Natme Souseki
MACSKA VAGYOK
[Wagahai-wa neko de aru]
Ford�totta Erd�s Gy�rgy
Forr�s: Eur�pa K�nyvkiad�, Budapest, 1988

Tartalom

Els� fejezet
M�sodik fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
�t�dik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Ut�sz�

Els� fejezet

�n, k�rem, macska vagyok. Nevem m�g nincsen. Sejtelmem sincs, hol j�ttem a vil�gra. Csup�ncsak valami s�t�t, csatakos helyen felhangz� ny�vog�sra, a tulajdon ny�vog�somra eml�kszem. Ekkor l�ttam meg az emberi l�nyt. Mi t�bb - mint k�s�bb megtudtam -, abb�l is a legkomiszabb fajt�t: a kosztos di�kot. Ezek - mondj�k - olykor elkapnak, megf�znek �s megesznek benn�nket, macsk�kat. Akkoriban azonban egy�ltal�n nem gondolkoztam m�g, ez�rt k�l�n�sebb f�lelmet sem �reztem. Csak valami l�gy ringat�z�s kelt bennem, mikor a tenyer�re emelt. Ennek csillapodt�n megpillantottam az arc�t. Nos, szem�gyre vehettem h�t ezt az �gynevezett embert. Az egykori k�nos benyom�s m�ig megmaradt bennem.
El�sz�r is: ott, ahol sz�rnek kellett volna �keskednie rajta - csupasz a k�pe, mint a te�skanna. K�s�bb j�csk�n ad�dott alkalmam k�l�nf�le macsk�kkal �sszej�nni, de ilyen id�tlen egy sem akadt k�z�tt�k.
Mindez m�g hagyj�n, az �br�zata k�zep�n azonban van egy kisz�gell�s. Azon pedig likak. Ezekb�l id�nk�nt f�st�t p�f�g, de oly tikkaszt�t, hogy majd elal�lok bel. Most m�r tudom: doh�ny az, amit az ember imigyen fogyaszt.
Eg�sz j�l elhelyezkedtem a di�k tenyer�n. Egyszer csak iszony� er� l�d�tott meg, a szemem karik�ra forgott, s a di�kkal-e vagy magamban, de nagy �vben rep�lni kezdtem. A l�legzetem is el�llt - ez a v�g! Azt�n olyat nyekkentem, hogy a szemem szikr�kat vetett.
Mikor magamhoz t�rtem - a di�k sehol, testv�reimb�l egy sz�l se, dr�ga any�m elt�nt. R�ad�sul - nem �gy, mint addig - k�pr�ztat�an vil�gos a hely, ahov� ker�ltem. Haj, cudar vil�g! Megpr�b�ltam kikecmeregni nagy keservesen, ugyanis becses szem�lyemet a szalmaalomr�l egyenest a t�visek k�z� vetett�k!
T�rekszem kifel�, ahogy lehet, h�t el�ttem egy nagy t�. Annak a partj�n le�l�k �s spekul�lok. Mihez kezdjek, mit csin�ljak - sehol semmi.
Kisv�rtatva kis�t�ttem, hogy ha vernyogok, csak el�ker�l valahonn�t a di�k. Ny�vogtam teh�t keservesen... sehol senki.
V�g�l a tavat borzolni kezdte a sz�l, s a nap lement. A bend�m meg �res. Nyafogn�k, �mde most m�r egy hang sem j�n ki a torkomon. K�ts�gtelen, hogy falnival�hoz kell jutnom, b�rminem� l�gyen is az. Nekiv�gok, hogy bal fel�l megker�ljem a tavat... micsoda nyomor�s�g... Er�t veszek magamon, v�nszorgok tov�bb... v�gre azt�n egy emberb�z� hely! Na most mi lesz - t�n�d�m -, s akkor meglelem a bambuszs�v�nyen a befurakod�sra alkalmas likat.
�, csod�s v�letlen! �tf�len hullhattam volna el �hen, ha a s�v�ny nincsen �gy elny�ve. Az �gr�lszakadt is n�zzen k�r�l, nem tal�l-e a fa gy�kerei k�z�tt valamit. Az a r�s egy�bk�nt ma is megvan �s �tj�r�k�nt szolg�l, ha szem�lyem a szomsz�dba vonul Cirmosk�t l�togatni.
Nam�rmost mit�v� legyek? M�rmint ami a h�zba hatol�st illeti. K�zben be is s�t�tedett, a hasam korog. F�zom - eleredt az es�. Nincs vesztegetni val� id�m, arrafel� igyekszem, ahol melegre �s vil�gosra lelek. Hogy, hogy nem, egyszerre csak bent vagyok a h�zban.
�gy esett, hogy a di�k ut�n itt tal�lkoztam megint emberrel. Ez�ttal a csel�ddel. Az, ha lehet, m�g a di�kon is t�ltesz irgalmatlans�gban. Alighogy megpillantott, nyakon cs�pett �s t�st�nt kitette a sz�r�met. H�, ennek fele se tr�fa, gondoltam, mik�zben behunyt szemmel az �gnek aj�nlottam lelkemet.
De nem b�rom sem az �hs�get, sem a hideget, �gy h�t j�l szemmel tartva a csel�det, l�ssuk, mire megy�nk m�g egyszer: besurranok a konyh�ba. Kihaj�t ism�t. N�gy vagy �t �zben belopakodom, de kiv�g. �n be, � ki.
Akkor ut�ltam meg ezt az al�val� persz�n�t, ezt a csel�det sz�vem m�ly�b�l. Csak nemr�giben csitult el lelkem h�borg�sa, amikor t�rlesztettem neki azzal, hogy elloptam a szard�ni�j�t.
De akkor... szem�lyemet utolj�ra is felragadja, erre bej�n a h�z ura, k�rdezi: mi t�rt�nik. A csel�d meg odal�gat az orra el�.
- Ez a k�bor macskak�ly�k, ak�rh�nyszor kidobom a konyh�b�l, mindig visszam�szik, nem is tudom, mit csin�ljak vele.
Az �r az orra alatti sz�rt sodorgatva szem�gyre vesz, a csak annyit sz�l:
- H�t hagyd, maradjon idebent. - S azzal el. Sz�kszav� egy ember.
Becses szem�lyemet a csel�d akkor bepender�tette komiszul a konyh�ba. �gy esett, hogy elt�k�ltem, ezent�l ebben a h�zban fogok lakni.

A gazd�mmal egym�snak sz�n�t is alig l�tjuk. Azt mondj�k: tan�r. Amint az iskol�b�l hazaker�l, beveszi mag�t a dolgoz�szob�j�ba, s alig mozdul ki napestig. A h�ziak �gy v�lik: igen nagy tud�s. � pedig megj�tssza mag�t. Holott val�j�ban nem olyan lankadatlan kutat� elme, mint akinek tartj�k.
N�ha belop�zom, hogy kilessem. Szuny�k�l f�nyes nappal. Olykor a ny�la lecs�ppen a megkezdett olvasnival�ra. Rossz em�szt�se miatt a b�re sz�rk�b�l citroms�rg�ba j�tszik, s betegesen petyh�dt. M�gis rengeteget fal. Ha belakott, kiissza a pepszinj�t, ha kiitta, felnyitja a k�nyvet. K�t-h�rom oldal ut�n el�lmosodik, a ny�la meg csak csorog. Mindez, �gy l�tszik, naponta ism�tl�d� feladata lehet.
J�magam macska l�temre is gyakran elgondolom, hogy tan�rnak lenni ugyancsak k�nyelmes hivatal. Ha embernek sz�letn�k, csakis annak csapn�k f�l, mert ha ennyit lehet aludni, akkor macsk�nak sem elk�pzelhetetlen a dolog. Mindezek ellen�re az �r azt szokta mondogatni bar�tainak, akik felkeresik, hogy nincs boldogtalanabb a tan�rn�l. Egyre csak nyavalyog.
Alighogy megtelepedtem a h�zban, mindenki rettenetesen megut�lt - a gazd�n k�v�l. Ak�rmerre mentem, megugrasztottak, de �gy, hogy k�zben r�m se figyeltek. El�g annyit mondanom �rz�keltet�s�l, mennyire nem becs�lnek, hogy n�vvel m�ig sem illetik becses szem�lyemet.
Mit tehetn�k egyebet, mint hogy igyekszem a lehet�s�g szerint a gazda k�zel�ben maradni, aki engem befogadott. Ha reggel �js�got olvas, a t�rd�re telepszem. Ha szund�t egyet napk�zben, a h�t�ra �l�k. Persze, nem az �r ir�nti odaad� szerelemb�l, hanem mert m�s nincs, aki megt�rne.
K�s�bb r�j�ttem, milyen j� alv�s esik reggel a rizskond�r tetej�n, a melegt�n, j� id�ben pedig a verand�n. De a legesleg�lvezetesebb az, ha lesz�ll az �j �s �n a gyerekek �gy�ba besettenkedve vel�k alhatom.
Az egyik �t-, a m�sik h�romesztend�s, egy szob�ban, egy helyen alusznak minden �jjel. Mindig tal�lok k�z�tt�k egy kis helyet, ahov� �gy vagy �gy bef�rk�zhetem. Ha nincs szerencs�m, egyik�k felriad, s nagy galiba kerekedik. A gyerek, k�l�n�sen a kicsi, igen rakonc�tlan, mindj�rt �v�lt�zik.
- Itt a macska! Itt a macska!
Ideges �s gyomorbajos gazd�m erre fel�bred �s beront a szomsz�d szob�b�l. Egyszer el is kapott �s kegyetlen�l eln�sp�ngolt a vonalz�j�val.
Az emberekkel val� egy�tt�l�sem sor�n, min�l jobban megfigyeltem �ket, ann�l ink�bb arra a v�lem�nyre jutottam, hogy rendk�v�l g�g�sek. F�leg alkalmi �gyast�rsaim, a gyerekek elviselhetetlenek. Ha r�juk j�n, fejjel lefel� l�b�lnak, pap�rzacsk�t h�znak a fejemre, vagy �ppen a t�zhelybe gy�m�sz�lnek.
Bezzeg nekem a mancsomat sem szabad kiny�jtanom, mert nyakamon r�gt�n az eg�sz h�z, k�rbekergetnek, hogy megk�nozhassanak. A m�ltkor�ban is f�nyes�tgetem k�rmeimet a szoba tatamij�n, mire az asszony �gy m�regbe gurult, hogy az�ta nincs marad�som a tisztaszob�ba. T�r�dnek is ezek avval, hogy a konyha padl�j�n vacogok a hidegt�l!

R�zs�t �tellenben lakik Feh�rke - h�dolatom t�rgya. Tal�lkoz�saink alkalm�val arr�l besz�l, hogy nincs az emberhez foghat�an kegyetlen l�ny a f�ldkereks�gen. A m�ltkor is sz�lt n�gy dr�ga kis k�lyk�t, mire a kosztos di�kjuk m�snapra beleh�nyta mindet h�tul a t�ba! Mikor ezt elbesz�lte, csak �gy hullottak a k�nnyei. Kijelentette, hogy a macsk�k nemzets�g�nek, any�knak �s k�lyk�knek, csal�di �let�k h�bor�tatlans�ga �rdek�ben elker�lhetetlen�l meg kell k�zdeni�k az emberrel, �s meg kell semmis�teni�k �t. Ezt �n is al��rom.
A szomsz�d�k h�romsz�n� kand�rja meg azt s�relmezi igencsak, hogy az ember nem �rti a tulajdonjog fogalm�t. N�lunk, a macsk�k nemzets�g�ben ugyanis alapvet� jussa b�rkinek, hogy ha els�k�nt tal�l r�, � falhatja fel a koncot, legyen az b�r a szard�nia feje, vagy a p�rhal hasa alja. Aki ezt nem tartja tiszteletben, arra jogos e szab�lyt r�k�nyszer�teni.
Az embereknek, �gy l�tszik, fogalmuk sincs err�l, mert lelkifurdal�s n�lk�l er�szakhoz folyamodnak, hogy elragadj�k t�l�nk, amit jog szerint bekebelezhetn�nk.
Persze Feh�rk�n�l, aki m�giscsak egy katona h�z�ban �l, vagy a kand�rn�l, akinek �gyv�d a gazd�ja, j�magam kiss� der�l�t�bb vagyok, �n ugyanis tan�r h�z�ban lakom.
Nem baj: hadd teljenek csak a napok egym�s ut�n! Az ember sem gy�zheti �r�kk�. Mi pedig v�rjunk csak t�relmesen: elj�n m�g a macsk�k kora!

Az emberek g�gj�r�l a gazd�m sok kudarca jut m�g eszembe, melyeket mind �nz�s�nek k�sz�nhet. Ennek az �rnak semmihez nincs �rz�ke, m�gis mindenbe belekap. Haiku-k�ltem�nyeket farag, k�ld�zgeti �ket a Kakukk laphoz, modern verseivel meg a Hajnalcsillag-ot zaklatja. Vaskos angols�ggal pr�z�t �rogat, majd fogja mag�t: �j�szkodik. Azt�n n�-dr�m�t k�nt�l, m�skor meg a ny�retty�j�t nyekergeti. �mde - f�jdalom - b�rmihez kezd, semmi k�sz�net nincs benne. Mindez �s a gyomorbaja m�gsem g�tolja abban, hogy olyan iszony�an buzg�s�gos legyen.
T�r�dik is � azzal - r�gen megszokta m�r -, hogy budivit�znek titul�lj�k a k�rny�ken! Fennhangon deklam�lja ugyanis a Juja c�m� dr�m�b�l a fennk�lt �s k�zismert sorokat - az illemhelyen:
- Iiiime el�����llt Taiiiira no Muuuunemori!
A szomsz�dok meg m�r el�re kuncognak, s lesik, mikor j�n r� megint a "Munemori".

Egyszer a gazda mit gondolt mag�ban - megteleped�sem ut�n egy h�napra be�ll�tott fizet�snapon, h�na alatt egy nagy csomaggal. Igen k�v�ncsi lettem, vajon mit is vehetett. L�ttam, hogy v�zfest�ket, ecsetet �s rajzpap�rt. Ett�l kezdve felhagyott a versel�ssel-k�nt�l�ssal - fest�szetre adta a fej�t. R�gt�n m�snap �s azont�l is, nap mint nap - m�ghozz� d�lut�ni alv�s n�lk�l - egyre csak festett a dolgoz�szob�j�ban. De hogy azt�n a k�pei mit �br�zolnak, ak�rki n�zze is, nem t�mad semmif�le elk�pzel�se. �gy t�nik, mintha maga sem b�zna a dologban.
Egy napon a k�vetkez� besz�lget�st hallgattam ki, amikor megl�togatta egy bar�tja, aki sz�p�szettel vagy mivel foglalkozik.
- Nem megy, sehogy se megy nekem ez a fest�szet. A m�s�t n�zve k�nny� mesters�gnek l�tszik, de amint magam ragadok ecsetet, egyszerre elnehez�l a kezemben. - �gy vallott a gazd�m.
Bizony �m, gondoltam magamban, minden szava szent igaz. A bar�t aranykeretes szem�veg�t gazd�mra villantotta.
- Nem is lehet az m�sk�nt kezdetben. Csak �gy fejb�l, bent a szob�ban, semmire se m�gy. M�r a r�gi nagy olasz mester, Andrea del Sarto is megmondta: ha k�pet festesz, mag�t a term�szetet kell m�solnod, azonm�d, ahogy van. Csillagok az �gbolton, harmat gy�ngye a f�v�n. Az �gen madarak rep�lnek, alant vadak szaladg�lnak �s aranyhal �szik a t�ban. Sz�raz �gon t�li varj� �l. A term�szet maga egy nagy, eleven festm�ny. Na sz�val, ha igazi k�pet akarsz festeni te is, aj�nlatos, hogy el�bb n�h�ny v�zlatot k�sz�ts.
- Csakugyan ezt mondta volna Andrea del Sarto? Fogalmam sem volt r�la. - Gazd�m el volt ragadtatva. - T�nyleg igaza van! Sz�r�l sz�ra �gy van, ahogy mondja!
L�ttam, hogy cs�fond�ros mosoly j�tszik az aranykeretes szem�veg m�g�tt.
M�snap, amikor szok�som szerint kimentem a verand�ra, s nekil�ttam, hogy j��z�en szuny�k�ljak egyet, h�t nem a gazda sz�szm�t�l m�g�ttem? Szok�s�t�l elt�r�en otthagyta dolgoz�szob�j�t! �n persze fel�bredtem, �s r�snyire nyitott szemmel figyeltem, mit csin�l vajon. K�rem, Andrea del Sart�t majmolta buzg�n! Nem b�rtam meg�llni, hogy e l�tv�nyt�l bel�l el ne r�h�gjem magam. �me a bar�tja ugrat�s�nak eredm�nye: becses szem�lyemr�l kezd v�zlatokat k�sz�teni. Az �lom m�r r�gen kisz�llt a szememb�l, nagy kedvem lett volna egy hatalmasat �s�tani. De h�t a gazd�m oly szorgosan v�zlatolt, hogy t�rt�ztettem magam: nem akartam elrontani neki. A kont�rokkal m�r v�gzett �s az �br�zatom fest�s�hez fogott hozz�.
�szint�n sz�lva nem tartom magam els�rend� macskasz�ps�gnek. Nem gondoln�m k�l�nbnek m�sok�n�l sem a h�tam �v�t, sem a sz�rzetemet, sem a pof�m form�j�t. De ak�rmilyen cs�f vagyok is, olyas szerzet nem lehetek, mint amilyet a gazda pap�rra vetett.
El�sz�r is: m�s a sz�nem. S�rg�s alapon f�nyl� hamvassz�rk�vel cs�kozott bund�m ak�r a perzsamacsk�k�. Ezt a t�nyt b�rkinek, aki r�m n�z, meg kell �llap�tania.
Amilyenre azonban a gazda festett! Se nem s�rga az, se nem fekete. Nem is sz�rke, nem is barna. De m�g csak ezeknek a kever�ke sem! Sz�nnevet nem lehet r� alkalmazni: teljess�ggel meghat�rozhatatlannak mondhat�.
Azt�n m�g egy csod�s r�szlet! Nem volt szemem. Csakhogy a k�pen m�g valami szemf�le hely sincs megjel�lve, ez�rt eld�nthetetlen marad: vak-e a macska, vagy csup�n aluszik. K�zt�nk maradjon: Andrea del Sarto ide vagy oda, az ilyesmi az�rt m�gse j�rja.
Ugyanakkor k�ptelen voltam elfojtani csod�latomat ekkora odaad�s l�tt�n. Igyekeztem is, hogy a lehet�s�gekhez k�pest mozdulatlan maradjak. �mde olyan vizelhetn�k j�tt r�m, hogy az izmaim val�s�ggal g�rcsbe r�ndultak. Egy perc �s mi lett a v�ge? �nk�ntelen�l, is kiny�jtottam a mells� l�bam, �s a fejem lesunyva �ri�sit �s�tottam. Pof�tlans�g volt. Mindegy, gondoltam, m�r �gysem lehet j�v�tenni, hogy �gy belerond�tottam a gazd�m dolg�ba, f�lrevonultam h�t k�nny�teni magamon. Ekkor harsant fel gazd�m ord�t�sa.:
- H�lye �llat!
J�, rendben van, mindenkire ezt mondja, aki megharag�tja. De az�rt m�gis szemtelens�g, hogy nem vette figyelembe, milyen �nfel�ldoz�an t�rtem miatta!
�n m�g ezt se b�nn�m, ha valamivel ny�jasabban fogadn�, amikor a h�t�ra m�szom. A szidalmakat is kib�rn�m, de � soha nem tesz kedvemre. Csak mert a kisdolgom miatt felkelek, h�lye �llatnak nevez sz�vtelen�l.
Az ember mind �nn�n f�l�nye tudat�ban p�ffeszkedik. Mennyire felfuvalkodik, ha el�bb-ut�bb nem sz�letik n�la is er�sebb l�ny a f�ldre, azt csak a j� �g tudja!
De ha csak ennyiben �llna az ember g�gje! Erk�lcstelens�g�r�l hallottam �n m�r gy�szosabb t�rt�netet is. A h�zam m�g�tt van egy alig t�z�les kert. Teabokrokkal. Nem nagy, �ppen meglehet�s, a nap bes�t r�. Ide szoktam elvonulni a gyerekek zajong�sa el�l, ha nem tudok szuny�k�lni, vagy ha az unalom a gyomromra megy. Itt fel�d�l�k �s er�re kapok.
T�rt�nt egyszer egy sz�p k�s�i �szi napon, d�lut�n, �gy k�t �ra k�r�l, hogy a kert fel� ir�ny�tottam l�pteimet, csak �gy a testmozg�s kedv��rt, mivel eb�d ut�n m�r hunytam egyet. Ker�lgettem a teacserj�k gy�kereit, s ahogy el�rtem a nyugati oldalt szeg�lyez� cipruss�v�nyt, l�tok �m egy nagy macsk�t, amint az elsz�radt krizant�mokat agyonnyomva hever gondtalanul. �gy tetszett, mintha szem�lyem k�zeledt�t nem �szleln�, vagy csak teszi mag�t, hogy figyelemre se m�ltat. Hosszan elny�lt testtel fek�dt ott, s nagyokat szuszogva szendergett.
A magam r�sz�r�l ekkora mer�szs�g l�tt�n nem gy�z�k csod�lkozni. Veszi a b�tors�got, hogy m�s keretj�be behatoljon, s nyugodt l�lekkel durmol!
Sz�nfekete macska volt �. Bund�j�t el�rasztotta a kora d�lut�ni napf�ny, s �gy t�nt, mintha l�ngok csapn�nak r�la a szemembe. Termete pedig oly fens�ges, hogy a macsk�k k�z�tt kir�lynak kellett v�lnem. Legal�bb k�takkora volt, mint j�magam. Minden m�st kit�r�lt sz�vemb�l a csod�lat.
Az �mulatt�l �sszeroskadva csod�ltam, amikor az �szi sz�l csendesen megz�rrentette a szilfa�gak baldachinj�t a feje f�l�tt �s n�h�ny lev�l pergett al� a krizant�mnyoszoly�ra.
A fens�g szeme erre hirtelen kerekre ny�lt. M�g ma is magam el�tt l�tom.
Szeme t�ltett a legszebb borosty�non is, mely�rt az ember pedig annyira odavan. De a teste mozdulatlan maradt. M�lyr�l fakad� tekintete sugarakat l�vellt, s �gy t�nt, hogy ezek kicsi homlokomon �sszpontosulnak.
- H�t te meg kifene vagy? - sz�lalt meg kir�lyi mivolt�hoz k�pest bizony b�rdolatlanul.
Hangj�nak m�ly zeng�se m�g egy kuty�t is megfutam�tott volna, h�t j�magam is megijedtem. A megsz�l�t�st viszonzatlan hagyni azonban nem lett volna okos dolog.
- �n, k�rem, macska vagyok. Nevem m�g nincsen - v�laszoltam a k�r�lm�nyekhez k�pest nyugodtan, k�z�nyt sz�nlelve. A sz�vem azonban a torkomban dobogott. A nagy kir�ly erre leplezetlen megvet�ssel v�gigm�rt.
- Heee? Macskaaa? Aszongya, macska... r�h�gn�m kell. �s honn�t szalajtottak, te?
Micsoda egy fennh�j�z� alak ez, gondoltam magamban.
- J�magam itt a tan�r h�z�ban lakom.
- Mingy�r gondoltam, amilyen girhes vagy... - folytatta magas l�r�l, pedig a szavaib�l �t�lve nem lehetett valami j� h�zb�l val� �rimacska. Viszont dagadt �s j�llakott - j�l mehet sora, azt l�ttam. Nem �lltam meg, hogy ne viszonozzam k�rd�s�t:
- �s te hov� val�si vagy?
- Heee? Set�tnek h�nak a kocsis�kn�l - v�laszolta �nel�g�lten.
Sz�, ami sz�, minden megvil�gosodott, hiszen nincs a k�rny�ken senki, aki ne hallotta volna a riks�s�k szilaj macsk�j�nak h�r�t. A gazd�ja csupa nyers er�, de nem j�r �ssze senki se vele, mivel nem egy iskol�zott f�. Olyan fick�, akivel szemben mindenki h�rom l�p�s t�vols�got tart. Ahogy a nev�t meghallottam, kezdett bennem is valami len�z�sf�le �bredezni, j�llehet idegess�gemben m�g igencsak viszketett a h�ts�m. Hogy pr�b�ra tegyen tudatlans�g�t, a k�vetkez� k�rd�st int�ztem hozz�:
- A fen�be is, melyik k�l�nb, a riks�s vagy a tan�r?
- No n�! Nan� hogy a riks�s! Er�sebb! Csak r� kell n�zni a te gazd�dra, a tan�rra, csupa csont �s b�r!
- Te is j� er�s vagy. �gy l�tszik, gazd�d, a riks�s b�ven ad falnival�t.
- B�kd meg, �n ak�rhov� m�k, minden�tt kisz�rom a kaj�t. Te is ne itt k�v�lyogj a bokrok k�z�tt, gyere csak ut�nam, megl�tod, �gy megh�zol, hogy egy h�nap m�lva r�d se ismernek!
- J�, j�, ha meg akarok h�zni, majd �rtes�telek. Viszont a tan�r h�za sokkal nagyobb, jobban el lehet benne lakni!
- Marhas�g! Ak�rmekkora is, a hasadat nem t�ltheted meg vele!
Ett�l azt�n annyira begerjedt, hogy d�h�ngve fak�pn�l hagyott, mik�zben a f�lei �gy meredtek az �g fel�, mint a bambusz r�gye tavasszal. Ett�l kezdve sz�m�thattam ismer�seim k�z� Set�tet a riks�s�kt�l.

Megesett, hogy �sszefutottam vele. Mindah�nyszor olyan magas l�r�l besz�lt, mint ahogy egy riks�s macsk�j�hoz illik. T�le hallottam az im�nt m�r eml�tett esetet az emberi l�has�gr�l. Mid�n egyszer j�magam �s Set�t szok�sunkhoz h�ven a meleget �raszt� bokrok k�z�tt hever�szve megh�nytuk-vetett�k a vil�g foly�s�t, �s � m�r t�bbsz�r eldicsekedett viselt dolgaival, hirtelen fel�m fordult, �s fens�s�gesen a k�vetkez� k�rd�st int�zte hozz�m:
- H�t te! H�ny patk�nyt kapt�l el eddig?
Nyilv�nval�, milyen k�nos volt sz�momra az imigyen nekem szegezett k�rd�s, mert j�llehet �sz dolg�ban j�val t�bbre tartom magam Set�tn�l, tiszt�ban voltam azzal, hogy testi er�ben �s b�tors�gban �ssze sem lehet vetni vele. Mindazon�ltal ami igaz, az igaz, a hazugs�g nem kenyerem, �gy h�t: - Gondolni m�r sokszor gondoltam r�, hogy fogn�k, de m�g nem jutottam hozz� - v�laszoltam.
Erre akkor�t kacagott, hogy a hossz� bajusza is belerezgett.
Pedig ez a Set�t igaz�n kezelhet� j�sz�g - mint a dicsekv�k �ltal�ban -, el�g volt neki n�h�ny helyesl� k�hent�s a hom�lyosabb r�szekn�l, �s az, hogy figyelmesen hallgatt�k. J�magam el�gg� kiismertem �s tudtam, hogyan kell lovat adni al�, s ez alkalommal sem bajl�dtam a magyar�zkod�ssal, hanem hagytam, hadd hetvenkedj�k - el�g h�lye hozz�, hogy valami marhas�gba bonyol�dj�k, azt�n majd a zavarosban �n is hal�szgathatok. Ez�rt szer�nyen, de sunyi m�don csak annyit mondtam:
- �, te persze, a korodb�l �t�lve, j� n�h�nyat elkaphatt�l. - Erre azt�n r�harapott.
- Bizony �m! Vagy harmincat-negyvenet! - v�laszolt val�s�ggal megr�szeg�lten, majd �gy folytatta:
- Egy-k�tsz�z patk�nnyal b�rmikor elb�nok, csak g�r�ny ne legyen k�z�tt�k, mert azzal egyszer cs�ny�n megj�rtam.
- �, csakugyan? - adtam az �rtatlant. Erre Set�t nagy szeme m�g jobban kimeredt.
- Tavaly nagytakar�t�skor a gazda fogta a meszet, �s ahogy bem�szott a veranda al�, egy akkora bazi nagy g�r�nyt ugrasztott ki onn�t, hogy m�g!
- H�ha! - m�meltem a meglep�d�st.
- Az �m! Gondoltam, g�r�nynek g�r�ny, de egy j�kora patk�nyn�l m�gse sokkal nagyobb! Azanny�t, mondok magamban, ezt elkapom! Annyira begerjedtem, hogy ut�na vetettem magam �s egy �rokba zavartam.
- J�l tetted - biztattam.
- A nyavaly�t! A v�g�n, amikor m�r-m�r utol�rtem, felemelte a fark�t, �s akkor�t durrantott a pof�mba, hogy az�ta is kigy�n a b�lem, ha csak megl�tok egy ilyen d�g�t! B�d�s, mint a rosseb!
�s mintha megint a tavalyi penetr�ns b�zt �rezn�, mells� l�b�val k�tszer-h�romszor v�gigd�rg�lte a pof�j�t. Nagy m�reg, v�ltem j�magam is, s gondoltam, tov�bblend�tem a besz�lget�st.
- De bezzeg a patk�nyok nem ker�lik el a v�gzet�ket. Hiszen te mint patk�nyfog� nagy h�rn�vre tett�l szert! Att�l is vagy ilyen sz�p k�v�r, ragyog�, mert patk�nnyal j�l telet�mted magad. - Szavaim, melyeket h�zelg�snek sz�ntam, az ellenkez� hat�st v�ltott�k ki bel�le. Keserveset s�hajtott.
- Hadd el! �n g�rc�l�k, fogom a patk�nyokat, a gazd�m meg... az emberhez foghat� �nz� gan�t nem hord a h�t�n a f�ld! Amit elkapok, mind beviszi a csend�rs�gnek. A csend�r meg azt se k�rdi, � fogta-e, csak leszurkolja neki az �t szen d�jat. Ez az �n fene ette gazd�m m�r vagy egy jen �tven szent zsebre v�gott az �n �rdememb�l, de m�g csak esz�be se jut, hogy vessen �rte nekem is valami jobb falatot. Hajaj, az emberfajzat... k�pmutat� tolvaj mindenik!
L�m, m�g ez a tanulatlan Set�t sem olyan ostoba, hogy r� ne j�jj�n arra, ami k�zenfekv�, de ett�l azt�n �gy m�regbe gurult, hogy a sz�r fel�llt a h�t�n. Valahogy kellemetlen �rz�sem t�madt, ez�rt szer�t ejtettem, hogy csendben lel�pjek. Az�ta eszem �g�ban sincs patk�nyt fogni. Tanulva Set�t eset�b�l, felhagytam avval is, hogy b�rmi m�s pr�d�ra vad�sszam. A cserk�sz�sn�l k�l�nb �lvezet a szundik�l�s. Ha egy macska tan�r h�z�ban lakik, a term�szete is legyen hozz� hasonl�. De j� lesz, ha vigy�zok, mert m�g gyomorbajos v�lik bel�lem is. Ha m�r a tan�rr�l esett sz�, �gy l�tszik, r�j�tt, hogy v�gk�pp semmi rem�nye a v�zfest�s elsaj�t�t�s�ra, mert december elsej�n �gy �rt a napl�j�ba:
"Ma tal�lkoztam N. N. �rral el�sz�r. Meglehet�s kicsapong� h�r�ben �ll, s t�nyleg �gy viselkedik, mint egy nagyvil�gi f�rfi�. Az � fajt�j�t kedvelik a n�k, �gyhogy pontosabban sz�lva nem is annyira kicsapong�, mint ink�bb elk�nyeztetett. Irigyl�sre m�lt�, hogy - amint mondj�k - a neje eredetileg g�sa volt. Akik a nagyvil�gi embereket �cs�rolj�k, t�bbnyire k�ptelenek az �lvhajh�sz�sra. �s viszont: sokan vannak olyanok, akik csup�n tetszelegnek a vil�gfi p�z�ban, pedig semmi hajlamuk sincs r�. Att�l tartok, �ppen olyan ez, mint az �n esetem az akvarellel: hi�ba k�nl�dtam vele. �n ugyan nem vagyok vil�gfi, de �ppen olyan vagyok, mint aki tetteti: j� vend�gl�kbe, tal�lkahelyekre j�r, hogy g�l�ns f�rfi�nak mutatkozz�k. Szerettem volna az emberek el�tt a jeles akvarellista szerep�ben tetszelegni. Ez�rt jobb, ha leteszek r�la, mert t�rsas�gbelieket majmol� ostob�kn�l t�bbet �r a szeg�ny vid�ki �lhetetlens�ge."
Amit a nagyvil�gi emberr�l tart, azt �n nem �rom al�. Az pedig egyenesen tan�rhoz m�ltatlan marhas�g, hogy irigyel valakit, akinek a feles�ge g�sa volt! De az k�ts�gtelen, hogy a v�zfestm�nyeit helyesen �t�li meg. Viszont f�ggetlen�l att�l, hogy van �nismerete, m�gsem tud elszakadni a hi�baval�s�gokt�l. Eltelt k�t nap, �s december negyedikei d�tum alatt ezt �rta napl�j�ba:
"Azt �lmodtam, hogy valaki felszedte �s csod�s keretbe foglalva kiakasztotta az ajt� f�l� a v�zfestm�nyemet, melyet magam oly sil�nynak tartok, hogy elhaj�tottam. Ahogy �gy, bekeretezve megszeml�ltem, l�tom �m, hogy milyen nagyszer� lett. �r�l�k m�dfelett. S hogy imigyen t�lt�m az id�t, gy�ny�rk�dve magamban a remekm�v�n, hajnalodik, f�lserkenek - �s olyan vil�gos ism�t a tehets�gtelens�gem, mint a felkel� nap."
�gy l�tszik, a gazda m�ly �lm�ban is l�pten-nyomon belefelejtkezik a v�zfest�s gondolat�ba. Persze igazi akvarellista �pp�gy nem lesz bel�le, mint el�kel�, nagyvil�gi f�rfi�.
Az �lomra k�vetkez� napon a m�r eml�tett aranykeretes szem�veg� m��t�sz hossz� sz�net ut�n ism�t megl�togatta a gazd�t. Ahogy letelepszik, mindj�rt r�kezdi:
- Hogy �ll a v�zfest�s?
A gazda meg, mintha mi sem t�rt�nt volna:
- �gy tettem, ahogy tan�csoltad, v�zlatokkal szorgoskodtam, �s t�nyleg, ahogy belej�ttem, egym�s ut�n fedeztem f�l a dolgok formai �s sz�nbeli v�ltoz�sait, amit azel�tt nem is vettem �szre. R�j�ttem, hogy a nyugatiak is �gy fejl�dtek id�ig, hogy r�g�ta szorgalmazz�k a v�zlatk�sz�t�st. Ahogy Andrea del Sarto is megmondta. - A gazd�m �gy dics�ri Andrea del Sart�t, mintha nem is �rta volna azokat a napl�jegyzeteket! Erre a m��t�sz r�h�gve megvakarja a fej�t:
- De hiszen az mer� kital�ci�!
- Micsoda? - h�ledezik a gazd�m, de m�g nem �rti, hogy bolondd� tett�k.
- M�g hogy a te im�dott Andrea del Sart�d! J�l becsaptalak vele, mi? Nem hittem, hogy k�szp�nznek veszed, amit mondtam! Hahahaha! - Az oldal�t fogta, �gy r�h�g�tt. J�magam, aki a verand�r�l hallgattam a p�rbesz�det, k�v�ncsi lettem, vajon ma este a gazda mit �r a napl�ba!
Az a tud�s f�rfi�, a m��t�sz abban tal�lja �r�m�t, hogy eff�le h�lyes�geket terjeszt. �gy l�tszott, �gyet sem vet r�, hogy a gazd�mban mekkora visszhangot ver ez az Andrea del Sarto, mert k�nnyed�n folytatta, amint al�bb k�vetkezik:
- Nos, �rdekes, hogy az embereket milyen k�nny� beugratni. A m�ltkor p�ld�ul kifejtettem egy di�knak, hogy Nicholas Nickleby azt tan�csolta Gibbonnak: nagy m�v�t, A francia forradalom t�rt�net�-t ne franci�ul �rja, hanem angolul.1 A di�knak embertelen mem�ri�ja volt s �gy r�hejes m�don visszahallhattam az eg�szet az Irodalmi T�rsulat �l�s�n, hal�lkomoly form�ban. Voltak ott vagy sz�zan, s mindegyik csupa f�l. De ez m�g semmi! Egyszer irodalm�rok k�z�tt a sz� Harrison t�rt�nelmi reg�ny�re fordult, a Theophano-ra.2 Megjegyeztem, hogy a t�rt�nelmi reg�nyeknek ez a cs�csa, k�l�n�sen a h�sn� hal�l�nak le�r�sa h�tborzongat�, mire a velem szemk�zt �l� tan�rember - abb�l a fajt�b�l, melynek a sz�j�n ki nem cs�szna a "nem tudom" - buzg�n helyeselni kezdett. Remekm�nek mondta, s ebb�l r�j�ttem, hogy ez a f�rfi� �pp�gy nem olvasta a k�nyvet, ahogy �n sem. - Gyomorbajos gazd�m erre m�r meg�t�dve k�zbek�rdezett:
- Mit csin�lsz, ha valaki akad ennek a badars�gnak a hallgat�i k�z�tt, aki t�nyleg olvasta a reg�nyt?
Az volt az �rz�sem, nem is azon akad fenn, hogy embereket becsapnak, hanem ink�bb a leleplez�s vesz�lye aggasztja. A m��t�sz azonban oda se neki:
- �, ilyenkor mondasz valamit, hogy m�s k�nyvvel t�vesztetted �ssze, vagy eff�l�t. - S g�c�gve nevetett.

1 Gibbon term�szetesen a R�mai Birodalom hanyatl�s�r�l �s buk�s�r�l �rta a m�v�t. (A l�bjegyzetben l�v� magyar�zatok a szerkeszt� jegyzetei.)
2 Theophano c�mmel senki sem �rt t�rt�nelmi reg�nyt - a m��t�sz itt m�r megint a tan�rt ugratja.

B�r ennek a m��t�sznek aranykeretes szem�vege van, a jelleme m�gis a riks�s Set�t nev� macsk�j�ra eml�keztet. A gazda nem is sz�lt egy sz�t sem erre, csak n�m�n f�jt egy f�stkarik�t Aszahi cigarett�j�b�l, mint aki arra gondol, hogy neki ugyan nem lenne ehhez b�tors�ga. A m��t�sz szem�n l�tszott, hogy mag�ban azzal folytatta: "�gy van ez a te m�v�szked�seddel is...", fennhangon meg:
- Persze a tr�fa az tr�fa, de a fest�szet komoly dolog. Azt mondj�k, Leonardo da Vinci arra biztatta tan�tv�nyait, hogy m�solj�k le a templom fal�n a be�z�s okozta foltot. �s t�nyleg, ha bem�gy p�ld�ul az illemhelyre �s megfigyeled a falon a foltokat, igen term�szetes mint�kat lehet ellesni. Ha figyelmesen v�zlatokat k�sz�tesz r�luk, megl�tod, milyen �rdekes eredm�nyre jutsz.
- M�r megint bolond�tasz?
- Dehogy, ez most t�nyleg igaz. Szerintem nagyon szellemes mond�s. Val�ban mondhatta Leonardo da Vinci.
- H�t szellemes, az szent igaz. - A gazd�m m�r f�lig-meddig el is hitte. Az m�g azonban nem l�tszott rajta, r�sz�nja-e mag�t, hogy a budiban v�zlatokat k�sz�tsen.

Set�t, a riks�s macsk�ja levert mostan�ban. Egykoron f�nyes sz�re megfakult, vedlett. Szeme, mely r�gen a borosty�n ragyog�s�n is t�ltett, ma zavaros, csip�s. T�retlen energi�ja, amit szint�n csod�ltam valaha, mintha elsziv�rgott volna izmaib�l. A te�skertben, mikor utolj�ra l�ttam, �rdekl�dtem hogyl�te fel�l.
- Elegem van m�r a g�r�nyek valag�b�l �s a halaskofa hus�ngj�b�l - felelte b�natosan.

A feny�k k�zti j�kora tiszt�son csupa v�r�s falev�l kavarog, mint r�gi �lmok eml�ke, a medence k�r�li kam�li�k csupaszok, szirmaikat sodorja a sz�l. A verand�n hamar �tsuhan a t�liesre v�lt napsug�r, alig van nap, hogy ne f�jna a hideg sz�l, �s �n �rzem, hogy nemigen ad�dik m�r alkalom cs�ndes szieszt�ra odakinn.

A gazda mindennap elmegy az iskol�ba. Hazat�rve beveszi mag�t a dolgoz�szob�j�ba. Ha n�ha megl�togatja valaki, annak azt hajtogatja, milyen cudar dolog tan�rnak lenni. A v�zfest�st elhanyagolja. A pepszint nem szedi, mert - mint mondja - nem j� az semmire. A gyerekek, h�la az �gnek, �vod�ba j�rnak, b�r ha hazaj�nnek, folyton kornyik�lnak, labd�val hajig�lnak �s olykor a farkamn�l fogva meg-megl�b�lnak.

Nem r�szes�l�k lakom�kban, nem is h�zom el, m�gis meglehet�s eg�szs�gnek �rvendek, �lem napjaimat a hanyatl�s minden jele n�lk�l. V�ltozatlanul nem vagyok hajland� patk�nyt fogni �s ut�lom a csel�det, �-szant. Nevem m�g nincs, de tudv�n, hogy a nagyrav�gy�s hi�baval�, be�rem azzal, hogy a tan�r h�z�ban n�vtelen�l �ljem le napjaimat �letfogytiglan.

M�sodik fejezet

�j�v �ta szem�lyem meglehet�s h�rn�vre tett szert, s ennek k�sz�nhet�en most m�r magam macskas�g�ban is feljebb hordhatom az orromat.
A gazd�m ugyanis, �ppen az �jesztend� napj�n, kapott egy �dv�zl�lapot valami fest� bar�tj�t�l. Fent piros, lent s�t�tk�k, k�z�pen meg ott kuporgott valami �llatf�le, pasztellben festve. A gazda benn tany�zott a dolgoz�szob�j�ban, amir�l m�r besz�ltem. R�meredt a kez�ben tartott levelez�lapra. Oldalr�l n�zte. Majd fel�lr�l. Egyszer csak fennhangon �gy sz�lt:
- Hm, a sz�nez�se eg�sz �gyes...
�s csak b�multa egyre. M�r-m�r letette volna olykor, de f�l�ton meggondolva mag�t, ism�t felemelte, hogy m�g alaposabban szem�gyre vegye. Kiny�jtott karral eltartotta mag�t�l �s h�trad�lt, mint amikor az �regek a j�sk�nyvet bet�zgetik. Az ablakhoz fordult s a napvil�g fel� billentette, majd az orr�val sz�ntva a pap�rt, kimer�t�en megvizsg�lta, �gyhogy j�magam ett�l a folytonos izg�s-mozg�st�l m�r kis h�j�n lebucsk�ztam a t�rd�r�l. Ekkor lassan csillapodni l�tszott, s megint megsz�lalt f�lhangon:
- De h�t mi a nyavaly�t �br�zolhat?
No l�m, a sz�nez�s megb�v�lte, de arra m�r nem volt esze, hogyan n�zze a kis kuporg� figur�t, ez�rt egyre csak azon t�rte a fej�t, mi lehet az. Erre m�r magam is k�v�ncsi lettem, ugyan mi lehet olyan �rthetetlen, s csak �gy fektemb�l, f�lig nyitott szemmel odavetettem egy lusta pillant�st. �s akkor l�tom, hogy a k�p - minden k�telyt kiz�r� m�don - engem �br�zol. H�t az biztos, hogy �n nem jegyeztem el magam Andrea del Sart�val, mint egyesek, de azt meg tudom �llap�tani: a k�p sz�ne-form�ja igazi fest� ecsetj�re vall. B�rki l�thatja: ez �m a macska! S mi t�bb, nem is ak�rki - �n magam vagyok. Minden k�tked�s kiz�rva - remekbe festettek. Szeg�ny gazd�m meg csak t�ri a fej�t, hogy mi lehet! Pedig a szem�t majd kisz�rta! �, b�rcsak r�vezethettem volna szeg�nyt az igazs�gra: �n, �n vagyok a k�pen! Vagy, ha nem, h�t csak annyit: ember! ez egy macska! De, f�jdalom, nem lehetett. Az ember nem olyan �llat, akit megaj�nd�kozott volna az �g macskan�p�nk nyelv�nek meg�rt�s�vel - tudatlans�gban hagytam teh�t. Sajn�lom.
Ha m�r itt tartunk, az ember hogyan nyilatkozik a macsk�r�l? Lekezel�en. �s megbocs�sson a ny�jas olvas�, �ldatlan egy �llapot ez. S�t! hovatov�bb s�rt�. Ezek a tud�s tudatlanok, ezek a tan�rf�l�k azt k�pzelik, hogy az �llatok, mint a teh�n meg a l� p�ld�ul, csak az ember vakar�k�val �rnek f�l. A macska meg m�g azokn�l is al�bbval�, mintha csak a gan�jukb�l �llt volna �ssze. M�r bocs�natot k�rek: becs�let�re v�lik annak, aki �gy v�lekedik? T�rgyilagos vagyok. De mint macska nem b�rom elviselni a megal�ztat�sokat.
Magasr�l tekintve, fel�letesen: egyik macska olyan, mint a m�sik. �gy t�nik, hogy nincsenek is egy�ni tulajdons�gaik. �m l�pj�nk k�zelebb, tekints�nk bele t�rsadalmunkba, s m�ris megbizonyosodhatunk fel�le, hogy a macsk�k �ppoly k�l�nb�z�ek, mint az emberek. A szemrev�telez�s felt�rja a sokf�les�g gazdags�g�t. A kacki�s bajuszt�l kezdve, a f�l v�g�s�n folytatva, eg�szen a farokkunkorig: ah�ny, annyif�le. M�s bizony a szeme-orra metsz�se, sz�re �ll�sa, form�ja-nagys�ga mindnek! Azut�n az egyik d�lceg, a m�sik v�nyadt, �s �zl�s�ben is k�l�nb�zik mindah�ny.
Az ember azonban k�ptelen r�, hogy a fizimisk�nkat egym�st�l megk�l�nb�ztesse, pedig az elt�r�sek majd kisz�rj�k a szem�t. Valahogy nincs ez rendj�n. Hol �l az ember? Igaz, igaz, a r�giek megmondt�k: hasonl� a hasonl�hoz h�z, s tal�n a macskas�got a nem-macska fel sem foghatja. Sokra vitte az ember, de az�rt hozz�nk fel nem �r! �s mondjuk meg �szint�n, mi az, hogy sokra vitte? Csak � gondolja �gy. Voltak�ppen m�g az egy�tt�l�s alapelveit sem ismeri, pedig a k�lcs�n�s meg�rt�s �s szeretet a legfontosabb. Mit csin�ljunk? �gy �ll a dolog.
Ez az �n sz�kkebl� gazd�m egy rosszindulat� f�reg. Beragadt az odv�ba, ott heny�l �s mit sem �rt a vil�gb�l. J�tssza a visszah�z�d� b�lcsel�t. Nevetnem kell.
Jellemz� a korl�tolts�g�ra, hogy azt sem fogja fel: ez a k�peslap engem �br�zol. Azon t�preng f�lhangosan, hogy az orosz-jap�n h�bor� m�sodik �v�ben j�runk, teh�t a k�pen l�that� figura - medve lehet!
Csak b�biskoltam a t�rd�n t�n�d�sbe mer�lve, mikor is a csel�d �jabb k�peslapot hozott. K�lf�ldi lap volt, n�gy-�t macska sorj�zott rajta sz�pen. Ez tollat markolt, az k�nyvben lapozgatott - egysz�val szorgosan tanultak a cic�k. Egyik elm�szott a hely�r�l, hogy az asztal sark�n macskat�ncot lejtsen. Az �bra felett sz�nfekete jap�n tussal felirat: "Macska vagyok." Hozz�toldva jobboldalt egy haiku: "Tavaszi napon minden macska olvas, t�ncol." Az �dv�zl�lap a gazd�m r�gi tan�tv�ny�t�l �rkezett. Els� l�t�sra meg kellett volna �rtenie, de bamba �br�zat�n csak alig-alig pisl�kolt n�mi �rtelem.
- Hm... csak nem a Macska �v�ben j�runk? - mormogta mag�ban.
Tal�n sohasem �bredt volna r�, milyen becses lett szem�lyem az id�n, ha nem j�n be a harmadik lappal is a szolg�l�. K�p nem volt rajta, de a sz�vege! "Boldog �j �vet k�v�nok!" Majd pedig: "Jelentse tiszteletemet h�zi macsk�juknak!" Nincs az a b�rgy�s�g, melyet az ilyen vil�gos besz�d sz�t ne oszlasson: a gazd�mnak is dereng m�r valami. Na... na, nicsak: �rti!
Ekkor meg�reztem, hogy tekintete m�s, mind eladdig. T�bb-kevesebb tisztelet t�kr�z�d�tt benne. �gy n�zett r�m, ahogy n�znie ill�. �gy t�rult fel el�tte egy olyan vil�g - a j�voltomb�l -, melyr�l addig sejtelme se volt.
Abban a szent pillanatban megsz�lalt a kertajt� cseng�je: csin-csin-csingiling. Vend�g j�n, megy a csel�d kinyitni. �n a magam r�sz�r�l senki fia el� nem sietek, kiv�ve Ume �r, a der�k hal�rus kifut�j�t. Maradok nyugton teh�t, ahol vagyok, �lt� helyemben, gazd�m �l�ben. Az meg olyan nyugtalanul les az el�szoba fel�, mintha ad�ss�g��rt t�rne r� az uzsor�s. �gy l�tszik, nincs nagy kedve �j�vet k�sz�ntgetni, poharazgatni senkivel. Csak azt nem �rtem, hogy akkor mi�rt nem megy el idej�ben itthonr�l, hiszen �gy megszabadulhatna a l�togat�kt�l. Ak�r az osztriga, odaragadt a hely�hez.
Bel�p a csel�d, hogy jelentse: Kangecu �r �rkezett.
Ez a Kangecu - mondj�k - m�r sokkal h�resebb, mint a gazd�m, pedig egykor az � tan�tv�nya volt. Mi�rt, mi�rt nem, gyakran l�togatja hajdani mester�t. Nyafog, ha van n�je, nyafog, ha nincsen; a vil�g hozz� j� vagy rossz, �rdekes-�rdektelen dolgokr�l szenveleg, majd t�vozik. Urunk pedig, ez a savany�vendel, �rti is meg nem is Kangecu fecseg�s�t. Nem f�r a fejembe, minek hallgatja annyira. Mindenesetre adja al� a sz�t b�s�ggel, hogy maga �lhessen n�m�n, ak�r az osztriga.
- Bocs�nat a hosszas elmarad�som�rt - sz�lt a vend�g -, de t�m�ntelen dolgom van ilyenkor �v v�g�n. Igaz�n azon vagyok, hogy elj�jjek, de sz�tt�pni nem tudom magam.
- Ilyen tal�nyosan kezdte ez a Kangecu, s k�zben morzsolgatta a kab�tja zsin�rj�t.
- H�t hol tekeregt�l, he? - k�rdezte a gazda szigorral. � is r�nt egyet a haorija ujj�n, mert el�bukkant az als�nem�je. �gy l�tszik, kicsit sz�k r� a kab�t.
- Messze, m�s hat�rokon, hehehe... - S erre kivillant Kangecu ifi�r k�t szemfog�nak a - hi�nya.
- A fogad meg hov� lett? - ford�t a sz�n a mester.
- Iz�... voltak�pp... egy bizonyos helyen... gomb�t falatoztam.
- Micsod�t?
- Ahogy mondom, gomb�t! Belev�jtam a fogam a kalapj�ba, s erre: reccs - kit�r�tt!
- Micsoda egy rozzant aggasty�n, gomb�ba t�rik a foga! Egy haikuhoz j� t�ma, �m a cs�khoz sehogy se, mi? - g�nyol�dott a gazd�m �s meglapogatta a fejemet. Kangecu �r�mmel megdics�rt:
- Ah�! Ez az a macska! Nem valami k�v�r, de ha felcseperedik egy kiss�, m�g a riks�s Set�tj�vel is fel�r!
- H�t igen, sz�pen gyarapszik mostan�ban! - v�laszolja erre a gazdi el�gedetten. Jaj, im�dom, ha dics�rnek, de a fejemnek m�r �ppen el�g a lapogat�sb�l.
- Sz�val... tegnapel�tt este zen�lt�nk egy kicsit - t�r �t m�s t�rgyra Kangecu ifi�r.
- Zen�ltetek? �s hol?
- Mindegy az, nem kell k�rdezni; igen �rdekes volt, mert h�rom heged�t k�s�rt egy zongora. Ha h�rman h�zz�k egyszerre, m�g akkor is j�l hangzik, ha valamelyik mell�fog. �n odapl�nt�ltam magam a k�t n� k�z�, �s azt hiszem nem vallottam sz�gyent von�kezel�semmel.
- Ugyan mif�le n�k lehettek azok? - A gazda hangj�ban megcsend�lt az irigys�g.
A gazda kisz�radt k�r�nak tetteti mag�t, vagy rideg k�szikl�nak, de hi�ba: egy�ltal�n nem k�z�mb�s a sz�pnem ir�nt.
Olvasott egyszer egy f�rfir�l egy k�lf�ldi reg�nyben, aki majd minden asszonyba bel�szeretett. Mondjuk, az �tj�ba akad� t�z k�z�l h�tbe. Nagyon nagy hat�ssal volt ez r�, ugyanis komolyan vette mindazt, amit az �r� tr�f�nak sz�nt. Sehogy sem f�r a macskafejembe, hogyan is adta a fej�t osztrigasorsra egy ilyen gy�ny�r�kre v�gy� f�rfi�. Mondj�k, szerelmi csal�d�s �rte, rebesgetik, hogy gyenge a teste, a gyomra, m�sok azt gyan�tj�k, hogy szeg�ny �s pipogya. De h�t oly mindegy, hogy mi�rt, mi�rt sem; az �n gazd�m nem v�lik ki Meidzsi-korunk1 embert�meg�b�l annyira, hogy �rdemes lenne r�szletesen foglalkoznunk vele.
1 A jap�n t�rt�nelem 1868-t�l 1912-ig tart� szakasza.
Sz�val, mik�zben a gazda moh� k�v�ncsis�ggal faggatta n�cs�b�sz Kangecut, az a halp�st�tomnak szentelte ink�bb figyelm�t, hogy p�lcik�j�val m�g jobban sz�tmorzsolva f�l fog�ra vehesse. Olyannyira, hogy m�r j�magam is agg�dni kezdtem: odav�sz a marad�k foga, de azt�n m�gsem t�rt�nt baj. A mesterked�s k�zben az�rt f�lv�llr�l odavetette:
- No nem, �n �gysem ismerheti �ket, t�vol esnek az �n k�reit�l...
- Csak n... - harapta el a sz�t a gazd�m. Valami olyan k�rd�s lehetett a nyelv�n, ami azzal kezd�dik, hogy "csak nem a...?" Kangecu m�g tov�bb akarta csig�zni a k�v�ncsis�g�t, s ez�rt �gy tett, mintha megel�geln� a t�m�t, s m�sra terelte a sz�t.
- Micsoda remek id�nk van ma. Nem sz�nn� r� dr�ga idej�t egy kis s�t�ra? Az ilyesmi l�tv�nyosnak �g�rkezik, hiszen Port Arthur elest�nek h�r�re az eg�sz v�ros felbolydult. - A mester - j�llehet l�tszott rajta, hogy ink�bb a n�kr�l hallana m�g valamit, mintsem Port Arthurr�l - r�vid tanakod�s ut�n engedett a r�besz�l�snek.
- J�! Menj�nk h�t.
V�ltozatlanul a fekete haori van rajta, alatta az elhalt b�tyj�r�l r�maradt selyemkimon�, a h�res Jukicuban k�sz�lt, de j�csk�n viseltes m�r. Ak�rmilyen er�s selymet sz�nek ottan, nem lehet a v�gtelens�gig ny�ni. Helyenk�nt p�th�l�-v�konys�g�ra kopott, s a vil�goss�g fel� tartva kirajzol�dott a t� �tja is, mellyel a foltoz�st v�gezt�k rajta.
Mindegy az �n gazd�mnak, �j�v vagy nem �j�v; h�tk�znap-�nnepnap csak ugyanazt viseli. Vagy mert egyebe sincs, vagy mert lusta �t�lt�zni. Annyi szent, hogy ennek nem szerelmi csal�d�s az oka. Ha elmegy hazulr�l, abban a ruh�ban l�p ki a kapun, amelyik �ppen rajta van.
Elindultak teh�t, �n pedig - oppardon! - bekebeleztem, amit Kangecu ifi�r a falatoz�sb�l meghagyott. Mostan�ban m�r nem vagyok ak�rmilyen �tlagmacska. Fel�rek m�r bizony Momokava Dzs�en legend�s macsk�ival, vagy akit Thomas Gray �r�k�tett meg, amint aranyhalra �csing�zott. �s az olyan n�ps�get, mint Set�t a riks�s�kt�l, m�r figyelemre sem m�ltatom. �gy azut�n nem is f�rmednek t�bb� r�m, ha elcsenek egy kis halat.
K�l�nben nemcsak a magamfajt�nak vannak eff�le titkos �zelmei. �-szan, a szolg�l� is h�nyszor k�s�rt�sbe esik, ha nincs otthon az asszonya, s megk�v�nja a s�tem�nyt, vagy megk�v�nja, hogy k�s�rt�sbe ess�k. �s nemcsak �, a gyerekek is, akikr�l pedig az anyjuk fennen hangoztatja, milyen j� nevel�sben r�szes�lnek, �k is mindig ilyesmiben s�ntik�lnak. A minap is mi t�rt�nt: felkeltek mindketten pokol kor�n, mikor a sz�l�k m�g aludtak, �s odatelepedtek az asztalhoz egym�ssal szembe. Az apjukt�l minden reggel kapnak a kenyer�b�l egy darabot, meghintve cukorral. Aznap is ott �llt kik�sz�tve az asztalon a cukortart�, benne a kan�l. De h�t milyen gyakorlatuk is lehetne az ilyen osztoz�sban! A nagyobbik fogta a kanalat �s a t�ny�rj�ra vett a cukorb�l, mire persze a kicsi k�vetkezv�n, a n�nj�hez hasonl�an cselekedett. Kis sz�net. Egym�sra n�ztek �s a nagyobbik ism�t vett egy kan�llal �s hozz�tette a zs�km�nyhoz. Szint�gy a kisebbik. A n�v�r megint egyet, a h�ga is. Na m�g egyet! A kicsi se maradjon alul. �gy zajlott a szemem l�tt�ra: egyet nekem, egyet neked. M�gnem mindk�t t�ny�ron cukorhegy tornyosult m�r. Akkor kij�tt a gazda - szem�t d�rzs�lve f�l�lm�ban -, fogta a k�t t�ny�rt �s vissza�nt�tte a ki�r�tett cukortart�ba mindkett�j�k zs�km�ny�t, helyre�ll�tv�n a dolgok eredeti rendj�t.
L�tom �m �n az ilyesmit! S mire jutottam: az ember tal�n t�ltesz a macsk�n is haszonles�sben meg abban, hogy �nzetlennek tudja mutatni mag�t, j�zan �sz dolg�ban azonban alulmarad. �n p�ld�ul j�l tudtam, hogy nem hegyet kell �p�teni a cukorb�l, jobb azt felnyalni t�st�nt. Sajnos, mint tudjuk, nem �rtik ezek a macsk�k nyelv�t, s �gy sajn�lkozva b�r, de n�m�n figyeltem csak a dolgokat a rizseskond�r tetej�r�l.
Azt viszont nem tudom, merre j�rhatott a gazd�m Kangecu ifi�rral, de aznap j� k�s�n keveredett haza �s m�snap csak �gy kilenc t�jban �lt a reggeliz�asztalhoz. Nekem a m�r eml�tett rizseskond�r tetej�r�l volt szerencs�m l�tni, hogyan falja a mocsit, egyiket a m�sik ut�n an�lk�l, hogy egy sz�t is sz�lna k�zben. A rizsszeletek el�g kicsik voltak, hatot-hetet befalt, mire j�llakva leeresztette az ev�p�lcik�j�t. De egy darabot a t�lban hagyott. Ha m�s teszi ezt a csal�db�l, el nem n�zte volna annak az ilyen rendetlenked�st, de mag�val bezzeg kiv�telezik, s eltelve csal�df�i dics�s�g�vel, g�g�s nemt�r�d�ms�ggel tekint al� a f�lig elszenesedett mocsi gyan�s l�ben henterg� tetem�re. S�t amikor a feles�ge el�vette a gyomr�ra val� gy�gyszert, hogy el�be tegye, r�sz�lt:
- Nem veszem be. �gyse haszn�l!
Az asszony persze nem hagyta annyiban a dolgot, egyre csak er�sk�d�tt, hogy venn� be.
- Ugyan m�r, igya ki hamar, hiszen megmondt�k, hogy j�t tesz �tkez�s ut�n.
- Mondt�k, nem mondt�k, vegye be a fene! - hangzott a meg�talkodott v�lasz.
- �, mennyit akad�koskodik! - zs�rt�l�d�tt f�lhangosan a n�.
- Dehogy akad�koskodom - a gy�gyszer a haszontalan!
- Pedig m�skor mennyit hajtogatja, hogy �gy megy �gy hat! �s rendesen szedte is eddig.
- Mert eddig haszn�lt, de most m�r nem, �s k�sz! - makacsolta meg mag�t a gazd�m.
�-szan, a csel�d �ppen a t�lc�val ment kifel�, de �rn�je most �t is bevonta �s ez�rt meg�llt a szav�ra.
- N�zzenek oda! Hol beveszi, hol nem, semmi se j� ennek! Ha gyomorbaja van, az nem olyan, mint m�s betegs�g, ahhoz t�relem kell. �gy persze sohasem fog meggy�gyulni.
- Sz�r�l sz�ra �gy van, ahogy mondani tetszik, az orvoss�got el�bb j� ideig szedni kell, hogy kider�lj�n: haszn�l-e vagy sem - t�d�totta a szolg�l�.
- Na de most azt�n el�g legyen! Mit �rtenek ehhez a n�k! Csend lesz v�gre?
- Ugyan �gy-e? Persze, persze, mi csak n�k vagyunk... - S el is tette ezzel az asszony az orvoss�got, s r�hagyott mindent a gazd�ra, hadd bosszankodj�k csak. Az meg felkerekedik, s egy sz� n�lk�l be a dolgoz�szob�j�ba. A k�t n�, a feles�g �s a szolg�l� �sszenevet.
Ilyenkor jobb, ha nem kapaszkodom a mester h�t�ra vagy az �l�be - sz�rny� megtorl�ssal j�r ugyanis. Ink�bb elker�l�k a kert fel�, �s csendesen fell�pve a verand�ra, belesek a dolgoz�szob�ba. A pap�rajt� szakad�s�n kereszt�l l�tom, hogy Epikt�toszt vagy mit nyitott fel, azt b�mulja. H�t ha m�g �rten� is! �gy azonban �t perc m�lt�n �gy v�gja a sarokba, hogy csak �gy nyekken. �n persze el�re tudtam, csak arra v�rok, mi j�n ezut�n. Veszi a napl�j�t �s �rja, amint k�vetkezik:
"S�ta Kangecuval Nedzu, Ueno, Ikenohata, Kanda k�rny�k�n. Ikenohata - tal�lkah�z - g�s�k tollaslabd�znak �j�vi kimon�ban. Ruh�juk gy�ny�r�, az arcuk ritka ronda. Valahogy a macsk�nkra eml�keztetnek."
H�t sz�pen vagyunk! Ocsm�ny pof�kr�l �ppen �n jutok az esz�be! �lhetn�k be csak egyszer egy eleg�ns fodr�szhoz! Megborotv�ltatn�m magam, �s akkor ugyan mi k�l�nb�ztetne meg az embert�l? Az a baj ezekkel, hogy olyan rettent�en fennhordj�k az orrukat.
"Amint befordulunk a H�tann�l a sarkon, szembej�n ism�t egy g�sa. Ny�l�nk termet�n sz�pen viseli a ruh�j�t. Halv�nylila kimon�ja v�laszt�kos �zl�s�t dics�ri. Feh�r fog�t kivillantva �gy sz�lt:
- Gen, kicsim, tudod, tegnap este �ppen foglalt voltam...
Micsoda hangja volt! Ak�r a varj�k�rog�s. Nagyszer� k�lseje ellen�re j�csk�n esett a szememben. Azt�n m�r annyi f�rads�got sem vettem magamnak, hogy h�tran�zzek, ki is lehet az a Gen, kicsim... Kimon�m al� dugott k�zzel kifordultam Onarimacsi fel�. Kangecu igen idegesnek l�tszott..."
Micsoda tal�ny az ember! Nincs a vil�gon hozz� foghat�. Fogalmam sincs p�ld�ul, milyen lehet ilyenkor a gazda hangulata. Haragszik? Vagy j�kedv�? Rezign�ltan belenyugszik sors�ba, r�g kim�lt filoz�fusok tan�t�s�t k�vetve? A vil�got len�zi vajon? Kineveti haszontalans�g�t - vagy �ppen ellenkez�leg: szeretne j�l bel�mer�tkezni? Kedve telik a hi�s�gban, vagy a t�lnani dolgokon t�preng? Mi, macsk�k, az ilyesmikben v�gtelen�l egyszer�ek vagyunk, �s ez�rt sz�momra mindez megfoghatatlan.
Falatozunk fal�nks�gunkban, alszunk alhatn�kunkban; ha kihoznak a sodrunkb�l, d�h�ng�nk veszett�l, b�natunkban pedig zokogunk k�nnyesen, vigasztalanul.
Kezdj�k ott, hogy egy�ltal�n nem t�r�d�nk a napl��r�shoz hasonl� hi�baval�s�gokkal. Aki napl�t �r, az csak olyan kificamodott lelk� lehet, mint a gazd�m. Mert ugyan mi sz�ks�g szob�nk rejtek�n fejtegetni azt, amit a vil�gnak �gyse akarunk a tudom�s�ra hozni, tudniillik, hogy nagyra becs�lj�k magunkat? Minek kellene h�t a magunk macskafajzat�nak j�r�s-kel�s�t, kis- �s nagydolg�t napl�ban pontosan meg�r�k�teni? Ezzel ugyan nem tudn�nk megtartani j� h�r�nket. �n bizony ink�bb leheveredn�k a verand�n, ha m�r nem tudn�k mit kezdeni az id�mmel, mint hogy napl��r�sra fecs�reljem.
"A Kand�n vacsor�ztunk egy bizonyos �tteremben. �s amit r�gen nem tettem m�r - felhajtottam k�t-h�rom poh�rka Maszamune-szak�t. Reggelre kelve remek a gyomrom. �gy j�ttem r�, hogy az esti italoz�s igen j� a gyomromnak. A nyavaly�ba teh�t a gy�gyszerrel! B�rki b�rmit mond is, vegye be a fene! Nekem ugyan besz�lhetnek: ha egyszer nem haszn�l, h�t nem haszn�l!"
Fenekedj csak, gyal�zd az orvoss�got! �nn�nmagaddal torzsalkodsz csup�n! Reggel m�r �gyis kider�lt, honnan ez a nagy napl��r�si szenved�ly.
"J� a gyomornak - mondta X. -, ha elhagyod a reggeliz�st. No, erre nem reggeliztem k�t-h�rom napig, m�gsem volt j� semmi abban, csak a hasam korgott. Felt�tlen�l tart�zkodni kell a savany�s�gt�l - tan�csolta Z. -, mert csakis abban rejlik minden gyomorb�ntalom eredete. T�k�letesen kiszikkaszthatjuk minden betegs�g forr�s�t, ha a savany� �lvezet�r�l lemondunk. Mivel egy h�ten kereszt�l nem fogyasztottam savany�t �s m�gsem mutatkozott semmi, most m�r megint eszem.
Azt�n megk�rdeztem Y.-t. �szerinte meg a betegs�get kiz�r�lag a hasgy�r�s gy�gy�tja. De nem �m csak �gy ak�rhogy, hanem Minagava-m�dszerrel. Ha ezt a massz�zst k�t-h�romszor megism�telj�k - teljes gy�gyul�shoz vezet. Maga Jaszui Szokken is rajongott e gy�gym�d�rt, �s mondj�k, hogy a nagy Szakamoto Rj�ma is �gy k�r�ltatta mag�t. T�st�nt felkerestem h�t Kaminegisiben egy m�int�zetet, hogy k�s�rletet vegyek vele magam is. Az lett a v�ge, hogy testem val�s�ggal vatt�v� v�lt �s bel�m esett a sz�rny� �lomk�r, �gyhogy leveg��rt kapkodva s�rg�sen felhagytam az eg�sszel. Tudniillik ezt a gy�r�st k�l�n�sen kegyetlen�l hajtj�k v�gre, oly m�don, hogy a massz�zs csontot �rjen, s felforgassa a zsigerek �ll�s�t. Szerint�k csakis �gy rem�lhet� alapos javul�s.
Egy A. nev� fiatalember mondta, hogy ne egyem szil�rd �telt. Tejen �ltem egy teljes napon kereszt�l. H�t ett�l azt�n �gy megbuggyantak a beleim, hogy a gyal�zatt�l val� f�lelmemben eg�sz �jjel le sem hunytam a szemem. B. �r amond�, hogy mozgassuk meg a beleket l�gz�s k�zben a rekeszizommal. Ett�l term�szetes �ton helyre�ll az em�szt�s rendje. B�rki meggy�z�dhet r�la, ha kipr�b�lja. Amennyire csak er�mb�l tellett, megpr�b�ltam, de legodaad�bb igyekezetem ellen�re is csak az �melyg�s fogott el. Ment a dolog, ha odafigyeltem, de �t-hat perc m�lt�n m�giscsak megfelejtkeztem r�la. Mik�zben arra �sszpontos�tottam, hogy szab�lyszer�en mozgassam a rekeszizmot, nem tudtam �rni, olvasni vagy m�s egyebet csin�lni. Megl�tta ezt Meitei, a m��t�sz, �s j�l kics�folt, mondv�n:
- Mit csin�lsz? Csak nem sz�l�si f�jdalmaid vannak?
Erre elsz�gyelltem magam �s felhagytam vele.
C. doktor met�ltet aj�nlott, hogy azt egyem. Ettem nyakra-f�re, de mi haszna! A gyomromat csaptam el kegyetlen�l. Kipr�b�ltam �n mindent, amihez csak hozz�jutottam, ami csak j� a kr�nikus gyomorbajra - nem mentem vel�k semmire. De bezzeg j�t tett az a Maszamune-szake tegnap este Kangecuval. Rajta leszek, hogy minden este felhajtsak k�t-h�rom poh�rk�val!"
De �n megmondom el�re: ebb�l se lesz semmi. A gazd�m kedve t�bbet fordul, mint a szemem goly�ja. �llhatatlan ember. L�m, a napl�ban mennyit nyavalyog a gyomorbaja miatt, m�sok el�tt pedig megj�tssza a finom, makul�tlan f�rfi�t. Hah! Nevets�ges!
A napokban megl�togatta az a hogyish�vj�k tud�s bar�tja, akinek van egy elm�lete, mely szerint minden betegs�g - bizonyos szempontb�l - az aty�k vagy az egyed saj�t v�tkeinek k�vetkezm�nye. Tapasztalt ember lehet, az okfejt�se meg �ppens�ggel t�retlen, rendszere m�dszeres - egysz�val a magyar�zata telital�lat. Sajnos mindazon�ltal gazd�m elegend� �sz �s k�pzetts�g h�j�n fel nem �ri ezt, de m�g ellenkezik is! Ha �gy volna ugyanis, mindenki maga volna oka a baj�nak, s a gazd�m az�rt �ll ellen ennyire, hogy felmentse mag�t.
- K�rlek sz�pen, magyar�zatod igaz�n figyelemre m�lt�, na de ott van p�ld�ul Carlyle - � is gyomorb�ntalmakban szenvedett!
H�t ez azt�n p�ld�tlan mell�fog�s. Mintha Carlyle gyomorbaja csak az�rt lett volna, hogy az � nagys�g�t igazolja. Nem is hagyta annyiban a dolgot a tud�s bar�tja.
- Ha Carlyle gyomorbajos volt is, minden gyomorbajosb�l az�rt nem lesz Carlyle!
Puff neki! J�l megadta! Egy kukkot sem tudott sz�lni r�!
A gazd�m ilyen egy nevets�ges figura, a hi�s�ga nem ismer hat�rt. V�g�l azonban m�giscsak arra a k�vetkeztet�sre jutott: milyen j� is lenne neki a gyomorbaja n�lk�l. E c�lb�l ma est�t�l kezdve iv�szatba fog. �s hogy reggel �gy belakott a mocsib�l, nem tudom, nem a szake hat�sa-e?
�s ekkor has�tott bel�m a gondolat, hogy magam is megk�stoln�m azt a mocsit. Tudniillik macska l�temre majd mindent megeszem. Annyi elsz�nts�g ugyan nem szorult bel�m, mint a riks�s�k Set�tj�be, mert az m�g a sarkon t�lra is elzar�ndokol a hal�rushoz, m�sr�szt t�rsadalmi poz�ci�mr�l sem mondhatom el, hogy olyan f�nyes lenne, mint Cirmosk�� a kisutc�ban lak�, k�th�ros hangszeren j�tsz� m�v�szn�n�l. �gy h�t alig akad valami, amit �n visszautas�tan�k. Bekebelezem a gyerekek ut�n a keny�rmarad�kot, kinyalom a bablekv�rt, �s b�r a savany�s�g igen keserves t�pl�l�k, m�gis - m�r csak a tapasztalat kedv��rt is - megpr�b�lkoztam egyszer vagy k�t szelet savany�tott r�pa elfogyaszt�s�val. "Ezt uuut�lom, amazt nem �llom" - ilyen k�nyesked�s nem illik olyan macska sz�j�ba, aki m�giscsak egy tan�r h�z�ban �l.
A gazda egyszer sz�ba hozott egy Balzac nev� franci�t, egy �r�t. Igen v�logat�s f�rfi� volt. �s bizony nem a fal�nks�gban mutatkozott f�ny�z�nek, hanem a reg�nyeit szerkesztette k�pr�zatos remekekk�. Egy napon egyik reg�nye h�s�nek nevet akart adni. Hol ezt, hol azt v�lasztotta, de nem tetszett neki egyik se. Bar�tj�val teh�t, aki l�togat�ba �rkezett hozz�, s�t�ra indult. K�nl�dott keservesen a n�vv�logat�s k�zben, s hurcolta mag�val szeg�ny mit sem sejt� bar�tj�t. M�g �sszevissza csatangoltak, Balzac a c�gt�bl�kat f�rk�szte. M�gsem tal�lta meg a neki tetsz� nevet k�z�tt�k. T�rsa, aki akarva-akaratlan csatlakozott hozz�, csak ballagott mellette, �s nem tudta, mire v�lje a dolgot. Reggelt�l est�lig v�gigkutatt�k kettesben eg�sz P�rizst. M�r hazat�r�ben voltak, amikor az �r� megpillantott egy szab�c�g�rt. N�zi: Marcus. �sszecsapja a kez�t: megvan! Csak el�je tesz egy nagy z�t �s kifog�stalan. Igen, a Z. kell oda. Z. Marcus. Ez azt�n igen! "Hi�ba is er�ltettem magam, hogy j� nevet adjak h�s�mnek, mit sem �r az igyekezet, unalmas mindah�ny. V�g�l most megtal�ltam az igazit, amiben kedvem telik!" - sz�lt, �s nagy �r�m�ben teljesen megfeledkezett arr�l, hogy a bar�tj�t mennyire elf�rasztotta. Kitetszik mindebb�l, mekkora gy�trelem a v�logat�s, ha egy reg�nyh�s nev�r�l van sz�. T�v� kell tenni �rte egy teljes napon �t egy akkora v�rost, mint P�rizs.
Persze, Balzac megengedheti mag�nak, hogy v�logat�s legyen, de t�lem mi sem �ll t�volabb, hisz �n egy osztrig�hoz hasonl� gazda kez�be adtam sorsomat. Sz�val �n m�r ilyen vagyok: minden mindegy - csak ehet� legyen! Ezt szabja ki nekem eleve elrendelt helyzetem.
Sz�val sz� sincs r�la, hogy torkoskod�sb�l szeretn�m megenni a mocsit. Eszembe jutott, hogy m�g a konyh�n lehet, amit a gazda reggel meghagyott - meg lehet, teh�t meg is kell enni. Forduljunk csak ki a konyh�ra, n�zz�nk k�r�l!
�s t�nyleg: ott hever az ed�ny fenek�n azonm�d ugyanaz a mocsi, amit reggel m�r szem�gyre vettem - v�ltozatlan sz�n� m�rt�sban. Itt meg kell vallanom, hogy soha m�g egy darabka mocsi sem volt a sz�mban. N�zem: �zesnek t�nik, de kiss� undor�t is. Sz�tgerebly�lem kicsit a mancsommal a r�sz�rt z�lds�get. Azt�n kipr�b�lom b�rszer� h�j�t a karmommal: �rint�sre ragacsos. A szaga meg olyan, mint amikor a rizsf�z� vasfaz�k alj�r�l kaparj�k ki a f�tt rizst. K�r�ln�zek: megegyem, ne egyem? Szerencse vagy balszerencse: sehol senki. �-szan, a csel�d mindig egyforma �br�zat�val tollaslabd�t �t�get odakint. A gyerekek bent a szob�ban �nekelnek valami nyulacsk�r�l. Ha falni akarok, itt az id�. Ha elszalajtom az alkalmat, j�v� �j�vig �gy kell t�ltenem az �letet, hogy nem ismerem a mocsi �z�t. Macska l�temre is megsejtettem ebben a pillanatban egy igazs�got: "Soha vissza nem t�r� alkalom minden l�nyt r�vesz olyasmire is, amire pedig nem k�v�nkozik."
Bizony j�magam sem k�v�ntam a rizslep�nyt, s�t min�l jobban szem�gyre vettem az ed�ny alj�n, ann�l jobban elhatalmasodott rajtam valami kellemetlen �rz�s, m�r att�l is undorodtam, hogy megk�stoljam. Ha a csel�d r�m nyitja az ajt�t vagy meghallom a gyerekek k�zelg� l�pteinek zaj�t, minden b�nk�d�s n�lk�l otthagyom a t�lat. A k�vetkez� �j�vig lelki szemeim el�tt lebegne ugyan... De senki se j�n, ak�rhogy is habozom, senki se j�n... Valami folyton k�sztet: h�t nem eszed meg? kapd be gyorsan! befele vele! Mik�zben egyre csak a t�lba lestem, azon foh�szkodtam, hogy b�rcsak valaki... de persze senki se j�tt . H�t akkor m�giscsak meg kell ennem ezt a mocsit. R�vetettem teh�t magam a t�lra �s elsz�ntan gy�ker�ig m�lyesztettem fogamat a mocsi cs�csk�be. Ennyi er�vel �ltal�ban mindent el tudok harapni, de micsoda meglepet�s! �ppen gondolom, hogy most m�r j�, �s el akarom a fogammal ereszteni - de az nem ereszt! M�g egyszer megk�s�rlem kih�zni a fogamat - nem mozdul. Sejtem m�r, hogy ez az �tel mer� boszork�nys�g - de k�s�. Mint mikor az ember mocs�rba esik �s megpr�b�lja a l�b�t kiszabad�tani, de csak blutty-blutty, s�llyed egyre, �gy �lmosodnak meg pof�m inai, a fogam meg sehogy se mozdul. �rzem bizony, r�g�s egy falat, megfogtam, de nem enged, nem tudom ler�zni magamr�l. Igaza volt Meitei m��t�sznek, amikor a gazd�mat felibe-harmad�ba embernek nevezte, ez a mocsi is �ppolyan. Ak�rcsak t�zben a h�rom - egy �r�kk�val�s�gig oszthatod, m�gsem jutsz semmire. �s ekkor r�j�ttem k�njaim k�zepette a m�sodik sz�m� igazs�gra:
"Minden l�ny el�re meg�rzi, mi az, ami nem tesz j�t neki."
L�m, b�lcs mond�st m�r kett�t is kital�ltam, csak �ppen �r�mem nem telik benne. A fogam a mocsi foglya; �gy sajog, mintha h�zn�k. Ha gyorsan meg nem szabadulok t�le, j�n a csel�d! A gyerekek is abbahagyt�k m�r az �nekl�st, biztos, hogy mindj�rt berontanak a konyh�ba. Keserves k�nok k�z�tt pr�b�lkozom a farkam karik�ba g�rb�t�s�vel - semmi; lekony�tom, majd kihegyezem a f�lemet - mit sem �r. R�j�v�k, hogy a mocsinak semmi k�ze az �n f�lem-farkam �ll�s�hoz. Minek g�rb�tsem-hegyezzem-kony�tsam �ket hi�ba? Felhagyok vele. Ha valami seg�thet, csakis a mancsom. M�g tal�n le is szak�thatom vele magamr�l ezt a mocskot. El�bb jobbomat emelem f�l, hogy k�rbet�r�ljem a pof�m k�rny�k�t, cs�polok, de mindhi�ba, a ragacs nem v�lik le. J�het a bal mancsom: vill�mgyorsan, k�rk�r�sen t�madok vele. Nem megyek ezzel sem sokra. T�relem r�zs�t terem, felv�ltva igyekszem jobbal-ballal, de a fogam csak marad a ragacsba tapadva. Ejnye, sehogy se j� ez �gy - k�t manccsal kell egyszerre.
�s ekkor - l�ss csod�t - siker�l, ami eddig m�g sohasem: felemelkedem a h�ts� l�baimra! Valahogy olyan �rz�s, mintha nem is macska voln�k. De h�t t�r�d�m is �n most azzal, hogy az vagyok-e vagy sem, mikor minden er�mmel csak azon igyekszem, hogy fejemet �sszevissza h�nyva, tekergetve megszabaduljak! Olyan hevesen kapkodok a mancsaimmal, hogy m�r-m�r elvesztem egyens�lyomat, arr�bb kell l�pnem, nem maradhatok egy helyben, k�rbesz�kdelek a konyh�ban. K�zben arra gondolok, hogy milyen �gyesen fel�lltam k�t l�bra magamt�l. Innen m�r sz�les �t vezet a harmadik igazs�ghoz: "Vesz�ly eset�n m�g az is siker�l, ami egy�bk�nt el�rhetetlennek l�tszik. Ezt nevezz�k �gi segedelemnek."
Szerencs�re r�szes�ltem e mennyei j�b�l, s �gy k�t l�bon folytattam �lethal�lharcomat a s�t�ni �tellel. Egyszerre �gy r�mlik, hogy l�p�sek zaj�t hallom odabentr�l. Valaki j�n. Jaj de borzaszt� lenne, ha �gy megl�tna, gondolom, �s egyre vadabbul keringek k�rbe a konyh�ban. A l�p�sek egyre k�zelednek. �, jaj nekem, h�t csak ennyire telt az �gi segedelemb�l? Ekkor pillantottam meg a gyerekeket.
- Oda n�zz! A macska eszi a mocsit �s t�ncol! - ki�ltott fel az egyik.
Els�nek �-szan hallotta meg. Nyomban abbahagyta a tollaslabd�z�st, az �t�t ledobta �s berohant.
- J�, t�nyleg!
Az �rn� is nyilatkozott c�merrel d�sz�tett finom kimon�j�ban:
- Ut�latos egy j�sz�g!
Az �r is kij�n a dolgoz�szob�j�b�l, sz�lv�n:
- H�lye �llat!
A gyerekek azonban irt� �rdekesnek tartott�k, s azt�n mindny�jan - mintha �sszebesz�ltek volna - fergeteges kacag�sban t�rtek ki. A keserv�t neki! Sem a gy�trelem, sem a m�reg nem tudott v�get vetni a t�ncnak. Mikor m�r a nevet�s al�bbhagyott volna, az �t�ves k�ly�k ism�t megsz�lalt:
- N�zd, mama, milyen j�pofa!
Erre azt�n ism�t r�juk j�tt, pedig akkor m�r, ahogy a k�lt� mondja: "a tombol� hull�mok csillapodv�n ellankadtak". �n bizony sokszor l�ttam-hallottam, milyen szeg�nyes az emberi r�szv�t, de ekkori kegyetlens�g�k�n soha nem tettek t�l. Az �gi segedelem rem�nye eleny�szett, visszaereszkedtem n�gy l�bamra, �gy, ahogy eredetileg szoktam �llani, szemem kifordul a k�nt�l, fojtogatott a v�gs� megsz�gyen�l�s. A gazd�m v�g�l is k�rnak tartotta volna, ha elpuszt�tanak a szeme l�tt�ra, s ez�rt r�parancsolt a csel�dre:
- Na, szedd le r�la!
A szolg�l� erre az �rn�re n�zett, olyan tekintettel, mely ezt k�rdezte: "Ne t�ncoltassuk m�g egy kicsit?" Az asszony szerette volna n�zni m�g a t�ncot, de h�t elpuszt�tani sem akart - ez�rt hallgatott.
- Felfordul, ha mindj�rt le nem szeded r�la! Igyekezz m�r! - sz�lt r� ism�t a gazda a csel�dre. �-szan pedig, mintha csak valami �lomb�li lakom�b�l kelten�k fel j�llakottan, kelletlen�l megfogta a mocsit �s r�ntott rajta. T�r�d�tt is vele, hogy f�j-e vagy nem, h�zta irgalmatlanul �s �reztem, hogy nem b�rom m�r tov�bb. De az �lm�ny elvezetett a negyedik sz�m� igazs�ghoz:
"Az �sszes gy�ny�r�lvezetekhez keserves k�nokon kereszt�l jutunk el."
Mire felocs�dtam �s megk�nnyebb�ltem k�r�ln�ztem, a h�ziak m�r bementek a szob�ba. Semmi kedvem sem volt �-szannak vagy a t�bbieknek ilyen sz�gyen ut�n ism�t a szem�k el� ker�lni, ez�rt kisz�delegtem a konyh�b�l, hogy l�togat�st tegyek a kisutc�ban lak� Cirmosk�n�l, kinek gazd�ja m�v�szn� (k�th�r� hangszeren j�tszik). Ez a Cirmoska k�rny�k�nk nevezetes sz�ps�ge, �s nekem, j�llehet macska vagyok, van n�mi �rz�kem az �rz�ki dolgokhoz. Amikor m�r elegem van gazd�m savany� �br�zat�nak l�t�s�b�l, vagy abb�l, hogy �-szan szidalmait nyeljem, okvetlen�l az �n sz�pnemhez tartoz� bar�tn�m hajl�k�hoz vezet utam. Ha vele besz�lgetek, �szre sem veszem �s felder�l a lelkem, mindenr�l megfelejtkezem, ami addig b�ntott, vagy aggasztott. �gy �rzem, mintha �jj�sz�lettem volna. Ilyen ellen�llhatatlan a n�is�g.
Sz�val megyek �s tekingetek a s�v�ny r�sein �ltal, h�t l�tom �m: ott �l a verand�n, �jesztend�re val� �j szalaggal a nyak�n. H�t�nak k�pr�zatos �vel�se elmondhatatlanul sz�p, minden hajlatok gy�ny�r�s�g�n