Kagefumi Ueno Japán új szentszéki nagykövete interjút adott az Inside the Vatican c. angol nyelvű havilapnak, amelyben a kereszténység és a japán kultúra különbözőségéről, a katolikusoknak a Japánban való jelenlétéről nyilatkozott.

Japánban jelenleg 16 egyházmegye van, ebből 3 főegyházmegye. A katolikusok rendszerint jól képzett szakemberek, nagyrészt Jamagucsi és Nagaszaki városokban élnek.

A hivatások terén ugyanolyan problémákkal küzd az ország, mint Európa vagy az Egyesült Államok. A Fülöp-szigetekről és Vietnámból érkeznek papok, hogy pótolják ezt a hiányt.

Japán és a Szentszék 1942-ben létesített diplomáciai kapcsolatokat azzal a céllal, hogy szükség esetén a Vatikán közvetítő szerepet tudjon vállalni Japán és a szövetséges hatalmak között, amelyre aztán nem került sor.

Történeti áttekintés:

Az első misszionáriusok a reformáció idején érkeztek Japánba.

Xavéri Szent Ferenc és társai nagyrészt portugál, spanyol és olasz nemzetiségűek voltak. Japán déli szigeteire érkeztek meg a Fülöp-szigetekről.

A katolicizmust aztán 1614-1868 között a sógun kormányok betiltották. Ennek oka, ohgy a shitou illetve a buddhizmus jobban szolgálta a politikai hatalmak akaratát, mint a külföldről betörő új vallásáramlat. Ennek eredményeképpen számos keresztény vértanú – japánok és külföldiek – ebből az időszakból származik.

Az első misszionáriusok nem voltak tudatában annak, hogy a japánok esetleg nem lesznek fogékonyak az abszolút igazságosság, az abszolút jóság, az egy és igaz teremtő, az egyetlen mindenható istenség iránt, amely fogalmak a monoteista vallások – nem csak a kereszténység – lényegéhez tartoznak. A transzcendentalizmus nem része a japán gondolkodásmódnak. Nálunk a számos istenség szinte azonos szinten van az emberrel, nem válnak külön. A Japán szellem számára az egy nagyobb hatalom által teremtett világ elmélete megletősen idegen.

 – hangsúlyozta az interjúban Japán új szentszéki nagykövete. A világegyetemről való elképzelésük többistenhitre alapozódik, akárcsak a kelták esetében. Nekik sem volt egy abszolút istenségük. Mint a japánok a kelták is imádtak mindenféle természeti jelenségeket és erőket: fákat, vízeséseket, hegyeket, szeleket, csillagokat stb.

A sintoizmus és a kereszténység közötti fő különbségek, hogy a kereszténységnek van egy pontosan meghatározott istene. A sintoizmusnak ezzel szemben nincs isten fogalma és teológiája. Többisten hitű és animista. Az ember nem felsőbbrendű más életformákhoz képest, és amit létrehoz, nem tulajdonává, hanem saját részévé válik.

Japánban 500 ezer katolikus él, akik a lakosság 0,5%-át teszik ki. A katolikusok és protestánsok száma régóta nem változik, bár a II. világháború után a misszionáriusok egy második hulláma érkezett az országba. Jelenleg az evangelizálás legnagyobb akadálya, hogy a katolicizmus bár rugalmasabb, mint a múltban, még mindig túl fundamentalista a japánok számára.

A sintoizmusban mindennek van lelke. Ezért természetellenes számunkra, hogy higgyünk egy minden hatalommal bíró, elvont szellemben, az abszolút jóban és az abszolút rosszban, mert mindennek van jó és rossz oldala.

A jelenlegi helyzeten való változtatás céljából a katolikus egyház párbeszédet hirdet kulturális cserék, lelkigyakorlatok, meditációk szervezésével a katolikus és a zen buddhista papok között. Mégis úgy tűnik, hogy az egyház szinte kizárólagosan a muzulmánokkal folytat vallásközi párbeszédet, amely szintén monoteista vallás és a kereszténység távoli unokatestvére.

Kagefumi Ueno Japán új szentszéki nagykövete végül az interjúban elismerte, hogy a különbözőségek ellenére sok japán katolikus iskolába és egyetemre küldi gyermekét az alapos kulturális képzés érdekében.