I. BEVEZETÉS

      Japán ősidők óta a világ egyik legkülönösebb és legbonyolultabb kultúrája. Elszigeteltsége nemcsak földrajzi, hanem etnikai és civilizációs tekintetben is jelentős. Annak ellenére, hogy kelet-ázsiai civilizációs övezet része, későn és lassan érte el a kontinens kultúrája. A sok átvett hatás és az izoláltság egy sajátos, de az utánzásban is egyedi civilizációt hozott létre.

      A japánok megtanulták, hogy viszonylagos harmóniában éljenek csendes-óceáni szomszédaikkal, kivéve a II. világháborút. Ritka esetektől eltekintve leszögezhetjük, hogy Ázsiára csekély hatása volt Japánnak.

      Japánnak olyan politikai rendszere volt, amelyben a mértéken felüli ambíció általában nem ütötte fel a fejét, inkább másodlagos szinten eredményezett viszálykodásokat, a hatalom egyetlen és állandó forrásától egy lépcsőfokkal lejjebb. A japánok anélkül buktatták meg uralkodóikat, hogy az egész politikai és társadalmi rendszert megváltoztatták, s a szomszédos országokat ebbe belevonták volna. Egy japán rendszerváltozás általában családok közötti váltást jelentett a hivatali hatalom birtoklásában és az adószedés jogában. Nem volt feltétlenül vértelen, de például orgyilkos sohasem támadt a császárra, hiszen az ő személye szent.

II. Az ősi Japán

II.1. Mitológia és ősvallás

Japán történetét két oldalról szeretném megközelíteni,a mitológia és a történettudomány felől.

      A japán mitológiai és történeti források sokrétűek. Ezek közé tartozik a Kojiki (Régi történetek feljegyzései), amely 712-ben keletkezett. Lényegét tekintve két elkülöníthető részre tagolható. Az egyikben a megszilárdult Yamato-udvar elmondatja az uralkodóház és a nemesi családok valóságos vagy vélt eredetét. A másikban hitregéket, énekeket, rövid történeteket találhatunk. A Kojiki 628-ig, Suiko császárnő haláláig tárgyalja az ország történetét.

      A Nihongi vagy Nihonshoki 720-ban született, és kiegészíti az előző forrást, egészen 700- ig követi az ősi japán történelmet.

A források közé sorolhatók még a fudokik (Földek és szokások leírásai) és a Kogoshûi (Ősi mondások gyűjteménye).  

II.1.1. Japán keletkezése a mitológia szerint

A történetek három ciklusban és különböző helyen játszódnak le. Az első ciklus a Takama no   hara -ban, az égi síkságon, és a Yomi no kuni -ban, a holtak birodalmában történik. A másik két ciklus a Földön és egy Himuka nevű helyen játszódik.

      A mítoszokban párhuzamok figyelhetők meg más népek mítoszaival. Például a görög mítoszokkal, az uráli hitregékkel és a magyar népmesékkel. A mitológiában nem található egy egységes teremtő, önmagától jött létre az ősi rend.

      “Az ősanyag már sűrűsödni kezdett, de az alkotó erő és a forma még nem jelent meg. Még nem   voltak nevek és nem volt tevékenység; ki ismerhette volna hát fel az ősanyagban rejlő formákat?  Mégis, éppen amikor az ég és a föld elvált egymástól, a “Három Isten” a világ ősalkotójává vált.” 1  

Ez az elem párhuzamos a görög kozmogónia káoszával.

      Először három kami jelent meg, Ame no Mi-Naka-Nushi no Kami (Ég Közepe Ura Isten), Taka-Mi-Musubi no Kami (Magasságbéli Fenséges Teremtő Isten) és Kami-Musubi no Kami (Isteni Teremtő Erejű Istennő). Őket követte hét isteni generáció, köztük az utolsó pár Izanagi no Kami (Hívogató Férfi) és Izanami no Kami (Hívogató Nő).

Az istenek parancsára az égi dárdával elvégezték a vizek szétválasztását, és a szárazföld teremtését.

      “. . . majd lefelé döfve a dárdát jól megkeverték a tenger vizét, hogy csak úgy zubogott. És amikor visszavonták a dárdát, a sós víz annak hegyéről csöpögve megszilárdult, és szigetté vált. Ez a " Magától Megszilárdult Sziget" (Onokoro-jima).” 2

      Ezen a szigeten kezdték meg a többi isten /sziget/ teremtését. Az első alkalommal hibát követtek el, mert a nő szólalt meg először. Gyerekeik torzszülöttek lettek. Az isteni utasítás hatására a hibát kijavították, és most a férfi szólalt meg, melynek hatására sorra születtek az istenek /szigetek/. Hasonló motívum figyelhető meg a görög mitológiában is (Zeusz-Pallasz Athéné, Héra-Héphaisztosz). Eszerint csak a férfi képes minőséget alkotni. Ez a patriarchális társadalom előretörésére vezethető vissza.

      Izanami belehalt a tűzisten szülésébe, és az alvilágba került. Izanagi szerette feleségét, ezért lement a Holtak Országába, hogy visszahozza. Az alvilág istenei megtiltották, hogy hátranézzen, de ő mégis hátranézett (A görög mitológia: Orpheusz - Euridiké motívuma). Felesége látványára menekülni kezdett, és Izanami üldözte. Menekülése közben különböző tárgyakat dobált maga mögé, hogy akadályozza az üldöző boszorkányokat (hajháló, fésű, barackok). Ilyen elemek a magyar népmesékben is megtalálhatók.

      Izanagi a holtak birodalmában beszennyeződött, ezért megtisztulási szertartáson kellett átesnie. A sintó szertartások misogija erre a mitológiai mozzanatra vezethető vissza. Vízzel megmosta az arcát, és a bal szeméből kicsöppenő vízcseppből született Amaterasu, a jobb szeméből kicsöppenő cseppből Tsukiyomi, az orrából kicsöppenőből pedig Susanoo. Izanagi felosztotta gyermekei között a világot. Amaterasu az Égi Síkságot, Tsukiyomi az Éj Birodalmát, Susanoo pedig a tengerek feletti uralmat kapta. Susanoo -t elégedetlensége miatt apja száműzte az égből. Amaterasu és Susanoo istenítélet céljából gyerekeket szültek. Amaterasu Susanoo kardját darabokra törte, és megrágta, ebből születtek a női kamik. Susanoo ugyanezt tette Amaterasu nyakékével, amelyből férfi istenek keltek életre.

      Susanoo féktelen természete az égi vétkek elkövetéséhez vezetett. Széthányta a rizsföldek töltéseit, betemette az öntöző-csatornákat, levizelte a szentély belsejét, megnyúzott egy lovat és bőrét az égi szövőházba dobta. Amaterasu sértődöttségében egy barlangba zárkózott, így az égi síkság sötétségbe borult. Az istenek féltek a sötétségtől, ezért mindent megpróbáltak., hogy a Napistennőt kicsalogassák. Ame no Uzume mulatságos tánca nevetésre ingerelte a kamikat, és a víg hangokra Amaterasu is kinézett a barlangból. Ekkor az istenek karjánál fogva kihúzták a barlangból. Ez a mitológiai elem az őse a sintó szentélyek melletti, színpadon előadott kagura -táncnak, amelyet a papnők az első rizs ünnepén táncolnak.

Az istenek tanácsa Susanoot vétkéért a földre száműzte, ahol mint hérosz sárkányokat győzött le.

      Amaterasu a japán császári család ősanyja. Ninigi no Mikoto, az Égi Fenséges Unoka az első, aki az emberek földjén uralkodott. Ajándékba kapta a szent drágakövet, a tükröt és a kardot mint uralkodásának és hatalmának jelképeit.

Az istenektől való származás eszméje nem tipikus japán jelenség, hiszen az Ó- és Újvilág népeinél is találkozunk vele. Például Egyiptomban Ámon-Ré mint a fáraó őse, az inkáknál Inti az uralkodóház őse, vagy a rómaiaknál Mars, aki az ikerpár apja volt. A megszerzett politikai hatalmat ideológiai úton próbálták alátámasztani, és származásukat egészen az égig visszavezetni.

      A mitológiához szorosan hozzákapcsolódik a japánok ősi animisztikus, politeista jellegű vallása: a sintó (shintô). A sintó szónak több jelentése van. Használják az istenek útjaként, a kami no nagara michi értelme is ugyanez. A kínai szövegekben shendao néven fordul elő. Jelentheti azokat a mágikus szertartásokat, hitet, amely a kamiktól származik. Néha ezt a terminust használják ideológiai vagy vallási tekintetben is. A "yô yorozu no kami /800 millió kami/" elnevezés az univerzumot benépesítő számtalan istenre utal.

      A kami terminusnak széleskörű és nem egyértelmű a jelentése. Kapcsolatban van a kaburu (felső, legfelső) -szóval. A kami a melanéziai mana megfelelője. Kami egy japán tartomány része, közel a fővároshoz.

      Világfelfogásuk szerint az univerzum a mennyei lélek isteni útja. Az egész világegyetem a menny istensége. A sintó nem hisz a teremtő isten világalkotásában..A mennyei lélek önmaga keresi saját fejlődésének irányát. A teremtő lélek a mennyei lélek jövőjét nem ismeri, hanem maga alakítja. Egy régi mondás szerint:"A jelen a múlt árnyéka, a jövő pedig a jelen árnyéka." A sintó felfogás szerint a természetben minden lélek, amely mindenütt jelen van. Az egységes világszemlélet lényege az önteremtésben van./Takami-Musubi no kami jelentése a Magas Önmagát Megteremtő Mennyei lélek./

      A sintót a halál fogalma nem érdekli, az élet fokozatos, haladó mozgása a fontos számára. Azt tartja, hogy az isteni lélek sohasem pusztul el, így nem elmélkedik azon, hogy mi lesz a földi lét befejezése után. Inkább arra törekszik, hogy a földi létet minél kiterjedttebbé tegye. Nem hisz a megváltásban, nála a megváltás és haladás egy és ugyanaz. Ugyanígy a jó és a rosz is egyaránt mennyei lélek. Nem ismeri a halál utáni bűnhődést, az eredendő bűn fogalmát, az emberi lélek kristálytisztaságát vallja. Bár minden egyénnek önalkotó képessége van, egyetlen ember sem felelős teljesen azért, amit cselekszik, vagy amivé lett. Minden ember végpontja egy fejlődési vonalnak, amely hitet és életösztönt ad. Minden japán mikoto, vagyis a Földön egyénivé lett isteni lélek.

      A sintó típusai közé tartozik a népi, a házi, a szekta, a szentély, az állami és a császári ház sintója. A császári család sintó hite a dinasztia isteni eredetére utal, a központi szentélyben (kashiko dokoro) őrzik a három égi ajándék közül a tükröt (yata no kagami), felépítése az isei belső szentélyt utánozza.

A mikádót istenné emelték /égi unoka/, erre elnevezése is utal: a Nap Felséges Fia (Hi no Miko) vagy a Nap Felséges Háza (Hi no Miya).

A shintou menüben további információk!!!