uram �s cs�v�lta a fej�t -, nem maga Nait� fabrik�lta ezt? - t�n�d�tt. Azut�n kiv�lasztott n�h�ny hiteles embert, akik egykor k�zelebbr�l ismert�k Mikit, bemutatta nekik az irom�nyt. Azok meg csak a fej�ket ingatt�k. Majd harminc �v t�vlat�b�l neh�z az ilyesmire valamit is mondani. El�ker�tett�k egykori �r�s�t - a h�zass�gi k�relm�be saj�t kez�leg �rta be az adatait. N�hol hasonl�tott a k�t irom�ny, n�hol meg eg�szen m�s volt. Eleve kudarcra volt �t�lve az �sszehasonl�t�s, hiszen h�rom �vtized nagy id�.
Ak�rhogy is: szembes�teni kell Kogor�t �s Arimot�t egym�ssal. Mikor a d�nt�st Nait� meghallotta kuncogni kezdett. M�g isten�t�letnek is al�vetette volna mag�t, annyira bizonyos volt a dolg�ban. De nem sz�nj�t�k ez? Hiszen Kogor� sem visszakozott.
Vajon hajland� lesz-e elj�nni ide Kacujama Miki? Hogyan mer az uras�g sz�ne el� j�rulni a hossz� t�voll�t ut�n? A fej�vel j�tszik. Annak idej�n innen kellett menek�lnie mivel egy t�rs�t legyilkolta. �s v�g�lis azonos�totta-e val�j�ban Nait� Iemon, hogy Arimoto Hj�e val�j�ban eredeileg Kacujama Miki lett volna? Vagy csak v�letlen egyez�sr�l volna sz�?
A szolg�mat elk�ldtem Handz��rt. Term�szetesen lelk�re k�t�ttem, hogy gazd�ja, Kogor� err�l mit se sejtsen.
- Handz�! Mondd meg az igazat! �sszebesz�ltetek Kogor�val, hogy egy�tt hamis�ts�tok meg a k�ldet�st? Nem valaki m�st �ltetek le Kacujama helyett? Most m�g tal�n tudunk valamit tenni �rtetek.
- Sz� sincs r�la, Ajao uram! - tiltakozott felh�borodva Handz�. - Nincs arra m�d, hogy k�t Kacujama Miki legyen. Azonnal leleplezz�k Nait� arc�tlans�g�t. Holtbiztos: csakis hamis�tv�ny lehet Nait� Iemon irata - mondta Handz� kiveresedve.
Ha az igazs�ghoz a legkisebb k�tely is f�rhetne, nem �ll�tan� ilyen hat�rozottan. Ami engem illet, �n is ink�bb Kogor�nak �s Handz�nak szerettem volna hinni, mintsem Iemonnak.

A tizenegyedik h�nap kilencedik napja

A felek szembes�t�se tizenegyedik h� nyolcadik�nak reggel�n esett meg. �ppen tizenkilenc nappal azut�n, hogy Nait� Iemonnak c�mezve meg�rkezett Arimoto Hj�e, alias Kacujama Miki irom�nya. A helysz�n Nihonmacu uram rezidenci�j�nak fogad�terme volt. Kacujam�n k�v�l az �sszes �rintett egy�tt volt a s�rk�ny �r�j�nak m�sodik szak�n.
A szoba d�szhely�nek oszlopa el�tt k�z�pen foglalt helyet Nihonmacu uram, balj�n Nakamura, egy kiss� t�volabb j�magam, Ajao jegyz�. Rajtam k�v�l m�g h�rom vizsg�l�biztos jelent meg, h�rman nem j�ttek el �s nem l�ttam ott a magasabb rang� el�lj�r�kat sem.
L�tnival� volt, hogy a tan�cskoz�s �s a d�nt�s semmik�ppen sem tekinthet� hivatalosnak. Sz�val nem titkoljuk el a dolgot, de egyszer s mindenkorra - egy bels� megbesz�l�ssel - elej�t vessz�k a sz�besz�dnek, ne terjedjen tov�bb f�lfel�.
Tamaki Kogor�t Handz� k�s�rte, vel�k szemben foglalt helyet Nait� Iemon.
�gy volt, hogy Kacujama Miki egyenesen idej�n majd a k�gy� �r�j�nak els� fel�ben.
Meghagyt�k neki ugyanis, hogy semmik�ppen sem jelenhet meg r�gi bajt�rsainak, ismer�seinek port�j�n. Term�szetesen ugyancsak szigor�an tilos volt Nait� Iemonnal el�z�leg tal�lkoznia. M�g ebben a v�gs� pillanatban is k�ts�ges volt, hogy egy�ltal�n megjelenik-e, vagy sem. A jelenl�v�k ezt-azt tal�lgattak, volt, aki bizonyos volt benne, hogy elj�n, m�sok lehetetlens�gnek tartott�k. Tal�n az ut�bbiak voltak valamivel t�bben.
El�z� �jszaka titokban �tf�s�ltem a k�rny�k vend�gfogad� h�zait, a H�rharang sz�ll�st, a Hegyilakot, majd m�g m�sf�l m�rf�lddel megny�jtva utamat a Lila ak�cos foly�hoz c�mzett sz�ll�t, a Citrusfa fogad�t, ide-oda j�rva mindenhov� vetettem n�h�ny pillant�st, term�szetesen elker�lve a felt�n�st, de Kacujama Mikire hajaz� figura sehol sem �tl�tt a szemembe.
Mikor k�zeledett a kit�z�tt id�, vagyis a k�gy� �r�ja, �s �rthet� m�don nyugtalans�g vett er�t a szemben�ll� feleken, s tal�n ez�rt mindh�rmuk arca elhalv�nyult. Szerettem volna, ha Kacu- jama Miki nem ker�l el�. Nait� Iemon cs�k�ny�ss�ge ellenszenvet keltett bennem. Tamaki Kogor� �rtatlans�g�ban hittem. Al�t�masztotta ezt az is, hogy a k�ts�gtelen�l fesz�lt felsz�n alatt Kogor� nyugodt volt. �ppens�ggel Nait� volt nyugtalanabb, de m�g mindig meg�talkodott magabiztoss�got sz�nlelt. Pedig biztos, hogy a Kacujam�nak tulajdon�tott irom�ny hamis. Ezt �ll�totta Handz� �s m�r Nihonmacu is gyanakodott.
- Nem Nait� Iemon �tl�tte ki ezt az eg�szet? - mormogta maga el�.
Viszont akkor meg hogyan volt k�pe ilyen nyugodtan megjelenni a szembes�t�sen?
De Kogor� �s Handz� is ugyanolyan fegyelmezetten viselkedett. Mindh�rman s�padtan ugyan, de igazukr�l meggy�z�dve �ltek ott. Hogyan lehets�ges ez? Fel nem foghatom. Val�sz�n�, hogy a koronatan� nem fog el�ker�lni. Nem is j�het ide, mert nem l�tezik - d�nt�ttem magamban.
Vagyis helyesebben sz�lva csak szerettem volna.
Rem�nys�gem ugyanis szil�nkjaira hullott sz�t.
A mondott id�ben k�sedelem n�lk�l sz�pen, csendesen megjelent Kacujama Miki. M�r j�rt erre n�h�ny nap el�tt, de tov�bbment �s Csirifuban a Vadr�zs�hoz c�mzett fogad�ban sz�llt meg, hogy a kijel�lt id�pontban megjelenhess�k a szembes�t�sen.
�gy �tvenhat �ves lehetett, k�ls�leg igazi r�giv�g�s� szamur�jt mutatott.
- Kacujama Miki voln�k - jelentette ki udvariasan �s nagy lelkinyugalommal. Iemon arca diadalittasan felragyogott. Egy hiteles szem�ly, Manada Rokudzaemon k�ts�get kiz�r�an azonos�totta Kacujam�t: ez az ember val�ban az, akinek mondja mag�t. Handz� arca ekkor halotts�padtra v�ltott, ajka remegni kezdett, a foga �sszekoccant. Kogor� el�sz�r nem hitt a f�l�nek, de azt�n r�gt�n mag�hoz t�rt �s a szolg�j�ra rivallt.
- Handz�! Mit jelentsen ez?!
- ...
A csatl�st cserbenhagyt�k a szavak, mag�ba roskadt, nekem �gy t�nt, hogy olvasni tudok a lelk�ben. Kettej�k jelenete nem volt megj�tszott. Handz� tudott valamit, amir�l Kogor� bizo- nyosan semmit sem sejtett. Hat�rozottan erre a meggy�z�d�sre jutottam.
- Becsaptam a gazd�mat! - szakadtak ki Handz�b�l a szavak �s feld�lt arccal Nihonmacu uram fel� fordult.
- Eln�z�st! - hallatszott ekkor �s valaki gyorsan lefogta Tamaki Kogor�t, aki maga ellen ford�totta kisebbik fegyver�t -, maga Kacujama Miki volt az.
- Nem szabad elkapkodni semmit! Azzal j�ttem ide, hogy ha tud, ak�r le is v�ghat. Az a f�, hogy Iemon szav��rt helyt�llhattam, ez�rt engem g�ncs nem �rhet, marad�k n�lk�l megtettem, ami t�lem k�v�nhat�.
Handz� ajk�n keser� mosoly j�tszott. Hidegen felnevetett.
- H�t ez nagyszer�, mondhatom, remek!
Nyilv�n esze �g�ban sem volt megd�cs�rni Kacujam�t, ellenkez�leg: szav�t �thatotta a g�ny.
- Handz�! Most pedig mindent elmond azonm�d, ahogyan t�rt�nt! - parancsoltam.
A szolga szavakat keresg�lve az al�bbiakat adta el�.
A c�ltalan bolyong�s sor�n az ereje v�g�n j�r� Kogor� �s Handz� m�r harmad�zben tette l�b�t Edo f�ldj�re. (H�reki 4. �ve, 1755 tavasz�n) Ekkor m�r �ppen kilenc �ve volt annak, hogy maguk m�g�tt hagyt�k Okadzaki vid�k�t. Mikor �ppen pihen�t akartak tartani Ed�ban, egy aszakuszai telepen, Kogor� magas l�zzal �gynak esett. Az �vek hossz� sora alatt felgy�lt f�radts�g leter�tette. �rr� lett rajta egy akkor terjed� rosszindult� rag�lyos k�r. Egy id�re v�ls�gos �llapotba ker�lt, fel�p�l�se is majd k�t h�napba tellett. Mikor m�r valamennyire al�bb hagyott a l�z, megjavultak gy�gyul�s�nak kil�t�sai, szerencs�re akadt egy O-Szugi nevezet� szomsz�dasszony, aki gondot viselt a betegre. Handz� r�b�zhatta gazd�j�t, maga pedig nap-nap ut�n bement a v�rosba k�r�ln�zni.
Mi mindennel kellett szembesz�llniok a kilenc zivataros, rem�nyvesztett �v alatt, m�g az ellenf�l nyom�t kerest�k! Handz� a csontjaiban �rezte ennek gy�trelmeit, de ink�bb k�borolt a nagyv�rosban mintsem n�m�n eltemetkezz�k az aszakuszai telepen, hogy ott �tadja mag�t a c�ltalan t�pel�d�snek. A csatl�s j�r�szt saj�t tehetetlens�g�t okolta a kudarcok�rt.
�m v�ratlanul �sszehozta a sors valakivel, akire nem sz�m�tott.
- Nicsak! Handz� b�ty�m! - sz�l�totta meg hirtelen a nagy tolong�sban egy hars�ny hang. Egy negyvennyolc-negyvenkilenc k�r�li elh�zott f�rfi ki�ltott r�, aki h�rom-n�gy leg�nye k�s�ret�ben vet�d�tt arra. K�ls�re hat�rozottan valami helyi bandavez�rnek l�tszott. A viszontl�t�s �r�m�vel k�zeledett �s bizalmasan karolta �t Handz� v�ll�t.
- R�g nem l�ttuk egym�st b�tya! - kurjantotta. Handz� bal karj�n tetov�l�s volt m�g a r�gi zabol�tlan id�kb�l. Szerencsej�t�kos korszak�b�l visszamaradt eml�k, az ismeretlen m�r err�l is r�ismerhetett, de a csatl�s csak lassan j�tt r�, ki is lehet val�j�ban.
- Te vagy az, Sinkicsi?
Sinkicsi t�ls�gosan is nagy ember benyom�s�t keltette ahhoz, hogy ilyen k�zvetlen legyen vele, Handz� egy darabig sz�tlan maradt, k�slekedett, azt hitte, �sszet�vesztik valakivel. Nem j�tt ki egyk�nnyen a sz�j�b�l, hogy "te vagy az Sinkicsi?" Pedig ezt az embert egykor, fiatal kor�ban a sz�rnyai al� vette, �gy szerette, mintha �ccse lett volna. Annak idej�n gyakran vitte a szab�d� Sinkicsit gyeng�d er�szakkal egy k�zeli te�z�ba, �r�lt neki, hogy a n�k r�gt�n j� sz�vvel voltak a j�k�p� fick�hoz. Ez�ttal is, annyi id� ut�n el�sz�r bet�rtek koccintani valahov�. Handz� lassank�nt el�adta, mi t�rt�nt vele az�ta, hogy elv�ltak egym�st�l, Sinkicsi v�gighallgatta, majd csendesen �gy sz�lt:
- De megv�ltozt�l kedves b�ty�m…
Nem cs�fol�dott. R�gen is ilyen m�ly�rz�s� f�rfi� volt. Handz� a sz�v�re vette a bar�ts�gos szavakat, kortyolt a forr� szak�b�l �s �nk�ntelen�l is s�r�n pislogni kezdett.
A v�g�n, nehogy elvesz�ts�k egym�st, Sinkicsi megadta a c�m�t �s bar�tja lelk�re k�t�tte:
- Ha valami gondod van, csak sz�lj, majd seg�tek - azzal a kez�be nyomott n�mi p�nzmagot, azaz k�t f�nyes negyedrj�st.
Nemsok�ra ezut�n t�rt�nt, hogy Handz� tal�lkozott Aszakusza k�rny�k�n a k�bor r�ninnal, akit Hasidzume Jaheidzsinek h�vtak. Az �tven �v k�r�li, z�ll�tt k�lsej�t f�rfi� nyom�ban gyerekek futottak. A feln�ttek is, akik mellett elment, halkan nevetg�ltek �s ut�na fordultak.
- Edo nagyv�ros. Mindenf�le ember van benne - folytatta elbesz�l�s�t a csatl�s -, el�sz�r csak ennyit gondoltam fel�le.
A f�rfi h�t�n ugyanis ez a felirat �llott.
"�LETEMET ELADOM"
Nem r�szeg t�rsak ugrat�sa volt ez, s�t�tt r�la a szerencs�tlens�g. Tal�n t�d�bajos lehetett. Sov�ny, elgy�t�rt arc�, de termetre magasnak, szinte h�rihorgasnak mondhat�. Teste enn�l nyomorultabb m�r nem is lehetne, val�ban vedlett mad�rra eml�keztetett. Kardja tokj�ban is tal�n bambuszpenge lapult. Ilyen volt a r�nin, Hasidzume Jaheidzsi.
- Hogyan tal�lna vev�re? - mormogta mag�ban Handz�. El�sz�r nem is gondolt r�la m�st, minthogy egy szerencs�tlen ember, akinek se kuty�ja, se macsk�ja, csak l�zeng a vil�gban. �m mikor ism�t �tj�ba akadt, esz�be �tl�tt r�la valami.
- K�rem, r�nin uram!
A megsz�l�tott r�n�zett, de r�gt�n ki�lt arc�ra a csal�d�s. Handz�t nem lehetett vev�sz�mba venni, de mivel nem nevette ki a r�nint, az�rt a toprongyos alak m�giscsak meg�ll�totta l�p�seit. Nyilv�n egy szalmasz�lba is belekapaszkodott volna.
- Mi tetszik?
Handz� zseb�ben m�g ott lapult a p�nz, amit Sinkicsit�l kapott. Fogta az embert �s egy �tsz�li, rongyos kis iv� ajt� feletti f�gg�ny�t fellebbentve, bet�rt vele a kocsm�ba. A f�rfi b�natos k�p�n l�tszott, hogy hitte is, meg nem is a szerencs�j�t. Handz� t�lt�tt Jaheidzsinek az olcs� szak�b�l a durva cser�ppoh�rba, majd feltette a k�rd�st:
- Maga t�nyleg �ruba akarja bocs�jtani az �let�t?
Az n�m�n r�b�lintott �s kiitta pohar�t.
- �s mennyibe tartja?
- Amennyi�rt veszik - mondta, de l�tszott a szem�n, hogy alkura k�sz. K�t-h�rom poh�rral m�g bed�nt�tt, majd �gy sz�lt:
- Legyen h�sz rj�. Att�l biztos r�sz�nom magam.
Akkoriban a rj� �rfolyama vagy harminc b�la rizst �rt a piacon. Handz� gyorsan fejben sz�molt �s r�j�tt, hogy bizony az �let �ra igen olcs�. Vev�re lelve Jaheidzsinek sem volt sok kedve hozz�, hogy az alkuval felverje az �rat. Ha m�g enn�l is dr�g�bbra tartja, m�g elszalajsztja a k�n�lkoz� alkalmat. Ugyan kezdett�l fogva rem�nytelennek l�tszott a v�s�r. Handz� megpr�b�lt a m�sik arc�rr�l olvasni, Jaheidzsi pedig azon volt, hogy az �r tekintet�ben min�l �vatosabban j�rjon el. Egy �let, melyb�l nincsen kett� - csek�ly h�sz rj� lenne? Elkedvetlen�t�en olcs�, de Handz�nak ez is hatalmas �sszeg volt.
Arra gondolt, hogy elmegy Sinkicsihez, ha sz�pen megk�ri, tal�n seg�t majd valamit. Felid�zte mag�ban a r�gi id�kb�l val� j�bar�t k�v�r, tekint�lyes arc�t �s a szeme sark�b�l r�pillantva Jaheidzsire, nyomat�kkal megk�rdezte:
- Ha lesz�molok h�sz rj�t, t�nyleg eladja mag�t?
- Marad�ktalanul bizonyos lehet benne uram, hogy eldobom az �letemet.
- De legjobb lenne persze, ha nem kellene eldobnia.
- Nem, sz� sincs r�la...
Handz� nyugalmat er�ltetett mag�ra �s bar�ts�gosan folytatta:
- Eln�z�st, de megmondan� nekem, hogyan jutott ilyen k�ts�gbeejt� helyzetbe?
- A le�nyom hal�l�n van - mondta Jaheidzsi, felhajtotta ital�t �s szem�t el�nt�tt�k a k�nnyek.
Kider�lt, hogy � is hasonl� cip�ben j�rt, mint Handz��k, becs�letbeli k�ldet�sben, vagyis meg kellett keresni �s lev�gni valakit.
Az ital m�r j�csk�n hatott, tal�n ez�rt hirtelen Jaheidzsi folyamatosan vallani kezdett. N�ha m�r ed�i m�dj�ra p�rgette a nyelv�t, bizony nem nagyon �llt j�l neki.
- A Szekis� Cuvan�ba val� Kamei-h�zn�l szolg�ltam - kezdte t�rt�net�t. - Term�szetbeni j�rand�s�gom sz�zh�sz b�la rizs volt. A Kamei-h�z viszonylag kicsiny volt, mind�ssze negyvenezer b�la �vi j�vedelemmel, �gyhogy ehhez k�pest az �n fizets�gem nem is volt olyan kev�s. Vagyis nem volt m�g az eny�m, ap�m vette f�l helyettem, a nyilv�ntart�sokban ugyanis eltartottjak�nt szerepeltem abban az id�ben.
Csakhogy az apa, Jaemon valami apr�s�gon sz�v�lt�sba keveredett �s meg�lt�k. Az elk�vet� a helysz�nr�l nyomban elmenek�lt. Jaheidzsi ekkor tizenkilenc esztend�s volt.
- El�rebocs�jtom, hogy ak�rhogy is ap�m, meg kell adni: el�g neh�z term�szete volt neki �s az igazat megvallva, titkon egy kicsit megk�nnyebb�ltem. Bel�tom, hogy ez a besz�d nem illik a sz�l�k tisztelet�nek er�ny�hez, de ak�rhogy is vessz�k, hal�l�val mindny�jan fell�legezhett�nk. Viszont azt tudnunk kell, hogy mit parancsol ilyenkor a k�teless�g. Elindultam h�t, de ahogy lenni szokott: egy-k�t esztendei kegyetlen hajsza sem hozott semmi eredm�nyt. Vajon hogy lehetett volna v�llakoz�som fedezet��l m�g vagy h�sz b�la t�bblet-rizst szerezni? Sz�val ha mindezt v�giggondoljuk, nem egyszer� az eset.
De az igazi keser�s�g az �trakel�st�l sz�m�tott negyedik �vben v�rta. Akkor d�bbent r�, hogy olyan mocs�rba esett, ahonn�t bajos kikeveredni. Fogalma sem volt, mily m�don szabadulhatna. A Kamei-h�z a sikeres teljes�t�shez elengedhetetlen �ti el�leget sem adta ki. A kezdeti lelkesed�s, mely indul�skor nagyj�b�l megvolt m�g - marad�k n�lk�l elp�rolgott.
- Egy ilyen semmireval�, esztelen embert megny�vasztanak �s m�g nekem kell lakolnom miatta!
Tizenhat �ve m�r, hogy Jaheidzsi a bolyong�sok k�zepette koldusbotra jutott. Ha legal�bb siker koron�zta volna keserves igyekezet�t! De nem, a tizenhetedik �vben az eg�sz f�rads�g egy csap�sra k�rba veszett.
- Megtal�ltam v�gre, akit kerestem, de a v�gzet is csak kellemetlens�get tartogatott. Az illet� ugyanis el�bb meghalt, mintsem oda�rtem volna. �ppen csak t�z nap hi�nyzott, ennyit k�stem.
Mit volt mit tenni, jelentenie kellett a Kamei-h�z el�lj�r�inak. El�sz�r �gy l�tszott, hogy minden tov�bbi n�lk�l megkapja az enged�lyt a hazat�r�sre, de akkor v�ratlanul h�tbad�ft�k. Valaki azt terjesztette r�la, hogy Jaheidzsinek kezdett�l fogva esze �g�ban sem volt szab�lyszer�en eleget tenni k�teless�g�nek. Szerencs�tlens�gre az �ld�z�tt, bizonyos Szait� Kumehacsir�l k�ztudott volt, hogy els�rang� fegyverforgat�.
- �gyse tudta volna �sszem�rni a j� v�v�val a kardj�t, t�tlen�l kiv�rta Szait� hal�l�t, elpocs�kolva az id�t - ezt mondogatt�k r�la.
- H�t igen, mindig akadnak eff�le emberek - gondolta mag�ban Handz� jogos felh�borod�ssal.
A sz�besz�d v�gzetesnek bizonyult. A nemzets�g k�zben t�nkrement, kap�ra j�tt nekik, hogy ezzel az �r�ggyel az �gyetlen fl�t�st sz�lnek eressz�k.
- Kardforgat�sra k�ptelennek min�s�tettek �s akkora v�gkiel�g�t�st l�ktek oda, mint a ver�b szem�ben a k�nnycsepp.
Let�rten elment Ed�ba.
- Edo meg akkora, hogy a magamfajta �henk�r�sz r�ninnak is akadt feles�ge - toldotta meg Jaheidzsi t�rt�net�t.
Egy szeg�nyb�l lett kett�s nyomor�s�g. Azut�n megsz�letett le�nyuk, akinek a Csijo nevet adt�k. J�form�n a semmib�l lett h�tesztend�s az id�n. Sz�let�s�n�l fogva gyeng�cske gyermek, k�t �ve m�r csak az �gyat nyomta. B�re k�kesen �ttetsz�v� v�lt. �llapota egyre rosszabbodott, a hal�l r�v�n �llott. �let�t megmenteni nem lehetett, de azt m�gsem n�zhett�k t�tlen�l, hogy szem�k l�tt�ra sorvad el. Ha csak egyszer is, de meg kell k�s�relni, hogy a sz�l� k�teless�g�t teljes�tse - gondolta Jaheidzsi. �m mit is tehetett volna, mikor a saj�t �lete sem �rt semmit sem. A nyomor�s�g sar�ban az ember annyit sem �r, mint egy eltaposott f�reg. Handz� �gy l�tta, hogy Jaheidzsi beteges arc�t vastagon lepi el a kil�t�stalans�g s�t�t �rny�ka.
- J�jj�n el ide holnaput�n - biztatta a nyomorultat, majd a visszaj�r� p�nzt a mark�ba nyomta, s azzal elv�ltak.

- Nem tudom megmondani, mikor adom meg, de m�lyen lek�telezne, ha kaphatn�k k�lcs�n h�sz rj�t - akarta mondani m�lyen r�stelkedve Handz� a r�gi bar�tnak, mert arra gondolt, hogy az egykor hi�ba volt p�rtfogoltja, ma m�r m�gis eg�szen m�s ember lett, ki tudja �lhet-e felaj�nlott seg�ts�g�vel. Sz�vb�l j�tt-e az, vagy sem... V�g�l m�gis - pr�ba, szerencse - el�rukkolt neki a k�r�s�vel.
- Az �n p�ratlan Handz� b�ty�m k�v�ns�ga el�tt mindig nyitva a f�lem! - mondta erre Sinkicsi.
Ilyen j�sz�v� v�laszra Handz� nem sz�m�tott. Sinkicsi azt sem k�rdezte, mire kell, el�kapta a p�nzgurig�t �s odaadta a h�sz rj�t. Handz� ugyan nem mondott semmit, de Sinkicsi olvasott a lelk�ben - hangj�t visszafogva �gy sz�lt:
- Azt�n �gyes l�gy �m... - s�gta. Tudott az �let�t �rul� emberr�l �s mivel fiatal kora �ta �les esz� fick� volt, csak mosolygott az elk�ped�st�l sz�n�t vesztett Handz�ra:
- Testv�r, bizalmatlan vagy, sz�lhatt�l volna nyugodtan, kezdett�l fogva itt a p�nz.
Handz� mag�ban h�l�t adott Istennek, de Kogor�nak m�g nem sz�lt semmit. Az volt a sz�nd�ka, mindenk�ppen egyed�l viszi v�gbe a dolgot. Abban is kez�re j�tszott a szerencse, hogy Kogor� arcr�l nem is ismerte Kacujama Mikit.
Elj�tt a nap, melyben meg�llapodtak, Handz� tal�lkozott Jaheidzsivel �s �tadta neki a k�rt �sszeget.
- Lek�telezett - h�l�lkodott Jaheidzsi, de arc�n az �r�m, a szomor�s�g �s a k�ts�gbees�s sz�tv�laszthatatlanul �sszekeveredett. Sietve n�zett k�r�l.
- Maga a b�r�n tanulta meg - folytatta Handz� halkra fogva -, mi keserves dolog ez a becs�letbeli k�ldet�s, vagyis hogy a mer�nyl�t felkutatva az �let�vel sz�moltassuk el el�gt�tel gyan�nt. Ha teh�t elad� az �lete, adja nek�nk.
�g�ret�t vette a r�ninnak, hogy egy h�napon kereszt�l Kacujama Mikinek adja ki mag�t �s azut�n Tamaki Kogor� v�gez vele. Szak�t sz�rcs�lgetve a legapr�bb r�szletekig mindenben meg�llapodtak. �s m�g csak be sem r�gtak. Jaheidzsi holts�padt arccal kelt fel. Handz�t enyhe b�ntudat sz�llta meg, restellte, hogy valakinek a gyenges�g�t kihaszn�lja. Azonban hamar j�zan esz�re t�rt.
Valaki bel�pett a kocsm�ba, �gy azut�n t�bb sz� nem eshetett k�z�tt�k. A szak� pocs�k volt.
Az elad� �let �r�n megveszik a saj�tjukat, gondolta Handz� �s �nk�nz� m�don faggatta maga-mag�t, elfogadhatj�k-e ezt az �ldozatot. �m furcsam�d nem �rzett semmi sajn�latot. Annak ellen�re, hogy ott volt az a szeg�ny kisl�ny, a hal�lrasz�nt f�rfi, a d�nt�s m�gsem volt neh�z �s a k�tely nem t�rt vissza t�bb�, hogy meggy�t�rje.
- Akkor egy h�nap leforg�sa ut�n, rendben? - figyelmeztetett Handz�, mikor a kocsma zsin�rf�gg�ny�t felhajtva kil�ptek az utc�ra. Jaheidzsi ny�g�tt valamit v�laszul. Az eresz alatt himb�l�dz� l�mp�s vil�g�n�l l�tni lehetett, hogy gyulladt szeme eg�szen bev�r�s�d�tt.
Handz� ezt a Jaheidzsivel k�t�tt furcsa szerz�d�st gondosan eltitkolta Kogor� el�tt, nem t�rta f�l terv�t, de egyszer, alkalomadt�n m�gis �gy sz�lt:
- Mostan�ban, mintha valamelyest t�bbet sejthetn�nk az ellenf�l tart�zkod�si hely�r�l. Valami azt s�gja nekem...
De csak ennyit �rult el. Egyik nap telt a m�sik ut�n izgatott v�rakoz�ssal. Handz� teljesen �br�ndjaiba mer�lt. Nemsok�ra siker�l kikecmeregni�k a d�gv�nyb�l. Egy id� m�lt�n azon- ban…
- Becsaptak! - d�bbent r� a csatl�s.
Jaheidzsi elillant ugyanis. Nem vit�s, p�nzre tev�n szert megsajn�lta nyomorult �let�t. De hogy merre hordta el mag�t, nem lehetett tudni. Handz� minden sz�baj�het� helyet t�v� tett ut�na, de a r�ninnak nyoma veszett. A csatl�s rem�nyveszetten t�nfergett ide-oda.
- El��rzetem megcsalt - ismerte be Kogor�nak, aki kapva kapott a m�ltkori biztat�son. A szamur�jnak kedv�t szegte a dolog. Handz� meg egyenesen �gy �rezte, hogy az sem csillap�tan� le, ha �zekre szedhetn� az �lnok Jaheidzsit.
- Na, b�zd csak ide! - �t�tt a mell�re Sinkicsi, mikor meghallotta a t�rt�nteket. Volt neki vagy t�z embere, mindenf�le szolg�latra foghat�. �gy v�lte, hogy Jaheidzsi csak nem rep�lhetett ki Ed�b�l. De Kogor�, mit sem tudva err�l, mihelyt helyre�llt az eg�szs�ge, �jb�l nekiv�gott a v�ndor�tnak. Sinkicsi mindenre gondolt, ell�tta �ket egy meglehet�s �tik�lts�ggel.
- N�zd csak - b�ztatta Handz�t -, �lljatok od�bb, �lj�tek vil�gotokat m�sutt, csavarogjatok erre-arra egy-k�t esztendeig, meglehet azalatt megtal�lj�tok az igazit, nem? Akkor k�nnyebb lesz az �lmotok. Ha nem l�ty�g �resen a zsebed, az utaz�s sem csupa k�nszenved�s, nem igaz?
Handz� b�lintott.
Mikor ism�t - imm�r negyedszer v�ndorl�suk folyam�n - Ed� f�ldj�re l�ptek, az m�r k�t �v m�lva t�rt�nt, 1757 tavasz�n, a H�reki korszak hetedik esztendej�ben. Erej�k v�g�re jutottak. Mikor Sinkicsi meghallotta milyen eredm�nnyel j�rtak, eg�szen elk�pedt.
- Micsoda? M�g mindig nincs meg? T�nyleg? Ez azut�n a kem�ny di�! Akkor nincs m�s h�tra, a becs�letbeli �gyb�l csak �gy lesz valami, ha egy kis sz�nj�t�kot csin�lunk - azzal lehalk�totta a hangj�t. - No, de ne f�lj, megvan Jaheidzsi! Sirogane falv�ban lakik. Menek�lt volna tov�bb, de az eg�szs�ge cserbenhagyta, a keze-l�ba m�r nem engedelmeskedik.
Jaheidzsi elvadult helyen, egyed�l lakott. Els� l�t�sra kider�lt, hogy m�r r�gen �gynak esett. �rny�ka sem volt r�gi �nmag�nak. El�z� tal�lkoz�suk idej�n, k�t �ve is igen rossz b�rben volt, de nem ennyire. Mikor �gy�n�l hirtelen megjelent �ld�z�je, csak annyit sz�lt elhal� hangon:
- H�t megj�tt, uram...
L�tszott, hogy m�g a meglep�d�sre sincs ereje. Handz� torkig volt vele, de valahogy legy�rte indulat�t...
- Nagyot v�tettem... - ismerte be Jaheidzsi.
- Egyed�l van?
- Igen, a l�nyom meghalt, a feles�gem meg... - Jaheidzsi hangja elcsuklott. �gy l�tszik, az asszony otthagyta. Mib�l is tartotta volna el? Jaheidzsi r�gt�n r� is t�rt a p�nz dolg�ra, sejtette Handz� gondolat�t: vagyis, hogy a h�sz rj� nem tartott sok�ig.
- A h�sz rj�, amit uramt�l kaptam elment egy olcs� kardra. Megvettem, de ezzel ritka szerencse �rt: v�letlen�l egy igen j� darabra akadtam, teh�t p�nzz� tettem. Azt is hamar fel�lt�k.
Egy k�zelben lak� Dendzsir� nev� paraszt viselt gondot a beteg Jaheidzsire, de az is csak addig, m�g a p�nzb�l tartott.
Azut�n Jaheidzsi j�s�gosnak t�n� halv�ny mosollyal v�ratlan dolgot k�z�lt:
- Itt engem Kacujama Mikinek tartanak, aki Okadzakiba val�. Mi�ta csak itt lakom. Nem kell meglep�dnie, nem annyira az�rt, hogy az �g�retemhez h� legyek, vagy valami becs�let miatt, hanem ink�bb csak �gy... de lehet, hogy a lelkiismeretem sz�lalt meg...
Handz� mindenre visszaeml�kezett: ez a f�rfi hogyan bocs�jtotta �ruba saj�t p�tolhatatlan �let�t, mik�nt v�s�rolta azt meg csek�ly �sszeg�rt k�t �vvel ezel�tt. Gy�va kis ember ez a Jaheidzsi. Lehet, hogy erdetileg nem volt az, legal�bbis fiatal kor�ban. Akkor tal�n k�pes lett volna apja hal�l��rt is el�gt�telt venni. �m a nyomorban t�lt�tt �vek �t is, mint b�rki emberfi�t, kiforgatt�k az embers�gb�l. Handz� �t�rezte az el�gt�telv�tel hi�baval�s�g�t, mely egy fiatal, er�teljes szamur�jt �gy le tud s�llyeszteni.
- Uram, j�kor j�tt, f�l�vn�l tov�bb m�r nem h�ztam volna...
Szavai k�zben valaki felt�nt a h�z el�tt.
- Te vagy az, Dendzsir�?
- Aha.
K�z�pkor� parasztember n�zett be a h�zba.
- Hogy �rzi mag�t, Kacujama uram? - k�rdezte. Ezt ilyen egy�rtelm�en hallva Handz� szip�kolt egy kicsit. Miut�n egy kev�ske sil�ny �lelmet letett, Dendzsir� t�vozott. Jaheidzsi er�tlen tekintet�t Handz�ra emelte.
- Mikor j�nnek, uram? Holnaput�n j� lesz? Nem kell k�telkednie, semmi nem j�het k�zbe. Mindent elmondtam Dendzsir�nak. Okadzakiba val� r�ninnak, Kacujama Mikinek tart...
Handz� hallgatott. Nem vitte r� a l�lek, hogy ezt az embert kiv�gezze. Haragja elp�rolgott �s ezt Jaheidzsi el�tt sem pal�stolta.
- Mi�rt nem v�laszol? Ne t�tov�zz�k. Meg�llapodtunk uras�goddal, nem igaz? Azt mondta nekem, hogy �n is a saj�t b�r�m�n tapasztalhattam az el�gt�telv�tel t�redelmes mivolt�t. Ez�rt h�t, ha egyszer m�r �gyis elad� az �letem, adjam maguknak. H�nyattatott �let� ember voltam eg�sz �letemben, de ma m�r nem �rdemlek k�m�letet. Csak az a baj, hogy ezzel a testtel m�r nem tudok ki�llni �letre-hal�lra.

- Negyednapra Hasidzume Jaheidzsit kiv�gezt�k. Ennek tov�bbi r�szletei m�r az �t �vvel ezel�tti jelent�sb�l ismertek.
A hossz� t�rt�net befejezt�vel Handz� lehajtotta a fej�t. Az elcsendesedett szob�ban csak az emberek s�lyos l�legzetv�tele hallatszott. Iemon egyre jobban s�padt. Nyomtalanul elt�nt arc�r�l a kezdeti diadalittas kifejez�s. Lehet, hogy a t�bbiek �szre sem vett�k, �n azonban l�ttam, amint arca s�t�tre v�ltott �s befellegzett a hangulata.
- Ezek szerint azt akarja mondani, hogy a v�gtelen v�ndorl�st�l elgy�t�rt gazd�ja, Kogor� kedv�be akart j�rni mindezzel? - tette fel e k�rd�st Nihonmacu uram.
Handz� visszah�k�lt, majd siteve tiltakozott:
- Nem, sz� sincs r�la! A gazd�mnak semmi k�ze sincs mindehhez. Mikor a szerencs�tlen Jaheidzsivel el�sz�r tal�lkoztam, j�magam m�r elm�ltam �tven esztend�s. Nem b�rtam er�vel az utaz�ssal j�r� t�r�d�st. Nem is tudom, hogy m�r h�nyszor akartam megsz�kni �tk�zben. �m eszembe id�ztem elhunyt gazd�m ir�ntam val� j�s�g�t �s ha szenvedve is, folytattam utamat a fi�val tov�bb. Az �tlet, hogy az �ld�z�ttet helyettes�ts�k Jaheidzsivel - az �n mell�fog�som, �n terveltem ki a saj�t szak�llamra, mivel m�r r�helltem tov�bb folytatni ezt a k�ldet�st. Sz� sincs arr�l, hogy a gazd�m�rt tettem volna. � maga, Kogor� �r soha nem mondott nekem ilyet, egyszer sem tett c�lz�st arra, hogy c�ltalannak tartan� k�ldet�s�t. Erre esk�sz�m.
Nihonmacu �r helyesl�en b�lintott, Iemonnak el�llt a l�legzete. Az addig n�m�n sz�jasz�l�t harapd�l� Kogor� hirtelen felszegte a fej�t.
- Gyermek voltam m�g, mikor ap�mat meg�lt�k, senkinek sem volt gondja r�, hogy megismertesse velem a gyilkos arcvon�sait. Ak�rhogy is, ez engem g�ny t�rgy�v� tett. Nincs ments�gem, b�rmilyen b�ntet�st kapok, csak enyh�nek mondhat�, ez�rt m�lt�nyosnak tartom, megnyugv�ssal fogadom, Handz�, t�ged pedig felmentelek. Puszt�n az ir�ntam �rzett szereteted kifog�solhat�. Ellenben az �n vit�zi becs�letem k�nny�nek tal�ltatott. Te, Handz� sok �ven �t egy�tt t�rt�l velem a h�nyattat�sok k�zepette, an�lk�l, hogy eff�le fort�lyokra gondolt�l volna, ez�rt �n meg�rtelek t�ged - mondta ki. Handz� �sszeszor�tott fogakkal pr�b�lta visszafojtani zokog�s�t, de bors�nagys�g� k�nnyei v�gigperegtek az arc�n. Ekkor t�rt�nt, hogy Kacujama Miki el�l�pett.
- B�rmikor k�szen �llok r�, hogy ki�lljak Tamakival. Ez k�l�nben eleve feltett sz�nd�kom. K�rem, ne hagyj�k figyelmen k�v�l azt, amire Nait� Iemonnak �rt levelemben utaltam, hogy b�r hossz� id�re visszavonultam �s elrejt�ztem a bossz� el�l - c�lom csakis a becs�let megv�d�se volt. Most m�r, miut�n t�bb, mint h�sz �ve elt�ntem Okadzakib�l �s nem hallattam magamr�l, felid�z�d�tt r�gi bar�ts�gom Iemonnal. Azt m�r nem hagyhattom, hogy �sszekeverjenek egy vadidegennel, ez m�r a becs�letembe v�g, v�gre is az �rtes�t�sre megjelentem, hogy imm�r Iemon j�h�r�t is helyre�ll�tsam. Nincs mit megb�nnom.
Kacujama megnyugtat� szavaira a tan�csnokok arc�n v�ratlanul elismer�s kifejez�se �t�tt tany�t. Vir�g �s gy�m�lcs, bels� �s k�ls� �rt�k egy�tt pomp�zott ebben az igaz vit�zi sz�zatban. Handz� azonban engesztelhetetlen�l fordult Kacujama Mikihez.
- �, uras�god azut�n az igazi fennk�lt, csod�latos szem�ly!
Az a d�nt�s sz�letett, hogy az �rintetteket, vagyis Kogor�t, Iemont, Mikit �s Handz�t egyel�re k�l�n�ts�k el egym�st�l, �gy �tmenetileg Kacujama Mikit Nihonmacu uram rezidenci�j�ban marasztott�k, a t�bbieknek pedig megparancsolt�k, hogy ki-ki t�rjen haza a saj�t h�z�ba, ott v�rj�k meg a tan�cs hat�roztat�t.
A n�gy tan�csnok k�z�l Nakamura, Sanada �s Kat� azon a n�zeten volt, hogy az elhangzottak �rtelm�ben Kacujama Mikit�l nem kell sajn�lni az elismer�st, de ebben a pontban Nihon- macu uram nem osztotta meg vel�nk v�lem�ny�t, ink�bb mindv�gig hallgat�sba burkol�zott.
Vajon eredetileg Handz� mi�rt nem t�rta fel legal�bb el�ttem az igazs�got? - t�pel�dtem. - Ha �gy tesz, lett volna m�s, j�rhat� �t is. �n meg abban a hiszemben voltam, hogy az ecsig�i Takad�ban a Szakakibara-h�zn�l szolg�l� Arimoto Hj�e Kacujama Mikivel �sszet�veszthetetlen, �s az se elk�pzelhet�, hogy most kifejezetten ide lehet hozni szembes�t�s v�gett. Vagy p�ld�ul Miki levele lehetett volna Iemon hamis�tv�nya is.
Azt kell-e mondanunk, hogy a szamur�j tal�n eg�szen m�s, mint a k�z�ns�ges ember? Itt van Handz�, aki harminc �ve �ll egy j�nev� csal�d szolg�lat�ban, de v�g�lis nem t�bb, mint puszta szolga. Nem nagyon tudta belehelyezni mag�t egy olyan szamur�j lelk�let�be, aki az eg�sz �let�t felteszi egy rem�nytelen�l hi�baval� �gyre. Ez m�g nekem sem nagyon megy, pedig j�magam is szamur�j vagyok. Oda jutottam teh�t, hogy meg�rtettem Handz� g�nyos nevet�ssel k�s�rt kijelent�s�t, mikor v�gigm�rte Kacujama Mikit �s �gy sz�lt:
- �, uras�god azut�n az igazi fennk�lt, csod�latos szem�ly!

A tizenegyedik h�, tizedik napja

�ngyilkoss�ggal vetett v�get �let�nek tegnap este, szob�j�ba z�rk�zva Nait� Iemon. Ind�t�ka ismeretlen, b�cs�levelet, vagy hasonl�t nem hagyott h�tra. Azt az�rt nem �ll�thatom, hogy nem bocs�jtkozhatunk tal�lgat�sokba. M�g Handz� l�p�sr�l-l�p�sre el�adta, hogyan v�gezt�k ki helyettesk�nt Hasidzume Jaheidzsit, Nait� teljes n�mas�gba burkol�dzott �s arc�r�l marad�k n�lk�l lehervadt a diadalittas kifejez�s.
Iemon hal�l�t sz�lh�d�snek tulajdon�tottuk. Nihonmacu uram hagyta meg �gy. Mikor kiadta a parancsot, n�mi megk�nnyebb�l�s volt leolvashat� az arc�r�l. L�tszott, hogy az �gy elrendez�dik an�lk�l, hogy �t�letet kellene hoznia a szemben�ll� felekr�l.
Este, mikor �ppen feljegyz�seim v�g�re �rtem, megjelent a Tamaki-h�z szeniorja, Dzs�r�emon. Alighogy helyet foglalt, felindultan hozz�fogott mondand�j�hoz.
- Miut�n - Handz�, a h�zunk szolg�lat�ban �ll� csel�d ur�t r�tul becsapta - fejveszt�s b�ntet�s�ben r�szes�lt gazd�ja, Kogor� kez�b�l. Az �gyet tisztelettel jelentem Nagys�godnak �s egyben k�rem sz�ves tudom�sulv�tel�t.
Ez bizony irgalmatlan dolog volt. Vil�gos volt ugyanis, hogy amit Handz� tett, ura, Kogor� ir�nti j�indulatb�l cselekedte. Igaz, hogy nevets�gess� tette a hamis �ldozattal, akit kardja al� hajtott, de vajon - sz�nd�k�t tekintve - nem lett volna m�lt� kegyelemre? M�sok v�lem�nye szerint sem �rdemelt volna felt�tlen�l bocs�natot, de Nihonmacu uram hajlott arra, hogy csup�n sz�m�zet�ssel s�jtsa v�tk��rt. Azut�n Iemon �ngyilkoss�ga is ak�rhogy vessz�k, Handz� mellett sz�lt. Igaz�n kegyetlen�l elb�ntak vele.
- Kezelj�k az �gyet ill� tapitattal - mondtam az �regnek.
Dzs�r�emon �sz szem�ld�k�t magasra emelve b�szk�n elvonult. Arc�n a megb�n�snak nyoma sem l�tszott, annyi sem, mintha egy bogarat eltaposott volna.

A tizenegyedik h� tizenegyedik napja

Ma valamivel a d�li �ra el�tt a hivatali helyis�gben Nihonmacu uramnak besz�moltam Handz� hal�l�r�l, tov�bb� tolm�csoltam neki Dzs�r�emon szavait.
- Szerencs�tlen �gy... - Nihonmacu uram igen rosszallotta a dolgot.
T�rgyal�sunk k�zben gyorsfut�r �rkez�s�t jelentett�k. A nemzets�g k�lt�ztet�s�nek parancs�t hozta. A tartom�nyok urai helyet cser�lnek. Hely�nkre Macudaira nagyurat rendelt�k, a mi nemzets�g�nket pedig Doiba. A m�ltkori sz�besz�d val�s�gg� v�lt.
Handz� dolg�t felejts�k el - mondta Nihonmacu uram.
Meg�rtettem. M�r csak arra kell vigy�zni, hogy Tamaki Kogor�nak ne okozzunk bajt. A v�ratlan k�lt�z�si parancs kap�ra j�tt. A k�lt�zk�d�s felfordul�ssal j�r, k�zben Iemon �s Handz� hal�l�t majd mindenki elfelejti. Eszembe �tl�tt a nyomorult r�nin, Jaheidzsi. � legal�bb b�k�ben nyugodhat. A v�rbeli felfordul�s izgatotts�ga a hivatalban is �rezhet� volt. Teljes megk�nnyeb- b�l�sem teh�t m�g j�csk�n v�rat mag�ra.
Ma ugyanis tudatt�k velem: az �jszakai �r�kban Tamaki Kogor� is v�gzett mag�val. Mikor odasiettem, m�g nem gy�ltek �ssze hozz�tartoz�i.
- M�g nem �rtes�tett�nk senkit - mondta a halotts�padt feles�g �s egy �r�st adott �t. Kogor� nekem c�mzett b�cs�levele, v�grendelete volt. R�viden le�rta szolg�j�nak Handz�nak szomor� t�rt�net�t. Sejthettem volna! Csak arra nem gondoltam, hogy Kogor� is az �nk�ntes hal�lt v�lasztja.
"Handz� engem v�dett, az ir�ntam �rzett szeretetb�l tervelte ki, amit tett, meg�rtettem, hogy az nem is az � gondolata volt, hanem a velem t�lt�tt �vek alatt felgy�lemlett keser�s�g k�sztette erre �t."
Szinte hallani v�ltem Kogor� t�redelmes szavait. Szolg�ja t�nyleg saj�t �rdek�ben csapta be.
- Olyan, mintha magam �ltem volna meg Handz�t - mondta Kogor� �zvegye k�nnyekt�l �sszesz�k�lt szemmel, remeg� ajakkal. A szolga hal�la, s�t ur�� is annak folyom�nya volt, hogy az asszony felbolygatta a nagycsal�dot. Eredetileg a f�rje �rdek�ben tette, nem akart semmi rosszat. De v�g�lis �ppen ford�tva s�lt el a dolog.
- Annyira f�ltem, hogy a f�rjemet b�n�snek tartj�k majd!
Az eg�sz onnan indult, hogy az asszony felkereste a csal�d leg�regebb tagj�t, Dzs�r�emont. Az �reg, nagytekint�ly� f�rfi� - a csal�d tagjaival megtan�cskozva - arra akarta r�er�ltetni Kogor�t, hogy saj�t kez�vel v�gezzen szolg�j�val. �m Kogor� nem volt hajland� erre, megmakacsolta mag�t. Az �reg t�relm�t vesz�tve kir�ngatta az udvar v�g�be Handz�t �s egy kardcsap�ssal kiv�gezte.
- Kogor� akkor csak annyit mondott, hogy az�rt mert valaki szolga, nem f�reg. Felindultan beharapta sz�jasz�l�t, szem�b�l kicsordultak a k�nnyek.

Ma m�g miel�tt megvirradt volna, elker�lve az emberek tekintet�t, Kacujama maga m�g�tt hagyta Okadzak